„Divide et Impera” azaz „Oszd meg és uralkodj” – szól a mondás, melynek eredete II. Fülöp macedón uralkodóhoz köthető. Eredetileg az ő hatalomgyakorlási alapelve volt, hogy az uralmát esetlegesen veszélyeztetni képes alattvalók, helyi vezetők közötti nézeteltérések szításával ők egymás ellen kijátszhatók, így saját pozíciója biztonságban marad. A későbbiekben számos uralkodó, Julius cézár, Napóleon és XI. Lajos is magáévá tette ezt a filozófiát, ami most a társasjátékos asztalon is visszaköszön, ám ezúttal nem elkövetői, hanem elszenvedői vagyunk egy ilyen rendszernek. A D.E.I.: Divide et Impera (innentől csak D.E.I.) alapfelütése eleve rém ismerős: a bolygó népességének javát elpusztította a fagy, a régi világ romjain pedig fosztogatók bandái próbálnak életben maradni. Ám az időpont ezúttal nem egy képzelt múlt, hanem egy képzelt jövő, ahol a világot a magukat Tisztavérűeknek nevező titokzatos szervezet uralja, az ő óhajukat lesi mindenki. Köztük ellenfeleinkkel együtt mi is, hiszen mi vagyunk a megosztottak, akiknek a hatalom súlya alatt az a feladat jutott, hogy akár egymás torkát átvágva kénytelenek küzdeni az ellátmányért.
D.E.I.: Divide et Impera
- Kiadó és partner: Ludus Magnus Studio
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő (kiegészítővel 6)
- Játékidő: átlagosan 40-120 perc
- Korcsoport: 14+
- Nehézség: 3,09/5
- Ára: a kiadó honlapjáról a teljes pakk akciósan 147 euró, nagyjából 55 900 forint
A játék előkészítése során felépítjük, és a területlapkákon jelölt nyersanyagokkal és táborokkal teleszórjuk a pályát; kiválasztjuk, hogy mely frakciót vezetnénk győzelemre; végül feltöltjük a négy (kiegészítővel öt) piac-táblát, valamint a küldetés-táblát. Minden frakció alapvetően ugyanolyan kártyapaklival rendelkezik, ami eleinte eltérés adódik közöttük, az csupán a vezérek és a hozzájuk tartozó spéci drónok különleges képességeiből ered. Ahogy azonban halad előre a játék, a piacról vásárolt kártyák és a táborokból szerzett képességek további különbségekhez vezetnek, így gyakorlatilag egyetlen játék sincs, amiben a felek ugyanolyan taktikát alkalmaznak.
Stratégia több rétegben
A D.E.I. csatározásai négy körön, és körönként három akciófázison keresztül tartanak. Minden akciófázisban játékosonként két-két lapot játszunk ki, a rajtuk szereplő akciókat (alapesetben egységeket helyezhetünk le, mozgathatjuk őket, gyűjtögethetünk velük, építkezhetünk, vagy robotunkat szólíthatjuk akcióba) tetszőleges sorrendben hajtjuk végre. Másik lehetőség, hogy az egyik kártyát képpel lefelé rakjuk ki, ekkor a piacról vásárolhatunk helyette egy másikat, de itt is meggondoltan kell cselekednünk, mert az a lap, amivel vásároltunk, végleg kikerül a játékból. Azonban, hogy kicsit megfűszerezze a dolgokat, a három akciófázis nem teljesen egyforma. A második fázisban különleges képességet kaphatunk, ha van az adott színben legalább egy táborunk; amennyiben már kettőt is elfoglaltunk, akkor aktiválhatjuk is, és a továbbiakban tetszés szerint használhatjuk. A harmadik fázisban pedig teljesítünk egyetlen választott megrendelést: ha az az aktuális körre vonatkozik, akkor a kártya értékesebb, felső feléért zsákolunk be pontokat; de dönthetünk úgy is, hogy egy régebbinek teszünk eleget, ekkor viszont csak az alsó, kevébé értékes szakaszáért jár a pont.
A D.E.I. alapvetően nem bonyolítja túl a dolgokat, mindösszesen három dolog körül forog a játék: a nyersanyagok (technológia és energiaforrás) és a táborok kellenek a piacon vásárláshoz, valamint a Tisztavérűek megrendeléseinek teljesítéséhez is. A legfontosabb mindig az abszolút többség megszerzése, mert egy-két spéci kártyát leszámítva csak akkor mozoghatunk egy adott területre, ha a mozgás befejeztével ott többségünk alakul ki; illetve kitermelni is csak akkor tudunk, ha a mi figuráink uralnak egy-egy területet. Fontos megjegyezni, hogy egy-egy terület a pálya felépítésétől függően több lapkán keresztül is húzódhat, a határok pedig minden esetben egyértelműen jelölve vannak. Még egy kicsit kacifántosabbá teszi a történetet a többrétegű pálya, melynek szintjei között csak adott pontokon (liftek és hidak) közlekedhetünk, szerencsére azonban lehetőségünk van három-három különbejáratú lift és híd megépítésére. Előbbiek értelemszerűen eggyel magasabb szintre vezetnek minket, utóbbiak pedig két azonos szintet kötnek össze.
Hideg háború
A Ludus Magnus Studiotól megszokott csúcsminőségű elemek gyakorlatilag nem számítanak meglepetésnek, ám az már inkább, hogy a többrétegű térképlapkákat nekünk kell összeragasztgatni a mellékelt kétoldalas ragasztótappancsok segítségével. Elrontani szerencsére nagyon nem lehet, teljesen egyértelműek a jelölések, útmutató nélkül is azonnal nyilvánvaló, hogy mit és hova kell tapasztani. További két kiegészítő is járt nálunk, a The Citadel és a Cash&Rad, előbbi egy kisebb játékmód-modullal és alternatív hősökkel, utóbbi pedig további két játékossal, és új piackártyákkal színesíti a palettát. Ahogy a képeken is látszik, mindenből a fa meeple-öket tartalmazó verziót kaptuk, jelenleg csak ez elérhető (ám ez hamarosan változni fog), de a közösségi kampány során lehetőség volt ipari mennyiségű, és kimondottan kidolgozott, látványos műanyag figurára is szert tenni.
Nem gyakran szokott ezzel gondom lenni, ezért nem is gyakran emlegetem, ám a Divide et Impera egyetlen baja a szabálykönyv, melynek ötlete alapvetően egyébként nem lenne rossz. A setup alatt mutatja be az egyes elmeket, majd következnek a játék szabályai, és végül, ha valami még mindig nem tiszta, ott a szószedet. Csakhogy a helyszűke vagy a dizájn miatt nem jut elég betű mindenre, így marad egy sor nyitott kérdés, amit csak kikövetkeztethetünk a szövegezésből (és korábbi tapasztalatból, no meg józan észből). Ilyen például az előörsök kockáinak megszerzésének időzítése, vagy a piac kártyáinak újratöltési módja. Ám öröm az ürömben, hogy épp e sorok írásakor érkezett a hírlevél, miszerint márciusban a Gamefoundon egy újabb kampány veszi kezdetét, melynek során egy újabb kiegészítőt támogathatunk meg (és szerezhetünk be minden eddigi cuccot). Ezzel egyidőben befutott a szabálykönyv 1.3-as verziója, mely az imént sirámaimat orvosolja, és nem mellesleg a kiadó honlapjáról is letölthető.
A játék közvetlen konfliktusra, azaz egymás figuráinak likvidálására nagyon korlátozott számban kínál lehetőséget, ez valamelyest tompítja a konfrontáció élét. Ám emellett is magas az interakció a játékosok között, melynek további élezésére az egyes, opcionális szabályok bevezetésével van lehetőség. A D.E.I. két játékossal is megfelelően működik, ám a legjobb minél több, ideálisan négy (vagy kiegészítővel akár több) játékossal nekiveselkedni a maximális káosz érdekében. Az idő, az akciók, a nyersanyagok és a hely szűkössége okán egy nagyon feszes, kifejezetten pörgős taktikai játék került az asztalunkra, melyet csak ajánlani tudok azoknak, akik szeretik a konfrontatív jellegű játékokat. Ők garantáltan nem fognak csalódni, az egyszerűnek tűnő felszín alatt ugyanis nemcsak a játéktér, hanem a lehetőségeink is többrétegűek.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Ludus Magnus Stuidionak! A játék nyelvfüggetlen, ám szabályainak megértéséhez angol nyelvtudás szükséges, szerencsére magyar rajongói fordítás letölthető hozzá.)
