A jövőben járunk, amikor a Traintopia nevű ország hajnalán a közösségnek vezetőre van szüksége. Hogy mi Traintopia? Egy futurisztikus vidék, ahol a gyors közlekedés és a vonatok világa készen áll a nagy áttörésre, ehhez azonban egy ragyogó elmére van szüksége, aki természetesen a játékos… vagyis a legjobb játékos mind közül, ki bizonyítja rátermettségét és beépíti a vidéket.
Traintopia
- Kiadó/partner: Board & Dice
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 30+ perc
- Korcsoport: 12+
- Nehézség: 2/5
- Ára: akciósan 25 euró (9100 Ft) a kiadó honlapjáról, de itthon 9990 forintért kapható
Ha neves játéktervezőket nem is vonultat fel a Traintopia, a dizájn terén nem kell szégyenkeznie, ami elsőként a borítón mutatkozik meg. Nem csoda, hiszen a Board & Dice ismert címeinek (Tekhenu, Sierra West) szerzői dolgoztak rajta. A lapkalehelyezős társas pedig leginkább ezzel a nagy előnnyel, mindemellett témájával csalogatja az érdeklődőket, merthogy a 2020-as kiadvány a vonatokat és azok hálózatát helyezi reflektorfénybe, aminek azért van egy masszív rajongótábora. Ehhez nyújt 64 lapkát, közel 20 kártyát, némi figurát, de semmi extrát… és ez sajnos lényegében a teljes játékra is igaz.
Nyitányként minden játékos kap egy kezdőlapkát, amin mindenképpen szerepel a saját hálózat (egyik) kiindulási pontja, majd ezt további két helyszínnel kiegészítve indulhat a tényleges építkezés. Vannak előre kihelyezett bónuszlapkák, illetve lefelé fordított, halomban álló normál darabok. A legfontosabb azonban a fordulókat jelző kártyák jelenléte, amik véletlenszerűen kerülnek elő, egyben pedig meghatározzák, hogy az adott szakaszban hány lapka és figura kerül játékba. Az építkező felek ezekből gazdálkodnak, mindig egy összetevőt elvéve az aktuális felhozatalból, egymásnak átadva a stafétát, közben kiépítve saját kis birodalmukat.
Ebből az egészből a legfontosabb a saját terület építésén belül a lapkalehelyezés. A szerzett lapokon lévő illusztrációkat figyelve úgy kell kiépíteni a hálózatot, hogy a vonalak csatlakozzanak, a sín soha ne fusson a semmibe, ne akadjon el valamiben, illetve ne térjen vissza önmagába, hanem egy állomásban végződjön. Lehet akár két vonalunk is, az egyetlen kikötés az, hogy mindig kezdődjenek valahol és legyen befejezésük. Emiatt aztán jól meg kell nézni, milyen a felhozatal, miből választhatunk, mi viszi hálózatunkat sikerre. Mindez azonban csak a kezdet, mert nem véletlenül vannak még kis emberfiguráink, illetve nem véletlenül van zsákunk és mozdonyunk.
Az emberkék között szimpla turistákkal és ingázókkal is találkozhatunk, utóbbiak pedig a zsákból kerülnek elő random módon, számukat minden esetben a fordulókat jelző kártyák határozzák meg. Színük a lapka területén lévő épületek és hatások miatt fontos, merthogy extra pontokat hozhatnak a zöld terekre tett zöld figurák, az ipari környezethez kapcsolódó szürke emberkék és a többi. Emellett a játék végén esedékes pontozási rendszer teljesen eltérő eredményeket hozhat a lehelyezett zsákok és mozdonyok függvényében, sőt az is számít, hogy a hálózatok kiindulási pontja és vége milyen színű. Ilyen téren tehát a Traintopia tartalmaz taktikázási és stratégiai lehetőséget, oda kell figyelni a részletekre, a lehetőségekből a lehető legjobb és legtartalmasabb eredményt kihozva, ami pontszámok terén is a legjobb lehet. Sőt, közben a pénztokeneket is be lehet vetni, hogy extra tartalomhoz jussunk. Kár, hogy a játék már nem annyira izgalmas és élvezetes, mint az elképzelés.
Nem siklik ki, de nem is utópia
A Traintopia nem az a játék, ami tovább öregbíti a kiadó hírnevét, de alkotóinak nagyon szégyenkeznie sem kell miatta. Az átlagnál jobb, de semmi igazi extra élményt vagy élvezetet nem nyújtó lapkalehelyezős móka, ami a témája miatt válhat különösen vonzóvá. Maga a dizájn amúgy a borítón túl nagyjából átlagos, azon kívül egyedül a kártyák emelhetők ki, de azok díszítése is pont a fő artworkből fakad. Az anyagminőség szintén a megszokott, és bár a szabályfüzet átlagban érthető és egyértelmű, ráadásul viszonylag szépen illusztrált, azért ott is akadhatnak kisebb-nagyobb tisztázandó pontok.
Mindent összegezve tehát a Traintopia egy egészen jó játék, amivel ideális esetben hárman-négyen egészen jól el lehet ütni az időt, pláne akkor, ha vonatkedvelő is van a társaságban, de sem mechanikájában, sem megvalósításában nem tartalmaz olyan összetevőket, amik jobban kiemelnék a hasonszőrű próbálkozások közül. Ha a teljes árat nem is mindenképpen éri meg, pláne, hogy hosszabb távon nagy meglepetéseket már nem hoz, azért egy kisebb akció során már érdemes rá lecsapni, mert néha-néha elővéve szórakoztató elveszni a vonathálózat építésében, miközben Traintopiát dicső és nagy vidékké tesszük.
