Számos dungeon crawler létezik a piacon, a legtöbb pedig csapatos kalandokat kínál, melyeknél többnyire teljes összefogás mellett járhatjuk be a sötét, szörnyekkel teli katakombákat, míg ritkább esetben titkos célokkal, vagy éppen az utolsó, halálos csapással törhetünk borsot a többiek orra alá. Nos, az Arcadia Quest egészen más élményt hirdet, elvégre itt a játékosok önmagukért és háromfős csapatukért felelnek, miközben a nyílt konfrontáció lényegében kötelező, pedig a cél mindenkinek ugyanaz: eljutni a kampányfüzet sztorijának és küldetéseinek végére. Hogy mindezt nagyfejű, csibi stílusú karakterekkel tehetjük, már csak hab a tortán.
Arcadia Quest
- Partner: Asmodee UK
- Kiadó: CMON
- Tarsasjatekok.com adatlap
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4 fő
- Játékidő: átlagosan 60 perc
- Korcsoport: 13+
- Nehézség: 2,54/5
- Ára: Angliából 86 fontért már elérhető, itthon 36 ezer forint körül kapható
A szabályfüzet elején hosszasan olvashatunk róla, hogy hogyan is indult minden, miképpen vált Arcadia lenyűgöző városa a háborúk színterévé, ahogy felbolydult a napszakok megszokott menete. A lényeg azonban, ahogyan mindig: a legjobbnak lenni a szövetkező karakterek nyújtotta csapat irányításával. Ez minden esetben három harcost jelent a felhozatalból, melyben az íjász, a vaárzsló éppen úgy megtalálható, mint a barbár. És természetesen nagyobb dobozos játékról van szó, moduláris táblával, rengeteg tokennel, minivel, kártyával, domináns történetszállal.
Győzzön a jobb!
A missziók során az első és legfontosabb feladat maga a játéktér felépítése, ami a kampányfüzetben írtak szerint történik: a megfelelő módon kell összeállítani a moduláris tábla jelölt darabjait, majd jöhetnek a felfedezés-jelzők, a teleportok, a céltokenek, az ellenséges minik, zárt és nyitott ajtók, illetve a csapatok összeállítását követően lekerülhetnek a karakterek is. Itt még mindenkinek csak a kezdőszettből jut fegyver, azonban a felszerelés bővíthető, később a fejlesztésekkel, jutalmakkal egészíthető ki.
Ezúttal azonban a megszokott hősök-ellenfelek lépések helyett kicsit másképpen alakul a játék. Itt a játékosok teljesítik köreiket, melyek során aktiválhatnak vagy pihenhetnek. Aktiválásnál mozgásra és harcra kapnak lehetőséget (egy karakterrel), pihenésnél pedig a teljes csapat nyugovóra tér, hogy az elhasznált felszerelés újra használható legyen, ekkor kerülnek be új tárgyak is a csapat tagjaihoz, illetve ilyenkor lehet feléleszteni az elhullott bajtársakat. Az ajtók és teleportok is mozgáspontokat falnak, a támadások során pedig kockával dobunk. És ami ebben az esetben egy nagyon jó ötlet: van egy kritikus találat, ami sebzést is jelent, de újradobást is eredményez, ami akár újra és újra elhozhatja a kritikus eredményt. Nem mellesleg, az ellenfelek nem kapnak saját kört, szimplán követik a mellettük elhaladókat, illetve visszatámadnak, még halál esetén is, ezért érdemes az overkill-számukat becélozni, amivel szemben már tehetetlenek.
Egymás ellen
A nagyjából könnyed játékmenetet és mechanikát azért számos apróság kavarja meg, így a különböző tokenek, extra képességek, különleges kihívások, fejlesztések, sőt még halál-átok is sújthatja azokat, akik elestek a harcmezőn, avagy kártyák közül húzva kaphatunk semleges eredményt, de az is előfordulhat, hogy valamilyen nehezítésben lesz részünk. Nem mellesleg egyre változatosabb ellenfelekkel akadunk össze, ahogy haladunk előre a sztoriban, miközben az adott missziókhoz nemcsak elrendezés és leírás tartozik, de bizonyos feladatkártyákat is kapunk, amik a könnyedebb-nehezebb küldetések teljesítésén túl a többi csapat hőseinek megritkítását is megkívánhatják. Így folyamatos a csatározás, versengés, a legutolsó missziót teljesítő céh pedig a teljes játék nyertese.
Nos, a leírtakból talán már kiderül, hogy itt bőven van mit tenni, ráadásul viszonylag szűk játékterek állnak rendelkezésre, amiken már két csapat is könnyen és gyorsan konfrontációba keveredhet. És bizony, a konfrontáció az Arcadia Quest egyik legfőbb motívuma. Itt nincs bujkálás a kieső részeken, mert lényegében a misszió sikere múlhat azon, hogy elintézünk valakit a másik céhből. Emiatt aztán a játék nem mindenkinek szól, és ugyan a célok azonosak, cseppet sem kooperatív a mód, amiben zajlik a térképek felfedezése. Persze, össze lehet fogni, pláne erősebb és nagyobb lények ellen, ha nem elég a saját erő, de ettől még a fő mechanika a kompetitív játékmenetre épít. És az remekül működik, nagyon stílusos és élvezetes az egész, ráadásul mutatós is: a megszokott CMON-minőséget kapjuk, a minik különösen jól néznek ki, ahogy az illusztrációkkal sincs gond. Számos kiegészítő létezik a társashoz, sőt az újragondolt, önmagában és kiegészítőként is futtatható, 2017-es Inferno is izgalmasnak tűnik, és bár összességében ez sem egy kiemelkedő vagy úttörő társasjáték, simán ajánlható a téma szerelmeseinek, vagy mindazoknak, akiket megfogott az igényes külső és a remek játékmenet.
(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, az Asmodee UK-nek! Bár a játék kimondottan igényli az angol nyelvtudást, egy rajongói fordításnak hála már ez sem akadály.)
