A csillagos ég az ősidőktől fogva vonzotta az emberiség képzeletét. Mítoszokat, legendákat szőttünk köré, működését, mozgását megfigyelve jóslásra és tájékozódásra használtuk. Aztán, számunkra szinte felfoghatatlan hosszúságú, de kozmikus léptékben csak szempillantásnak számító több ezer év fejlődése oda vezetett, hogy megtettük első lépésünket a csillagok között, és végül otthonunk legközelebbi kísérőjén is tettünk egy hatalmas ugrást. Ami igazán lenyűgöző, hogy mindezt a világegyetem történelmében kitöltött röpke időnknek csupán egy apró szeletében, a mai napig számítva is csak alig több mint ötven éves intervallumában értük el. A Space Race is ezt az időszakot öleli fel, és közben vezet el a csillagok közé, annak a Boardcubatornak hála, melynek emellett még a Project L-t is köszönhetjük, ám a Kingdom Come: Deliverance megszületését már nem érte meg, e projekt becsődölését követően ugyanis a cég bezárta kapuit.
Space Race
- Partner/kiadó: Boardcubator
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 1-5
- Játékidő: átlagosan 45-90 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,13/5
- Ajánlott ár: Kickstarteren a sima kiadás 40, a Deluxe 59 euró (nagyjából 22 400 forint) volt, már csak másodkézből szerezhető be
A Space Race során három küldetésből (Mercury, Huygens-Cassini, Vostok) és öt „nemzetből” (USA, Szovjet, ESA, Kína, magánszektor) válogathatunk, utóbbiak a játékmódtól függően lehetnek szimmetrikusak vagy aszimmetrikusak. Nálunk a Deluxe alapjáték járt, a Cold War és a The Rockets kiegészítőkkel további küldetésekre, kártyákra és űrrakétákra tehetünk szert, ám a játékmenetet alapvetően egyik sem bolygatja meg. Az előkészületek során kiválasztjuk a nekünk tetsző színt, és magunkévá tesszük a hozzá tartozó parancs-paklit, űrhajósokat és rakétát; valamint húzunk öt másik lapot az űrverseny-pakliból. A játéktáblán előkészítjük a misszió hét lépcsőjét, közvetlen alattuk a véletlenszerűen kiválasztott öt projektlapka foglal helyet. Legvégül a kártyapakliból berendezzük az „ismert galaxist”, és indulhat is a játék, melynek során megfelelő kártyahasználattal, a projektekben való részvétellel, felesleges kártyák laborba helyezésével, valamint áttörések elérésével szerezhetünk pontokat.
A legvégső határ
A három fázisra – előkészítés, fejlesztés és misszió – tagolt kör során eldöntjük, hogy a kezünkből mely űrverseny-kártyákat helyezzük az ismeretlenbe, ahonnan először a játékosszámtól függően kerülnek a lapok felfordításra, azaz az ismert univerzumba. Ennek fényében kell kitalálnunk, hogy mely parancskártyát használjuk fel a második fázis során, ezután a maradék kártyák is felfedésre kerülnek, és mennek az ismert univerzumba. Fontos megjegyezni, hogy az űrverseny- és parancskártyák sosem keverednek, a különbség köztük lényegében annyi, hogy a parancskártya segítségével jutunk űrverseny-kártyákhoz, ezek cserébe további lehetőségeket adnak, már amennyiben (újfent az aktív parancskártyával) „bekapcsoljuk” a belőlük épített motort.
Ezen lépésekre pedig a második fázisban kerül sor, ekkor hajtjuk végre a szimultán módon kijátszott parancskártyánk akcióit, ezt követően pedig a színével egyező, már megszerzett űrverseny-kártyák aktiválása jön. Ezek hatására például új lapokat húzhatunk fel a pakliból és tehetünk az aktív kártyák sorába, azaz a játékterünkre (ügynökségre), vagy a laborba, vissza a kezünkbe, esetleg mindezt fordítva; másokkal űrhajósokat mozgathatunk hasonló módon ügynökségünkről a kilövőállásra és áttörésekre, vagy azok között oda-vissza. Mindezeken felül egyes űrverseny lapok a megszerzésükkel további azonnali és egyszeri, vagy körvégi, ismételhető akcióhoz is juttathatnak. A kártya- és meeple-zsonglőrködés közben pedig a projektekre is figyelnünk kell, mert ezek feltételének teljesülésekor (kártya vagy meeple felvétele, áthelyezése) egy-egy űrhajósunkat rájuk helyezhetjük, ami a későbbiekben pontot hozhat. A harmadik fázissal lezárjuk a kört, a misszió-lapkán feltüntetett lépéseket végrehajtjuk, melyek során projektek nyílnak és zárulnak, valamint némely lapkán egyéb pontszerzési lehetőségeket adnak a laborba került lapok, és az áttörésekre került űrhajósok.
A játék megértéséhez a kártyák vándorlásának menetét kell látnunk: lapjaink a pakliból először a kezünkbe, onnan az ismeretlenbe, végül pedig véletlenszerű sorrendben az univerzumba kerülnek ki. Ezután a parancskártyánk által beindított űrkutatás-kártyák láncreakciója határozza meg, hogy merre vándorolnak tovább, de a pontszerzés maximalizálása érdekében a soron következő missziókra érdemes előre tervezni – például kártyákat pakoljunk a laborba, vagy űrhajósainkkal szerezzünk-e többséget a projekteken? Az egész rendszert meglepően nehéz átlátni, annak ellenére, hogy valójában csak két lépést hajtunk végre egy kör alatt, ugyanis az ügynökségen felépített kártyasorral beköszönő engine-building alaposan kitágítja a lehetőségeinket. Mindennek elsajátításában sajna a szabálykönyv nem sok segítséget nyújt, a szövegezése nehézkes, illusztrációkkal támogatott magyarázatokból alig akad, egy kör menetének megértése is csak többszöri olvasatra állt össze, de a játékmenet és a pontszerzés lényege még ekkor sem igazán.
Rakétatudomány
A dizájn az egyszerűsége mellett is tetszetős, letisztult – aki szereti a műszaki rajzot és a képregényes stílust, az elégedett lesz a Space Race látványával, ugyanis ezek keverednek a táblán és a kártyákon. A Deluxe verzióhoz extraként további teljesíthető projektek, egyedi meeple-ök és méretes űrrakéták dukálnak, miközben a komponensek anyagminősége Kickstarter-projekthez méltón kiemelkedő, remekül haszálható inzerttel, melyben a kiegészítőknek is akad tér. Az egyedüli, ám szerintem komoly kihagyott ziccer, a kártyák ismeretterjesztésre való felhasználásának elmulasztása, így „szárazon” csak azok tudják igazán értékelni a lapokat és az illusztrációikat, akik többé-kevésbé képben vannak az űrkutatás eredményeivel és alakjaival. De ez még csak a kisebbik gond, mert a játék egyáltalán nem kezdőbarát: ahogy már utaltam rá, a körök folyásának megértése önmagában nem vezet egy elsőre is élvezetes, szórakoztató játékhoz. A kártyák vándoroltatásának fontossága és valódi értelme, az ügynökségre helyezett lapokkal épített engine okos kihasználása abszolúte „nem jön át” elsőre, ahogy a benne rejlő lehetőségek sem. Részben ezért is hiányzik az, mikor az ember meglát egy kártyát, és azt mondja, hogy „tyűha, ez nekem kell” – pláne, hogy a lényeg hajlamos elveszni a szó szerint apróbetűs részben, a kártyák alján.
Az űrkutatás témájának rajongói számára már a tálalás is elég lehet, ám a játék nem sokat követ el annak érdekében, hogy „laikusokat” is bevonzzon. Ez egyrészt a már említett kihagyott ziccernek köszönhető, másrészt pedig annak, hogy a mechanika köszönőviszonyban sincs a témával, és emiatt nem is kifejezetten intuitív, azaz végeredményben erre a vázra kis fantáziával gyakorlatilag bármit rá lehetne húzni. Félreértés ne essék, a Space Race ettől még egy okosan összerakott játék, ami ténylegesen megköveteli azt, hogy az ember rászánja az időt a megismerésére. Mondhatni, ebből a szempontból tényleg olyan egy kicsit, mint a csillagos égbolt az emberiség számára – minél alaposabban kutatjuk, annál mélyebb és szövevényesebb összefüggésekre derül fény. Ennélfogva ajánlani jó szívvel azoknak tudom, akik szeretnek elmélyülni egy játékban, kiismerni a lehetőségeit, és mintegy bónuszként kifejezetten otthonosan érzik magukat a témában.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Boardcubatornak! A játék nyelvfüggő, szabálykönyvének és kártyáinak megértéséhez angol tudás szükséges, rajongói fordításról nincs tudomásunk.)
