A leginkább kirakósokról és játékokról, de akár gyermekkönyvekről is jól ismert Ravensburger (Németországban a jellegzetes “kék háromszög” az egyik legismertebb logó, miközben a vállalat még a Guiness Rekordok között is megvetette a lábát) számunkra, avagy a rovat számára sem ismeretlen. Korábban a Minecraft társast is bemutattuk már, illetve a Spielberg horrorfilmes klasszikusának hangulatát játéktáblára helyező Jaws is megjárta a szerkesztőséget. Most pedig az utóbbiért is felelős Prospero Hall, a seattle-i dizájner stúdió további két remeke kerül terítékre, a Disney főgonoszait reflektorfénybe helyező, 2018-as Disney Villainous, valamint a 2019-es Horrified, ami méltán szerepel sokak “2019 legjobbjai” listáján, miközben több kategóriában is jelöltéka nevesebb zsüritagok. De nézzük sorjában, mit tudnak az említett játékok.
Disney Villainous
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-6 fő
- Játékidő: átlagosan 50-120 perc (játékosszámtól függően)
- Korcsoport: 10+
- Ár: külföldről rendelhető
Aki a Disney-meséket, közismertebb rajzfilmeket szereti, az biztosan könnyűszerrel felidéz magában legalább két-három olyan antagonistát, aki gyermekkorában nagy hatással volt rá. Ha másért nem, hát azért, mert kimondottan tartott a karaktertől. Sőt, biztosan van olyan is, aki már eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha nem a hős, ha nem a jó szereplő történetét élné át, hanem a másik oldalon állóét, akinek látja hibás lépéseit, látja bukásának okát. Nos, ők örülhetnek leginkább, merthogy a 2018-as társasjáték a legismertebb főgonoszok közül válogatva dob be hatot a felhozatalba (Hook kapitány, Demóna, Ursula, Jafar, Szívkirálynő, János Herceg) majd a játékosok kezébe adja a lehetőséget, hogy intrikával a többieket akadályozva, mindeközben a legfőbb hősöket legyőzve elérjék céljukat, ezáltal győzelemre juttatva a mesékben elbukott alakokat.
Gyorsan megjegyzem, mielőtt belemennénk a részletekbe, hogy azért azt gondolná az ember, hogy játékostábla hiányában több hely marad az asztalon, de a Villainous alaposan rácáfol erre, hiszen kinek kell a tábla, ha van 4-6 játékos, mindenkinek egy nem is olyan apró, de lent és fent is “bővítésre kerülő” játékoslappal, mellé fejenként két paklival? Nem beszélve a középre kerülő, a mindenki számára valutaként használt játékospont-tokeneket tartalmazó üstről, ami azért szintén nem apróság. Szóval senki ne igyon Szimba bundájára, mikor elsőre meglátja a komponenseket, mert az asztal ezúttal is be lesz foglalva, maximum a megszokottól némileg eltérő módon. És ha már eltérő módok, akkor összességében érezni a Prospero Hall zsenialitását, mikor ránézünk az összetevőkre, elvégre a kihajtható karakterlapos megoldás és “pályaelrendezés” még hagyján, de a játékosfigurának kijelölt minik a maguk módján szinte művészeti alkotások, amikre jó ránézni, absztrakt mivoltukban pedig tökéletesen mutatják, melyik gonoszhoz tartoznak.
Pályaelrendezés? Van bizony, ugyanis minden Disney-antagonistához saját karakterlap, azon belül pedig több mező tartozik. A jelző figurával ezeken kell mozogni, lényegében bárhova a saját körön belül, kivétel a lelakatolt terület, amit később az akciók során lehet megnyitni. Ha pedig egy mezőre léptünk, az ott ábrákkal bemutatott feladatokat végezhetjük el, ami a játékpont begyűjtésétől a lapkijátszásig és az ellenfelek megtámadásáig terjed, hogy a saját kör befejeztével másnak adjuk át a stafétát. Lapokat (ha a felső sarokban szám jelöli az igényt) a játékpontból lehet kijátszani, ellenfélből pedig van bőven, hiszen a többi játékos is annak számít, pont úgy, ahogy a fehér hőspakliból előkerülő ismert mesefigurák. A két támadás pedig kapcsolódik egymáshoz. Elvégre alapvetően a saját paklinkból hozunk játékba oldalunkon álló segítőket, fegyvereket, képességeket, de ha a viharos-villámos ikonnal találkozunk, egy ellenlábas főgonoszra is ráküldhetjük a végzetet. A fehér fate-pakli ilyenkor kerül elő, ami hősöket helyez a játékoslap felső részére (a saját kártyák alul kapnak helyet), a cél meg ilyenkor egyértleműen a saját erők kijátszása a pozitív figurák legyűrésének érdekében. És ez a mechanika adja meg a Villainous intrikus, egymás dolgát nehezítő lépéseit, elvégre aki leginkább elhúz, arra fognak rászállni a többiek, saját nemeziseinek behívásával, ami könnyedén lelassíthatja a diadalmenet. És hogy ki húz el? Aki leginkább közel kerül a saját, mindenki által jól ismert, karakterspecifikus célja eléréséhez, ezzel pedig a játék megnyeréséhez.
Bár nem vagyok oda a negatív karakterekért (jó, kevés kivétel azért van, lásd Jason Voorhees), a Disney Villainous pillanatok alatt levett a lábamról, ami többek között a jól kitalált játékmenetnek, valamint a kiváló megvalósításnak köszönhető. A dizájn elsőrangú, a figurák és egyéb elemek anyagminősége nagyon jó, egyedül csak a játékpont-tároló üst műanyag megoldását cseréltem volna valami igényesebb megoldásra. A rajzok és ábrák egyértelműek, a jól ismert alakok lemásznak a kártyákról (mindenkihez tartozik egy kis guide is a történetével és céljaival, fontosabb lépéseivel), maga a mechanika pedig látszódik, hogy komoly tervezés eredménye, emiatt meglepetés is bármikor érheti az elbizakodott játékost, aki azt gondolná, hogy na, most majd megmutatja a többieknek. És itt van a Villainous legnagyobb erénye, hiszen komoly tétek és nagy veszekedések nélkül, egy nagyjából könnyed tematikával kínál rengeteg, a cél érdekében elkerülhetetlen konfrontációt, amik megadják a játék sava-borsát, mialatt Hook kapitány, Demóna és a Szívkirálynő ott lapul valahol a terjedő árnyékok között, amik ellen Pán Péter és Fehér Nyúl ezúttal hiába is küzd, jó eséllyel alaposan pórul jár.
Horrified
- Típus: kooperatív
- Játékosok száma: 1-5 fő
- Játékidő: átlagosan 60-80 perc
- Korcsoport: 10+
- Ár: külföldről rendelhető
Mondanom sem kell, hogy a Villainous ellenében a Horrified nálam eleve nyertes pozícióból indul, amit nemcsak témájának (horror), de a feldolgozott világnak is nagyban köszönhet. A szintén a Prospero Hall által megálmodott Horrified ugyanis a klasszikus Universal-szörnyfilmeket veszi alapul a mozizás hőskorából, avagy abból az időből, amikor Lon Chaney Jr. volt a farkasember, Lugosi Béla bújt Drakula köpenyébe, Jack Arnold pedig az óriáspókok és összezsugorodó emberek előtt fura vizi szörnyeket álmodott a vászonra. Igen, a felsoroltak (ha nem is a filmszínészek által megformálva) mind a játék részét képzik, ahogy Frankenstein szörnye (és az ő menyasszonya), a múmia, valamint a láthatatlan ember is megjelenik a színen. Ezúttal azonban nem a gonosz szerepbe kell bújnunk, elég, ha inkább megküzdünk velük, tevékenységünkön pedig csak egy egész város és lakosainak sorsa múlik.
Merthogy az átlagos méretű játéktábla fontos helyszíneknek ad otthont, így a kriptától kezdve a kastélyon és lagúnán át a könyvtárig és kórházig sok egyébnek, a játékosok pedig, miután megválasztották, mely szörnyetegeket óhajtják a pokolba küldeni, szépen mindent elrendeznek a szabályok szerint. Ez a monstrumok és játékos karakterek kezdőpontját is szabályozza, de a további területekre helyezett tárgyjelzők már véletlenszerűen kerülnek fel a térképre, hatásuk és fontosságuk viszont egyáltalán nem elhanyagolható. Mert a fordulók során a játékosok közül mindig egyvalaki köre zajlik, amin belül több fajta akciót hajthat végre (többek között tárgyat vehet fel, azonos mezőn állva mással is cserélhet, lakosokat rángathat el magával), majd mindig a szörnyfázis következik, avagy egy szörnylapot húzva annak hatásait kell teljesíteni, ami meghatározza hogy mely lény akciózik vagy lép valamerre, esetleg támad, aminek bizony komoly következményei lehetnek.
Ha ugyanis a monstrum összetalálkozik valakivel, kockadobással támadhat, ami a játékosokat kórházba küldi (kivétel, ha a célpont egy tárgyat áldoz fel), de a sérüléseket a lakosok sem bírják, a terrorjelző pedig minden esetben feljebb kúszik a tábla tetején. Amennyiben eléri a lehetséges legmagasabb pontot, a játéknak vége, a feladatot buktuk, a városban élők csontvelejét szörnyetegek szopogatják ki, miközben koponyánkból készült csontkupákból isszák vérünket. Nem mellesleg ugyanezen szörnyű sors vár ránk, ha lejár az időnk, avagy a szörnypakli lapjai elfogynak. Viszont! Ha a szörny elpusztításához/semlegesítéséhez szükséges feltételeket végrehajtjuk, mi nyertünk. Utóbbiak teljesen változók és személyre szabottak. A vámpírok uránál például a térkép négy pontján kell összezúzni a kihelyezett koporsókat (ami azt jelenti, hogy adott számú és színű tárgyat kell beáldoznunk), mielőtt rejtekhelyén támadnánk meg, de a múmiánál konkrét logikai feladvány vár, míg a fekete lagúna szörnyéhez az öblön át kell odautazni kis hajónkkal.
A feladat tehát mindig más, a szörnyek társítása eleve különböző nehézségi fokozatokat jelent, ahogy számuk is, emellett a játékos karakterek is mind más-más jellemzőkkel és képességekkel rendelkeznek, avagy a véletlenszerű tárgylehelyezést is hozzáadva már sejthető, mennyi variáció lehetséges. És mindezt egyedül is kiélvezhetjük. Már ha éppen nem a családdal ülnénk neki a szörnyvadászatnak, mert az is lehetséges, ráadásul a korhatárjelzőből kiolvasható módon akár kisebbek is velünk tarthatnak, nagy vérengzésekre ugyanis nem kell számítani. Maga a mechanika nagyon ötletes, nagyon jópofa (megkockáztatom, hogy a műfaj rajongói sokkal jobban megszerethetik, mint a Pandemicet), a tematika imádnivaló, ehhez pedig tökéletesen passzol a dizájn és a hangulat. A fedél alatt a tábla hátoldala egy tipikusan horrorfilmes figyelmeztetéssel indít, a kártyák és jelzők, karakterlapok nagyon mutatósak, már eleve a doboz is eladja magát. Maguk a szörnyminik nem a legjobb minőségűek, inkább csak átlagosak, a rossztól mindenesetre távol állnak, ami miatt felesleges pont ebbe a jó kis csapatba beleállni. A legjobb pedig az egésznek a hangulata, elvégre a ‘30-as és ‘40-es, ‘50-es évek horrorfilmjei egy az egyben átjönnek a Horrifiedon, aminek köszönhetően ez a társas tényleg ott van az utóbbi egy év legjobb, de tematikájában a közelmúlt teljes kínálatának legizgalmasabb darabjai között. Nem véletlen, hogy BGG-n a 302. helyen áll. És maximálisan egyet tudok érteni azzal, hogy már csak azért is üde színfolt, mert az utóbbi időben, ha azt halljuk, hogy horror társasjáték, akkor szinte kizárólag a lovecrafti kozmikus horrorról vagy a zombikról van szó. De ez a következő egy-két évben talán változik, elvégre jön a Friday the 13th és a Final Girl is.
A Ravensburger és a Prospero Hall tehát ismét kiváló társasjátékokkal lepett meg bennünket, a horrorrajongók éppen úgy örülhetnek a Horrified teljesen angol nyelvű kiadásának, mint a mese- és Disney-kedvelők a Villainous megjelenésének, ráadásul mindkettő nagyjából egyszerű családi játék, avagy a nehézség sem okozhat gondot. Tematikáját tekintve mindkettő igazi különlegesség, dizájnjukat nézve egy rossz szavunk nem lehet, élvezeti szintjük pedig mindenképpen magas, ahogy szavatosságuk és anyagminőségük is. A kiadónak köszönjük a játékokat, a Horrifiedot teljes szívemből ajánlom, játsszatok vele sokat és persze vigyázzatok magatokra és egymásra!
A tesztpéldányokat köszönjük a Ravensburgernek!
