A nyugati királyság lovagjai
- Gyártó: Garphill Games
- Partner: Reflexshop
- Típus: Kompetitív
- Játékosok száma: 1-4
- Játékidő: 90-120 perc
- Korcsoport: 12+
- Ár: 12 990 Ft
Második fejezetéhez érkezett a Nyugati Királyság-trilógia, és amíg a nyitányban egy virágzó települést kellett gondozni, addig most egy ilyet kell megvédeni a betolakodóktól. A tálalás és az elemek a régiek, minden más viszont drasztikusan változott: ismét sikerült minden fronton teljesen új élményt adni!
Jókor, jó helyen: alig egy lapszámmal ezelőtt sikerült ódákat zengeni a Nyugati Királyság-trilógia első epizódjáról, a Nyugati királyság építőmestereiről, máris itt a második rész, ráadásul nem is akárhogy. Mert míg elődje csak késéssel jutott el a hazai játékosokhoz, addig társa már az angol megjelenéssel párhuzamosan jelent meg itthon a Reflexshop gondozásában, egy pillanatnyi időt sem hagyva ahhoz, hogy az ember csak egy kicsit is kipihenje a Garphill Games fantasztikus játéka nyújtotta élményt, és nagyon úgy néz ki, hogy most is ez lesz. A Nyugati királyság lovagjai ugyanis pont annyira frenetikus, mint amilyen az építőmesterek volt!
Ezúttal időszámításunk szerint 900 környékén járunk, méghozzá Nyugat-Franciaországban, ahol épp nincs minden rendben: bár a városok szép növekedésnek indultak, a távolabbi településeket szinte minden irányból betolakodók fenyegetik. A szaracénoknak, a vikingeknek, a bizánciaknak is a mi kis birodalmunkra fáj a foguk, így a feladatunk az, hogy városunkat megvédjük a támadásoktól, helytállva a történelem eme vérzivataros időszakában.
Ahhoz, hogy ezt megvalósítsuk, ezúttal sokkal több mindent kell tennünk annál, minthogy látványos építkezéseket indítunk: erődöket kell felhúzni, szerzeteseket kell beiktatni, betolakodókkal kell harcolni, és közben arról is gondoskodni, hogy ezen tevékenységekkel párhuzamosan nőjön a befolyásunk, a hitünk és az erőnk.
És bár az ehhez szolgáló elemek egy jelentős része ismerős lehet az előző játékból (az egységes ikonográfia szerencsére most is jelen van), már a játéktér felépítése is teljesen más, mint eddig – kezdésnek például azáltal, hogy mindenki saját játékostáblával rendelkezik. Ezeken pihennek az egyes jelölők (műhely, szerzetes, előőrs, korsó), és itt hajthatjuk végre a körök során az akciót, kereken egyet. A meccs egészen 7 fordulón át tart, ennek végeztével – az elért eredményektől függetlenül – azonnal a kiértékelés következik.
Pontot pedig számtalan módon lehet szerezni, hiszen akcióból is piszkosul sok van. A játékosok a körükben egy vagy több munkást helyezhetnek a saját játékostáblájukra, esetleg a központi játéktáblára, és ez határozza meg, hogy milyen lehetőségek közül választhatnak. Lehet fejleszteni (ezáltal például csökkenthető bizonyos akciómezők munkásigénye), toborozni (olyan városlakókat, akik egyes akciókat erősíthetnek), vadászni, kereskedni, imádkozni, összeesküvéssel bűnözőhöz (azaz: univerzális munkáshoz) jutni, a város körüli falakat megerősíteni, előőrsöt lerakni, befolyást növelni... és ez a lista még tovább folytatható vagy akár szét is szedhető, mert az akciólehetőségek nem korlátozódnak a saját táblára, kiterjedhetnek a központi akciótáblára is.
Ezen széles repertoár miatt pedig talán senki sem lepődik meg azon, hogy a Nyugati királyság lovagjai kategóriákkal nehezebb, mint bármelyik Garphill-játék, ami valaha megjelent. Brutálisan sok mindenre kell benne figyelni, elképesztően sok lehetséges akció közül lehet választani, és szinte vért kell izzadni a sikeres végső pontozásért, főleg egynél több rivális esetén. A dobozba így sikerült egy kisebb hadseregnyi figurát és jelölőt belepréselni, és emiatt a helyigénye is elrettentő, de a kezdeti sokk után a kiválóan felépített kézikönyv, a sallangmentes ikonográfia, illetve a siker felé vezető játékmenet azért gondoskodik arról, hogy már az első játék is emlékezetes legyen, és onnan igazából már csak egy lépés az addikció. Pont, ahogy az egy Garphill-játéktól elvárható!
ÁLOMHÁZ
- Gyártó: Rebel
- Partner: Gémklub
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-4
- Játékidő: 20-40 perc
- Korcsoport: 7+
- Ár: 9 490 forint
Ha egy hazai társasjátékos felületen valaki megkérdezi, hogy hol kapható a Gazdálkodj okosan!, körülbelül másodpercek telnek el addig, míg valaki be nem írja, hogy tessék már ezt elfelejteni, van jobb – és az első ajánlás általában mindig az Álomotthon. De miben más ez, mint a klasszikus magyar cím?
Röviden és tömören mindenben: bár itt is álmaink otthonának felépítése a cél, a fókusz nem azon van, hogy megszerezzük a porszívót és a hűtőt is, és nem kell felsorolnunk a KRESZ-szabályokat, de még a CSÉB-kötvény hiánya sem fog gondot okozni. Pedig az Álomotthon szintén a régió szülötte (egész pontosan Lengyelországból érkezett), és a Gémklub jóvoltából még magyar nyelven is elérhető, de nyelvi akadályokba még akkor se lehetne futni, ha ez nem így lenne – tervezési nehézségekbe viszont már annál inkább!
Az Álomházban a címnek megfelelően a legidillibb otthont kell megálmodni, melyhez kapunk egy háromszintes, teljesen üres házat. A célunk az, hogy ennek minden szobamezője feltöltésre kerüljön, méghozzá úgy, hogy az a lehető legtöbb pontot hozza a konyhára. Az egész mozgatórugója egy két sorból és öt oszlopból álló játéktábla, melybe minden körben új lapok kerülnek: a felső sorba erőforráskártyák, az alsóba pedig szobakártyák. A tizenkét kör során innen választhat mindenki magának egy oszlopot, és ezáltal egy lapot. A szobákat értelemszerűen a háztáblára kell lerakni, míg az erőforráskártyát a típusának megfelelően kell használni.
Szobából jó pár fajta akad: nappali, fürdő, háló, dolgozó, garázs és számos más lehetőség vár. Ezek szinte bárhová lerakhatók (bár az alagsorba csak alagsor kártyák, ami a fölöttük található emeletrészek használatának alapfeltétele is – elvégre, ha ezek alatt nem lenne semmi, összedőlne a ház!), de érdemes jó előre elgondolkodni. Vannak ugyanis olyan szobák, melyek önmagukban csak egy pontot érnek, de ha kettő vagy maximum három kerül egymás mellé, a pontértékük többszöröződik.
Emiatt pedig már idejekorán megindul a verseny a felek között, egyrészt az értékes szobákért, másrészt a másik hátrányba hozásáért. Hiszen aki résen van, és figyel, láthatja, hogy a másiknak épp mire van szüksége, és elhappolhatja előle a potenciális célpontot. Ez a könnyed konfrontáció viszont az egyetlen negatív interakció, hiszen itt alapvetően mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti.
Segítséget ehhez pedig a játék is ad, hiszen az erőforráskártyák között számos bónusz lapul. Az általánosságban véve egyszer használatos szerszámkártyákkal a szobakártyák kapcsán lehet előnyhöz jutni (például lerakott szobákat megcserélve vagy a játéktábláról lapot elcsenve), míg a segítők a játék végi pontozást kavarják meg (mondjuk, engednek húzni a dobó pakliból, vagy növelik a pontozás egyik típusát). Emellett elérhetők dekorációk is, melyek nemcsak hogy extra ponttal, de tetszetős kartonlappal is megjutalmaznak, mely vagy egy szobára vagy a játéktér mellé kerül, tovább színesítve az amúgy is nagyon tetszetős Álomotthon látványvilágát, ami csurig van töltve gyönyörű szobarajzokkal, vicces easter eggekkel.
Ráadásul a játékosok számától függően egy meccs is villámgyorsan lepörög, harminc perc alatt bőven össze lehet dobni az álomotthont, és ennek végeztével szinte garantált az azonnali újrapróbálkozás. Mert bár hiába borzalmasan egyszerű a szabályrendszer, számos kombinálási lehetőséget és stratégiát rejt magában, amit kiaknázni, a saját javunkra fordítani többféleképpen is lehet, és emiatt szinte korosztálytól függetlenül mindenki megtalálhatja a maga boldogságát. Ki egy nagy nappaliban, ki egy szép konyhában!
Cerebria: The Card Game
- Gyártó: Mindclash Games
- Partner: Szellemlovas
- Típus: Kompetitív
- Játékosok száma: 2-5
- Játékidő: 15-30 perc
- Korcsoport: 14+
- Ár: 6 990 forint
A Cerebria már minimum a méretével kiemelkedik az itthon készült társasjátékok közül, de nemcsak ezért maradt emlékezetes a 2018-as társas, hanem azért is, mert rögtön két variációban érkezett: a The Inside World a hagyományos társasokat kereső közönségnek szólt, míg a The Card Game a kártyajátékok kedvelőit célozta meg.
Az eltérő formátum azonban nem azt jelenti, hogy egy lényegesen egyszerűbb játékot kapnánk, de tény: a The Inside World komplexitásáról mindent elmond az, hogy a BGG-n jelenleg 4.37-en áll az 5-ből, a kártyás változat pedig csak 2.25-ön, a kettő azonban remekül kiegészíti egymást, sőt. Ez ugyanis egy minden szempontból egyedi játék, amelyben nem egy hagyományos fantasy, sci-fi vagy épp modern világba csöppenünk, hanem egyenesen a saját elménkbe, ahol teljes egészében rajtunk múlik, hogy milyen személyiséget alkotunk meg: borúst, derűst vagy esetleg a kettő keverékét.
A 2-5 fős kompetitív kártyajáték során elménket érzelemkártyák szerzésével és kijátszásával formálhatjuk kedvünkre. Ezek két nagy kategóriára oszlanak: derűre és borúra, a két pakli pedig 3-3 további részre tagolódik, az érzelem erejétől függően. A pozitív oldalon a gyenge, az erős és a fényes derű vár, a negatívon pedig a gyenge, az erős ború, valamint a sivárság. Ezek keverékéből kell létrehozni és ügyesen kijátszani egy olyan paklit, amely elvezet a győzelem felé. Győzni alapvetően háromféleképpen lehet: 12 darab derű vagy ború személyiségtöredék összeszedésével, vagy legalább 7-7 derű és ború személyiségtöredék megszerzésével.
De mi is az a személyiségtöredék? A játékosok pontjainak és az érzelemképességek használatának nyomon követésére szolgáló kis kristályok: a narancssárga értelemszerűen a derűt, a sötétkék pedig a borút szimbolizálja. Alapvetően ezek megszerzése a cél, hiszen így érhető el a fentebb taglalt győzelmi lehetőségek egyike. Ha ez nem hangzana teljesen egyértelműen, nem teljesen meglepő, a Cerebria által használt terminológia ugyanis pontosan annyira elvont, mint az alaptéma maga, az olyan alapvető akcióknak is különleges nevet adva, mint a kártyakijátszás vagy a pontok összeszámolása.
Éppen ezért elsőre talán kicsit riasztó is lehet, hogy miről van szó, hiszen a szabálymagyarázat rögtön egy terminológiatáblázattal indít, megpróbálva felvázolni az olyan koncepciókat, mint a hangulat, az érzelmek színe – és csak ezután jönnek az olyan komplexebb dolgok, mint az akciótípusok vagy az ennél komplexebb érzelemképességek. Mindezek ellenére a Cerebria kártyás változata valójában egyáltalán nem komplex vagy nagyon nehezen megtanulható kártyajáték, sőt, ha lehámozzuk róla a tálalást és a témát, egy kifejezetten ötletes és egyedi kártyajátékot találunk, melyben megtalálhatók a pakliépítés, a kombózás és a mélyebb taktikázás elemei is.
Ráadásul mivel közel 100 kártya található a csomagban, melyeken semmihez sem fogható stílusú érzelemrajzok várnak, nem túlzás azt mondani, hogy nagyon sok játék után lehet csak igazán kiismerni a paklit és az összes lehetőséget, már csak azért is, mert a győzelmi feltételek eléréséhez is számtalan út vezet. Számtalan, de nem végtelen, ahogy a játékidő sem az, tapasztaltabb résztvevők akár 20 perc alatt is be tudnak fejezni egy menetet, és kezdők esetében is inkább a szabálymagyarázat vesz el több időt, semmint a tényleges játék. Főleg, mert a Cerebria sajnos csak angolul érhető el, de a BGG-n megtalálható egy a hivatalos játékszabályba tördelt magyar változat is, amely kiváló lokalizálással teszi érthetővé a nem éppen mindennapi kifejezéseket használó leírást. És igazából ezzel lehet a legjobban leírni a Cerebria kártyás változatát – semmilyen szempontból sem mindennapi!
