Bruno Cathala (Kingdomino, Five Tribes) és Ludovic Maublanc (Cyclades, Conan) 2006-os játéka egészen népszerűnek bizonyult, ráadásul játékmenete mellett külsejére sem lehetett panasz, elvégre a Cleopatra and the Society of Architects a fizikai formában felépülő palota miatt is vált olyan hírhedtté, miközben szfinxeket, obeliszkeket helyezett a játékosok kezébe. Már persze a különböző nyersanyagok, munkások és követők mellett. Hogy a társas időközben nehezen beszerezhetővé vált, az pont kapóra jött a Mojito Studiosnak, hiszen így, némi változtatás mellett újra piacra küldhették az immáron 14 (azóta 15) esztendős játékot. És valljuk be, ez az idő eleve elég sok ahhoz, hogy átlagban megfeledkezzenek róla az emberek, avagy papírforma szerint ragyogó ötlet volt az újrázás.
Cleopatra and the Society of Architects: Deluxe Edition
- Partner/kiadó: Mojito Studios
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60 perc
- Korcsoport: 10+
- Nehézség: 2,33/5
- Ára: a kiadó webshopjából 70 USD, nagyjából 20 650 forint
Nos, a Mojito Studios 2020-as, Kickstartert is megjárt újrázása már dobozát tekintve is igen tekintélyt parancsoló, impozáns darab. A csomag mellé jár egyébként egy aláírt köszönetnyilvánítás az alkotóktól, valamint aki egy kicsit többet dobott bele a közösbe, ezzel megcélozva a Premium kiadást, az kapott még minden földi jót, masszív piramisokat, előre festett miniket és műanyag jelzőket. De nem kell aggódni, mert már a normál kiadás is egészen elképesztő, nem véletlen a címbe került Deluxe jelző: a látványos artworkkel díszített, méretes dobozban egészen meglepő mennyiségű műanyag objektum hever, kezdve a szobroktól a falakig és a bejáratig, valamint a palota alapját jelentő tartóig. Persze vannak még minik, kártyák, jelzők, amik mind játékba kerülnek. A setup a palota alapjának és bejáratának felépítésével telik, egyébként meglepően rövid idő alatt, elég könnyed módon, hogy utána kezdődhessen is az építészek párviadala.
Az uralkodónőért!
Ha felépítettük a palotát, illetve az előtte álló bejáratot, valamint rendelkezésre áll a piac és a nyersanyagpakli, továbbá minden játékos készán áll, mehet is az építkezés, aminél az uralkodónő kedvében járva kell a falakat, szfinxeket, obeliszkeket, ajtókat, valamint a trónt és a mozaikból kirakott szentélyt megépíteni. Minden egyes építőelemhez valamilyen kártyakombináció kell, avagy egy szfinxhez például 1 munkás és 2 bármilyen nyersanyag, egy obeliszkhez pedig már 3 munkás és 4 nyersanyag szükségeltetik. Amennyiben ez megvan, megépítjük és helyére tesszük az adott elemet, illetve begyűjtjük az érte járó, egyben pedig győzelmi pontként/pénzként funkcionáló szkarabeuszokat.
Amennyiben nem építünk, lapokat húzunk, ezt pedig a piactér három lehetséges sorának egyikéből tesszük, ami akár több kártyát is tartalmazhat, hiszen piacolás után mindenki feltölti egy-egy újabb lappal az összes sort, avagy bőven lehet, hogy az egyik állandóan csak bővül. Emellett a piac mellett elhelyezett, különleges képességekkel rendelkező követők képességeit is felhasználhatjuk, aminek természetesen ára van, sőt az aktiválás után az adott karaktert a sor végére kell mozgatnunk, hogy a következő, aki felbérli, már többet fizessen érte.
És van még csavar, ne aggódjatok! A kártyák között van, ami rontást hoz, ilyenkor egy rontás-érmét (amulet) kell behajítani a saját kis piramisba (alapváltozatnál papírból hajtogatott, prémium verziónál masszívabb anyaghasználatú), ez pedig a játék legvégén nyer értelmet. Emellett, amikor egy kategóriában (szfinx, obeliszk, falak stb.) minden egyes elem elkészült, Cleopatra mindig egy mezőt előrelép az ösvényen – ez első körben akkor számít, amikor átlépi a harmadik és negyedik mező közötti vonalat, hiszen ekkor jöhet egy felajánlás a főpapnak, melynek során minden játékos tetszőleges számú szkarabeuszt fog meg, ezeket egyszerre mutatják meg egymásnak, aki pedig a legtöbbet ajánlotta, három rontástól megszabadul, míg a többiek rontást kapnak. Az amulet a játék legvégén számít, hiszen ekkor összeadódnak a rontások, ha pedig valaki nagyon elhúzott a többiektől, az a krokodilok eledeleként végzi.
Túlzás, de imádnivaló túlzás
A Cleopatra and the Society of Architects: Deluxe Edition tehát számos különböző elemet és mechanikát alkalmaz, és akkor a szentély beépítéséről még nem is beszéltünk, aminél poliominókat helyezünk le, amikkel aztán az Anubis szobrok is otthonra lelhetnek. Nyersanyag-használat, építkezés, képességhasználat, Tetris, tétek… van itt egy csomó jó ötlet, ami elsőre talán fura így együtt, de játék közben nagyon élvezetes mixet eredményez. Ráadásul a külső is olyan, hogy nehéz bármi rosszat mondani rá: ha van társas, ami megfelel az “overproduced” szó értelmének, akkor ez az, de amikor elkezdődik az építkezés, pont nem érdekel senkit, hogy mekkora helyet foglalnak a különböző elemek, amiket sokkal egyszerűbb módon is ki lehetett volna találni. A korábbi változat sem mutatott rosszul, de a Miguel Coimbra (7 Csoda, Small World, Imhotep, Zombicide) stílusát magán viselő új dizájn az új elemekkel már önmagában eladja a játékot.
Ráadásul több változtatás is érte a mechanikát: a követők például már nem véletlenszerűen bukkannak elő a pakliból, így jobban lehet tervezni és stratégiázni, illetve egyszerűsödött a nyersanyaghasználat (nincs meghatározva, hogy azonos vagy különböző összetevőkre van-e szükség), továbbá elnézőbb a rontásért járó büntetés. Így talán még inkább a családi társasok irányába fordult a Cleopatra, ami viszont kifejezetten jól áll neki. Bevallom, nálam ez is első látásra szerelem volt, elképesztően jól néz ki az asztalon, emellett nagyon élvezetes és izgalmas is, miközben a szabályfüzet lényegretörően és érthetően mutat be mindent. Emiatt, bár összességében van mit csinálni, van feladat bőven, a Cleopatra and the Society of Architects: Deluxe Edition egyáltalán nem bonyolult, nem esik túlzásokba, és minden esetben egy kisebb ünnepély leülni elé, annyira varázslatos stílussal rendelkezik. Túlzás csak a kialakításban és a külsőben érhető tetten, de amikor szó szerint a nappaliban épül meg az egyiptomi királynő új, minden tekintetben fényűző palotája, akkor őszintén, kit érdekel, hogy ezt sokkal visszafogottabban is megoldhatták volna?
