Újabb társasjáték, ami Kickstarterről érkezett, ennek megfelelően pedig komolyan ad a látványra, sőt első ránézésre mintha nem is szólna másról a játék. Mert az oké, hogy Romulus megbízásából mesteremberként építgetjük Rómát, avagy területet vásárlunk, majd hatalmas épületeket húzunk fel a város területén, de azok a minik, te Atyaúristen! Nos, igen, hajlamosak elterelni a figyelmet magáról a játékról. De hogy a Foundations of Rome nemcsak unboxing videónkban szerepelt, hanem lényegében elsők között a gameplay videónkon is (hamarosan), sőt a személyes listámon beválasztottam 2022 első félévének legjobbjai közé, az talán elmond valamit arról, mennyire épült az Arcande Wonders társasa a külcsínre, és mennyire fontos benne a játékmenet. Mert bizony utóbbi is fontos, méghozzá nem is kicsit.
Foundations of Rome
- Kiadó: Arcane Wonders
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő (kiegészítővel 5)
- Játékidő: átlagosan 60-90 perc
- Korcsoport: 13+
- Nehézség: 1,95/5
- Ára: a kiadótól verziótól függően 140 és 270 (55 700-107 400 forint) USD plusz egyéb költségek
Ahogyan már említettem, az ókorban járunk, amikor is Romulus kiadja az ukázt, miszerint fel kell építeni Rómát. És mivel mi mesteremberek, építészek lennénk, éveink pedig nincsenek az asztal körül ülve vakarni a fejünket (legalábbis jobb esetben, ha már tóga és hasonlók), fittyet hányunk a “nem egy nap alatt” közhelyre, majd szépen pár órába sűrítjük a teljes eseményt, aminek a végén természetesen az nyeri meg a játékot és a kihívást, aki a legtöbb győzelmi pontot gyűjtötte. Győzelmi pontot azonban senki nem kap a két szép szeméért, vagy a bájos mosolyáért, esetleg a csodálatos rabszolgájáért, így kösse fel mindenki a tógáját, mert komoly rivalizálás várható.
Terepszemle
Attól függően, hogy hány játékos száll ringbe Romulus kegyeiért, a fő játéktábla megfelelő oldala kerül felülre, majd mellé megy egy Éra-tábla, ami az adott korszakot jelképezi, illetve még egy pontozótáblát is el kell helyeznünk, ami a győzelmi pontokon felül a populációt is számon tartja. A három korszakra három kártyapakli kerül, ezek jelzik a Róma területén lévő parcellákat, a kártyalapok pedig valójában tulajdoni lapok, avagy az adott mező birtoklását biztosítják – méghozzá úgy, hogy alapból jár mindenkinek hat darab, véletlenszerűen húzott lap, majd minden egyes éra esetében az arra került pakliból alakul ki a hat helyet biztosító piactér, ahonnan a parcellákat lehet megvásárolni. Amikor elfogy egy pakli, majd a piactér összes lapját sikerült megvásárolni, jön egy kis pontozás, pénzszerzés, majd jön a következő éra, a következő piactérrel. Értelemszerűen három korszakot követően érkezik el a játék legvége, amikor az utolsó pontszámlálást követően kiderül, ki volt Róma legnagyobb építésze.
Addig azonban sokat kell gürizni, és bizony a szakszervezet sem véd meg a potyaleső és kotnyeles riválisoktól. Mindenki kap némi pénzt is a kezdő parcellákon felül, valamint egy saját tálcát, benne tulajdon-jelölőkkel, épületekkel. Előbbieket automatikusan letesszük a fő játéktáblán, ha kártyát kapunk vagy vásárolunk, így a kártyalapok mellettünk maradnak, de csak bizonyítékként, hogy valóban birtokunkban van az adott terület. Ezzel egyes esetekben a lehető legkönnyebb visszakövetni a dolgokat. A saját körünkben egy akciót hajthatunk végre, ami a vásárlás, az építés és a bevétel. Vásárlásnál a piacról vásárolhatunk egyetlen kártyát, majd amikor azt kifizettük, a lapot elvesszük, az egyik tulajdon-jelölőnket pedig a választott parcellára tesszük. Építkezésnél a meglévő parcelláinkra tehetünk le egy épületet, akár több, a birtokunkban lévő mezőre lehelyezve, ami onnantól maximum nagyobb épületre cserélhető. Nem tudunk már kész épületet lerombolni, ugyanolyan méretű vagy kisebb épületet tenni egy korábbi helyére, csak és kizárólag nagyobbat építhetünk. Ilyen váltásnál, ha szabadon marad egy saját parcella, arra természetesen visszakerül egy jelző. Bevételnél pedig értelemszerűen pénzt kapunk, méghozzá Dagobert… akarom mondani, Romulus bácsitól 5 érmét, majd minden gazdasági épületünkért az azon jelzett összeget. Gazdasági épület? Mi a szösz?
Igen, minden épületen van egy jelzés, ami alapján lakó-, gazdasági vagy kiszolgáló épületről beszélhetünk. Ezek aztán több esetben is számítanak. A lakóépületek eleve minden korszak végén egy csomó győzelmi pontot jelentenek. Aki az adott korszakban a legjobban áll a populációt tekintve, az győzelmi pontban megkapja a sávon szerzett eredményt, mellé pedig még egy jutalmat is, majd mindenki hozzá viszonyítva jut további győzelmi pontokhoz, így mindenkinek megéri lakosokat beköltöztetni. A gazdasági épületek ugye bevételt hoznak, így azok a legegyszerűbbek, a kiszolgáló épületek pedig különböző hatásoknak megfelelően nyújtják a győzelmi pontokat. Minden, az épülettel szomszédos mezőn álló további épületért pont/minden lakosért pont/minden kiszolgáló épületért pont. Ezek elég szép kis szorzókat képesek hozni, és ha a megfelelő területre építjük, bizony igazi pontbomba jár értük. Innentől nagyon fontos, hogy hol vannak a parcelláink, mit építettünk rájuk, mi alapján kapjuk a pontokat, avagy nemcsak a területvásárlásnál, de az építkezésnél is nagyon résen kell lenni, mert ahogy említettem, azok a piszok kontár… szóval a többi, rivális mesterember nagyon keményen bele tud piszkítani a munkánkba és terveinkbe. De pont ettől szép ez a szakma, és talán kudarc esetén sem végezzük a kereszten. (Hide the Pain Harold képet ideképzelni!)
Város épül az asztalon
Akármennyire is egyszerű az alap (területet veszünk, bevételt szerzünk, építünk), bőven van benne mind konfrontáció, mint stratégia és alkalmazkodás. Soha nem lehet minden tervet úgy végrehajtani, ahogy szeretnénk, valaki mindig beleszól a saját taktikánkba. Főleg a játékosszám növekedése mellett. És bizony, ha a kiegészítőt is beszereztük, akár öten is nekiállhatunk Róma megépítésének, ami különösen izgalmas feladat, miközben megy az ujjal mutogatás, hogy “mert te elvetted előlem, te hálátlan, hát ezért hívtalak el az arénaharcokra... et tu, Brute?” És akkor még ott a számos további modul, például a Favor, aminél lophatunk és kereskedhetünk is, vagy az objektívák megjelenése, miközben a legnagyobb falat a Monument-épületek beiktatása, amik nemcsak a látványt dobják fel a jelenlétükkel (egyedi óriások, akár templomok), de minden esetben egy speciális kihíváshoz tartoznak, avagy teljesíteni kell a melléjük csapott kártyán látható követelményeket, majd aki ezt először megteszi, a saját épületei helyett elveszi és megépíti a speciális objektumot, ezzel is növelve a győzelmi pontjai számát.
Elképesztő, hogy milyen hangulata van a játéknak, mennyire jól működik az egész, miközben a prezentáció egészen felső kategóriás. Már a normál minikkel is baromi jól néz ki az asztalkép, de elérhető volt alapból árnyékolt/antikolt verzió, miközben a saját példányon hasonló eredményt ért el bodak kolléga, aki a születésnapomra festette ki a csomagot. És igen, a teljes pakk bizony nem olcsó, pláne nem Amerikából szállítva, avagy, akinek kicsit is tetszik a Fondations of Rome, annak alaposan a pénztárcájába kell nyúlnia, de azt gondolom, hogy abszolút megéri a játék a beruházott összeget. Ráadásul hamarosan érkezik egy új kiegészítő és kampány, amivel az újranyomás is elérhetővé válik, szóval aki gondolkodik, az legkésőbb annál ugorjon be egy pledge formájában. Mert Róma ezúttal tényleg felépül, az orrunk előtt, méghozzá nem is akárhogyan, hanem ódon falait látva az asztalon, és ez nem kis eredmény, nem kis élmény.
(Bár a Foundations of Rome főleg ikonokkal kommunikál, de szabályai és speciális lapjai okán igényli az angol nyelvtudást, rajongói fordításról egyelőre nem tudunk.)
