A molekuláris biológiától eljutni a szinte sikerszériában érkező társasjátékokig nem éppen az a legmindennapibb karrier, na, de az osztrák Wolfgang Warsch sem épp egy mindennapi figura. Amíg nappal a rákkutatás területén dolgozik, addig szabadidejében társast gyárt, és egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy Warsch ehhez is nagyon ért. A 2018-ban indult széria igazából inkább dömping: a sikeres, de a közönséget megosztó The Mind évében készült el a remekbeszabott Kuruzslók Quedlinburgban, de az ő nevéhez kötődik az itthon is hódító Ganz schön clever is. 2019-es eredeti megjelenését követően pedig a ComPaYa végre a hazai közönségnek is elhozta a szerző régóta várt családi játékát, a Tavernák Tiefenthalbant is!
TAVERNÁK TIEFENTHALBAN
- Partner/kiadó: Compaya
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 45-60 perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 2,68/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 14 990 Ft
Habár a doboz azt is sugallhatná, hogy ez a darab a Kuruzslókhoz hasonló – mindkét játékot Dennis Lohausen illusztrálta –, valójában azonban egy annál sokkal taktikusabb, vagy legalábbis a szerencsétől nem annyira durván függő stratégiáról van szó, melyben a játékosok ezúttal egy kocsmát igazgatnak, azzal a céllal, hogy a parti végére az övéké legyen a legnépszerűbb. Ehhez folyamatosan fejleszteniük kell a fogadót, hogy így vonzzák be a tehetősebb, azaz több győzelmi pontot érő vendégeket.
Alapjáraton ugyanis mindenki azonos feltételekkel kezd: azaz pontosan ugyanolyan felépítésű épülettel, amely két erőforrással fejleszthető: sörrel (ezzel lehet a vendégeket becsábítani) és pénzzel, amely az állandó személyzet felbérléséhez, illetve a kocsma fontosabb területeinek fejlesztéséhez szükséges.
Mindezt két mechanika fogja közre: kockadraftolás, amellyel az akcióhelyek vehetők igénybe, és pakliépítés, amely mindent magában foglal, az ideiglenes személyzetet, vendégeket, hordárokat, mosogatókat, de még üres asztalokat is, ahol potenciálisan további vendégek foglalhatnak helyet. A játék mindössze nyolc körön át zajlik, és minden egyes kör ugyanabból áll. Elsőként mindenki elkezd húzni a paklijából, és lerakja a lapokat. Ez egészen addig tart, míg a kocsma asztalai meg nem töltődnek – ez bekövetkezhet akár az első három lappal is, de vastagabb pakli és némi szerencse birtokában azért tovább is el lehet húzni a dolgot.
Ezt követően jön a kockadraftolás, melynek során mindenki adott számú kockával dob (alapesetében 4 fehérrel), ebből választ egyet, majd a maradékot egy söralátéten továbbadja a szomszédjának. Ez egészen addig tart, míg minden kocka gazdára nem talál, és kezdetét nem veszi az akciófázis, melynek során az akcióhelyekre rakott kockák "dolgoznak". A vendégek pénzt biztosítanak, a sörkereskedő sört hoz, de pénz szerezhető a kasszából is, és euróról lévén szó természetesen van egy kolostorsáv is, amely bizonyos mérföldköveknél valamiféle extrát ad. Ha mindez lement, a megszerzett pénz- és sör új vendégek, berendezések, fejlesztések megszerzésére költhető, majd jön a következő forduló. Egy újabb éjszaka és egy újabb esély a meggazdagodásra.
A szerencsének ebben persze minden esetben szerepe van, de bizonyos mértékig elnyomható: például egy pincérnő – legyen az állandó vagy végleges – további, saját színű, más által nem ellopható kockát ad; a mosogató egy kocka értékét módosíthatja egy értékkel; a megvásárolt lapok rögtön a dobópakli tetejére kerülnek, így a következő kör egy bizonyos pontig tervezhető vagy legalább kiszámítható. A trükk az, hogy miként sikerül minden helyzetből valami pozitívat kihozni, és ahhoz igazítani a stratégiát: ha épp a sörtermelést erősítő lapok jönnek, érdemes ráfeküdni arra, ha viszont pénz áll a házhoz, nem árt inkább telitömni a széfet.
És ez csupán az alapjáték, elvégre a dobozban öt kiegészítő modul található, melyekből három még inkább elmélyíti az élményt, és tematikus megoldásokkal gazdagítja a sör- és pénzszerzési lehetőségeket. Kifejezetten bonyolultnak egyik sem nevezhető, de mindenképp ajánlott sorban, egyenként beépíteni őket, már csak azért is, mert egymásra épülnek, így a sorszám szerinti korábbi modulokat kötelezően használni kell.
Kár lenne tagadni, hogy a Kuruzslók Quedlinburgban az egyik kedvenc játékom, ahogy azt is, hogy nem hittem volna, hogy a Tavernák Tiefenthalban azt felül tudja múlni, de Wolfgang Warsch ismét bebizonyította: nemcsak termékeny, de kiváló szerző is, a Tavernák Tiefenthalban pedig számomra az év egyik legjobb hazai megjelenése – és az elkövetkezendő játékalkalmak egyik állandó társa.
(A játékot partnerünk, a Compaya biztosította – köszönjük!)
