A Rear Window (magyar címén Hátsó ablak) című film Cornell Woolrich novellája alapján, John Michael Hayes forgatókönyvéből készült, és még 1954-ben, a zseniális Alfred Hitchcock rendezésében került vászonra. Kicsivel később, a rendező egyik legjobb alkotása körül kialakult tulajdonjogi viták miatt mintegy 30 évig nem lehetett bemutatni sehol, és mire a negatívokhoz hozzáférhettek, azok nagyon rossz állapotba kerültek. A felújítást egy újraforgatott változat követte (1998-ban, Jeff Bleckner Rendezésében, Christopher Reeve főszereplésével), és történetét tekintve egy lapon említhető vele a 2007-es Disturbia is.
Rear Window
- Partner/kiadó: Funko Games
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív/kooperatív
- Játékosok száma: 3-5
- Játékidő: átlagosan 45 perc
- Korcsoport: 13+
- Nehézség: 1,62/5
- Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó honlapjáról rendelve 27 990 forint
Anélkül, hogy elspoilereznénk a film történetét, az alapfelállást még elmondhatjuk: adott egy fotóriporter, aki balesetet szenved, ezért tolószékbe kényszerül. Felépülésében ápolónője és barátnője segíti, később legjobb barátja is csatlakozik a történethez. Főszereplőnk mindennapjait a szemközti ház lakóinak megfigyelésével üti el, nevet ad nekik, és foglalkozásukat próbálja kikövetkeztetni. Ennek során szemtanúja lesz egy sor olyan eseménynek, melyek alapján biztosra veszi, hogy az egyik lakó megölte a feleségét. Az önkéntes nyomozásba barátain felül beszáll ápolója is. A film zsenialitása abban rejlik, hogy mesterien építi fel a feszültséget, és nemcsak a szereplők, hanem mi, nézőként is megkérdőjelezzük azt, amit addig biztosnak gondoltunk.
Kéretlen magánnyomozás
Erre a hangulatra igyekszik építeni maga a játék is. A Rear Window során egy játékos a legendás filmrendező, Alfred Hitchcock szerepét ölti magára, a többi játékos pedig a film főbb szereplőinek bőrébe bújik. Csakhogy ők a „forgatókönyvet” valamiért nem kapták meg, így nem tudják, hogy kinek milyen szerep jutott, és hogy történt-e gyilkosság vagy sem. A feladat az, hogy ezt négy nap (négy tábla) alatt kiderítsük, méghozzá a rendező hathatós közreműködésével. A végig néma direktorról viszont nem tudhatjuk, hogy együtt dolgozik-e velünk, vagy éppen el akar rejteni egy gyilkosságot.
A nyolc szereplő tokenje mellé összesen húsz elfoglaltság- vagy tulajdonság-lapka adott, ez utóbbiakból hat olyan is akad, mely két szereplő közötti kapcsolatot ír le (például „x” üzletel „y”-nal), ezek értelemszerűen némi gyakorlás után további komplexitást adnak a játéknak. Az előkészületek során a tulajdonságokból tizenkettőt válogatunk ki közösen, hozzáteszünk egy gyilkosság-lapkát, és képpel lefele megkeverjük őket. Ezekből a rendező titokban húz négyet, a maradékot az erre szolgáló dobozba rejti. Szintén titokban választ egy-egy szereplőt is a négy tulajdonság-lapkához, majd a paravánja mögött elrejtett rendezői táblán ennek megfelelően elhelyezi. Már csak a játékosoknak kell kiválasztani egy-egy megfigyelő-karaktert, és indulhat is a nyomozás.
Mindenki egyért?
A rendező húz nyolc lapot, majd ezekkel próbálja „megsúgni” a játékosoknak, hogy az egyes lakásokban ki lakik, és milyen tulajdonság jellemzi. Ez úgy történik, hogy az egy lakáshoz tartozó két ablakba letesz egy-egy kártyát, melyeknek illusztrációjával, színeivel, szereplőivel úgy gondolja, hogy a legközelebb terelheti a játékosokat az igazsághoz. Vagy, ha gyilkosság történt valahol, akkor éppen távolabb terelni őket attól, de éppen csak annyira, hogy a végén legalább hat jó tippük legyen a nyolcból. Mindkét esetben hasznos lehet, hogy az összesen szintén nyolc ablakból kettőt választhat, ahol „leeresztették a redőnyt”, azaz képpel lefele teszi a kártyákat.
Ezután a játékosok megbeszélik, hogy a nyomok alapján melyik szobában ki lakhat, és mivel foglalatoskodhat, majd ennek megfelelően helyezik el saját tokenjeiket és a lapkáikat. Ezt követően a rendező egy kocka-jelölővel a jól eltalált tippek számát a naphoz vonatkozó táblán jelöli, ezek alapján kell megfejteni, hogy ki, hol, mit csinált. Ez persze csak papíron hangzik egyszerűen, mert ugye nem biztos, hogy a rendező a közös győzelemért dolgozik, és itt jön be a képbe a filmből ismerős bizonytalanság és feszültség. Mert ugye szavak nélkül a segítő szándék is lehet félrevezető, még a játékosok különleges képességei, és a rendező három újrahúzási lehetősége mellett is. A játék végére, azaz a negyedik napra mind a nyolc információt (lakó és tulajdonság) helyesen kell megtippelniük a játékosoknak. Ha viszont történt gyilkosság, a rendezőnek félre kell vezetnie a játékosokat; ha nem sikerül eltalálni ennek a helyét, de hat vagy hét másik tipp helyes, akkor ő nyert. De ha legalább hét információ (köztük a gyilkosság) pozíciója helyes, a játékosok még mindig nyerhetnek.
Vászonra való
A Rear Window illusztrációi fantasztikus tökéletességgel idézik meg az ötvenes évek és a film plakátjait, a hozzá tartozó elemek anyagminősége is jó, egyedül a kártyalapok vastagságával és keverhetőségével akadtak gondjaim. Az inzert többnyire használható, és elsőre ötletesnek tűnik, bár hozzátenném, hogy a doboz csak vízszintes tárolásnál tölti be a funkcióját, mert amint oldalára kerül, az összes cucc kiborul a helyéről. Egyszerűbb lett volna, ha lapjával alakítanak ki helyeket a tokeneknek, és szorosan záródik a teteje, nem pedig ilyen szellősen.
A játék dobozán ugyan minimum három fő lett feltüntetve, a játékmenet szempontjából ennek annyi a jelentősége, hogy a szereplők interakciója és gyanakvása egy újabb, „szociális” réteget épít fel. Ezt nem szabad alábecsülni, mert jelentős része az is, hogy a rendező a játékosok között zajló kommunikációra, beszélgetésre, ötletekre a következő napon az ablakkártyák okos elhelyezésével reagálhat, és segítheti vagy hátráltathatja őket. Más, mechanikai szempontból jelentősége azonban nincsen, így minimális módosítással elviekben akár ketten is el lehet vele szórakozni – arról persze lehet vitatkozni, hogy ez mennyire butítja le a játékélményt.
Jól összeszokott, Mysteriumon és társain edződött, egymás fejébe látó társaságoknak valószínűleg nem gyűlik majd meg vele a baja, bár a kevésbé absztrakt nyomokhoz eleinte nehezebb lehet elvontabb módon viszonyulni. Éppen ezért még nekik is tartogathat újdonságokat, és akkor a „félig” kooperatív játékmenet rejtélyét még nem is számoltuk hozzá. A Rear Window nemcsak Hitchcock rajongóinak ajánlott, hanem mindenkinek, aki szereti az aszimmetrikus, csapatos dedukciós játékokat.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Funko Gamesnek! A játék egyes tokenjeinek, valamint szabályainak megértéséhez minimális angol nyelvtudás szükséges. Rajongói fordításról nincs tudomásunk.)
