Hogy a társasjátékos piac éppen ugyanolyan üzlet, mint a filmeké vagy a videójátékoké, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az utóbbiaknál bevett szokás, miszerint egy-egy címet néhány évtizeddel később újra, majd újra elkészítenek, csak modernebb formában, nos, éppen úgy visszaköszön a társasok világában. Vegyük például a Ravensburger 1981-es klasszikusát, az Enchanted Forestet, ami aztán több későbbi feldolgozást szült (1997, 2011 és 2019), de egyértelműen hatással volt a küldföldről számos alkalommal jó ötleteket “begyűjtő” hazai fenegyerekre, a Novoplastra, mely A mesék titka című családi és gyerek-társasba implementálta az elképzelést. És akkor a 2018-as Fabulantica még szóba sem került. Nos, A mesék titka a nyolcvanas években rengeteg gyermek számára okozott nagyszerű élményeket, így a Police 07 Reloaded és Az Ezüst-tó kincse mellett nem csoda, hogy a Retro Games lecsapott a kiadványra, hogy azt felújítva az egykori, mára már apává-anyává nőtt gyermekeknek és saját gyermekeiknek kínáljon hasonló, nosztalgiával alaposan átitatott élményeket.
A mesék titka
- Hazai partner/kiadó: Retro Games
- Típus: kompetitív
- Játékosok száma: 2-6 fő
- Játékidő: átlagosan 30-45 perc
- Korcsoport: 6+
- Nehézség: ?/5
- Ajánlott fogyasztói ár: 8490 forint
Az Egyszervolt Holnemvolt Meseerdőben állt egykoron a tündérkastély, melynek lakói, a mindenféle mesehősök békességben éltek, járva a Meseerdőt, így kapcsolatba kerülve a barátságos Tündérfalva lakóival. Egészen addig, míg a gonosz háromfejű sárkány be nem zárta őket, ezzel elbarikádozva mindenkit a külvilágtól. Így maradt a feladat a Tündérfalva lakóira, hogy az erdőt járva kincsesládából szerezzék meg a fellelhető titkokat és a hősök emlékét, majd a kastély kapujában lévő kulcsot használva engedjék szabadon a mesék közismert szereplőit. Ehhez nem kell mást tenni, mint megnyitni a táblát, a kis képeket elhelyezni a műanyag kincsesládákban, majd azokat megkeverve, véletlenszerűen letenni a tábla megjelölt helyszíneire. A játékosok bábui a falu főteréről indulnak, miközben a mesehősök kártyái megkeverve és fejjel lefelé fordítva a sárkány fölé mennek, a kapuhoz. Innentől pedig kezdődhet az erdő bejárása, ami igazából egy memóriajáték.
Hol az egérke, hol a korona?
A játékmenet legfontosabb eleme, hogy két kocka van, mindenki mindkettőt használva dob a saját körében, majd vagy az egyik kocka, vagy a másik kocka, vagy mindkettő közös eredményét használva lép egy irányba. A választás azért fontos, mert összességében a kincsesládákat kell elérni, amiknek ugye van egy adott távolsága, így nem mindegy, hogy mikor hány lépéssel rendelkezünk. Amennyiben sikerül megállni valamelyik mezőjén (tündérnyom), meg lehet nézni az aljába tett képet (a többiek előtt ez titokban marad), ha pedig sikerült megtalálni a kártyapakli tetején lévő, aktuálisan felfordított laphoz, avagy mesehőshöz tartozó kis ábrát, mehetünk is a sárkányhoz és a kulcshoz, amire (pontosan) lépve, illetve a megfelelő kincsesládát mutatva a kártyalapot elvehetjük, hogy a következő kerüljön megfordítva a pakli tetejére.
A játék akkor ér véget, ha sikerült minden mesehőst begyűjteni, és természetesen az nyeri a “versenyt”, akinél a legtöbb lap van. Ami ezt a rendkívül egyszerű mechanikát kicsit feldobja, az a duplázás, avagy a szerencsedobás, aminél az adott játékos választhat, hogy vagy normál módon lép, vagy a hídon álló mezőre teleportál, vagy titokban megnézi bármelyik kincsesláda tartalmát, vagy pedig a felső kártyalapot a pakli aljára teszi, majd a helyére egy újat fordít fel. Utóbbi egy kifejezetten szemét húzás, már csak azért is, mert a nagyobb méretű tábla és a bejárható terület dimenziói miatt A mesék titka így sem rövid, ez a lépés pedig csak tovább növeli a játékidőt, feleslegesen nehezítve és hosszabbítva meg mindenki dolgát. De persze “ha nekem nem lesz meg a mesehős, a tiéd se legyen” alapon biztosan van, akinek semmi nem drága a célért...
Zombikra felkészülni!
A rémmesék titka szinte egy az egyben vesz át mindent az eredeti játékból, annyi különbséggel, hogy ez 8990 forintért rendelhető a kiadó webshopjából, illetve mind a dizájnt, mind a megtalálható karaktereket átvariálja egy horroros köntösbe, persze bőven családi kategóriában, miközben a sárkányt polipra (Cthulhu kisöccse?) cseréli. Itt temető van, varázslókastély és kripta, de minden más a régi. Vagyis a vámpír, zombi, múmia készül arra, hogy a szépen illusztrált táblán megtaláljuk
Nosztalgikusan régies megoldások
Nos, bár 1-2 éve még úgy rémlett, hogy gyermekkoromban lényegében csak a Malom, a sakk, a Torpedó és a Gazdálkodj okosan, esetleg a Monopoly jutott el a családba, a Retro Games felhozatala meggyőzött arról, hogy ez nem egészen így volt. Merthogy a Police 07 már első ránézésre is felrémlett az iskolás időszakból, de jobban belegondolva A mesék titka sem ismeretlen, különösen a szépen festett, régies stílusú tábla és a kincsesládás megoldás. És bár némi nosztalgiát mindez ébresztett bennem, illetve alapvetően nincs bajom a régies, nosztalgikus társasokkal, igazi pozitívumot keveset tudok még felhozni a játék(ok) mellett.
Mármint persze, a dizájn nem rossz, sőt a rémmesés verzió nekem még jobban is tetszett (micsoda meglepetés!), illetve akinek bejön ez a fajta dobok-haladok műfaj, az akár jól is szórakozhat, de összességében talán ugyanazt tudom elmondani, mint amit wilson az Ezüst-tónál: hogy lehetett volna egy limitált eredeti változat, mellé pedig valami felújított adaptáció. A Brúnó Budapesten az 5 éves lányom egyik kedvence volt a műfajban, amivel még mi, felnőttek is elszórakoztunk, miközben körbejártuk a város nevezetességeit, de ez az oda-vissza mászkálás picit monotonabb, legalábbis a lányon is azt vettem észre, hogy egyre fáradtabban dobja a kockát, egyre kevésbé köti le a játék. És akkor még ott a Fabulantica, ami szinte teljesen megegyezik, csak ott a dobásokat a szín- és terület-kártyákra sikerült lecserélni, ami egy kicsit izgalmasabbá és gyorsabbá teszi a játékélményt. Ettől függetlenül persze megvan A mesék titka piaca, így aki nosztalgiázni szeretne, az ne is foglalkozzon a kesergésemmel, de személy szerint túl öregnek érzem a mechanikát. Szóval aki gyermekkorában imádta a játékot, amit szeretne megmutatni a családnak, netán csak a múltidézés kedvéért venné elő, az az eredeti társas pontos mását kapja meg, ezzel felszabadítva a korábbi érzéseket, de a nosztalgiát leszámítva ezek baromi egyszerű kis játékok, amik mára már keveseket fognak meg igazán. És ezt leginkább én sajnálom, mert bennem volt a retró érzés, mikor nekiültem a próbaköröknek, miközben a lánykának is leginkább a pozitív élményeket akartam átadni.
