A Hitman-játékok alapötlete mindig is igen érdekes volt. Adott egy bérgyilkos, aki nem halomra lövi a célpontja összes testőrét, hanem ehelyett próbálja észrevétlenül, csendben elintézni a kiszemelt áldozatot. Ez egy meglepően újszerű alapfelállás volt a 2000-es évek elején, mikor még javában tombolt az FPS-láz. Ráadásul a Hitman 2: Silent Assassin volt az a rész, ahol a Hitman-széria elkezdett igazán népszerűvé válni, adva egy újabb ikonikus karaktert a videójátékiparnak. A 2002-ben, az IO Interactive által fejlesztett és az Eidos által kiadott Silent Assassin hatalmas változást jelentett a Hitman: Codename 47-hez képest, de a jó értelemben véve. Félreértés ne essék, nem azt mondjuk, hogy a Codename 47 rossz volt, de míg az elsősorban az akcióra koncentrált, addig a folytatás jelentősen visszavett ebből, és inkább lopakodásra kiélezett küldetéseket hozott a sorozatba, valamint egy "csináld, ahogy akarod" stílust. És pontosan ez az innovatív megközelítés az egyik oka annak, hogy a franchise olyan népszerű még manapság is. Ez a rész ma már 20 éves, de még mindig az egyik legszórakoztatóbb lopakodós játék, amit valaha megalkottak – még ha nem is tökéletes.
Persze ez valahol a technikai fejlődésnek is köszönhető. A Codename 47 még kiforratlan volt, így a Silent Assassin lett egy új korszak kezdete: egy olyan játék-trilógia középső darabja, amely a Codename 47 ambiciózus, ámde kidolgozatlan ígéreteiből egy új műfajt teremtett, ami minden egyes epizódjával közelebb került ahhoz, hogy megvalósítsa a fejlesztőcsapat alapötletét. A Silent Assassin a 47-es első kalandjának legvonzóbb aspektusait vette át, és olyan ötleteket bontott ki, amelyek segítségével a Hitman a jelenleg elérhető legjobb lopakodós játékok legragyogóbb csillagává nőtte ki magát. A legfontosabb változásra már a cím is utal: Silent Assassin. Mint említettük, ez a játék sokkal kifinomultabb, mint az előző rész, de a lopakodás mellett olyan hangos is lehetsz, amilyen csak lenni akarsz (külön FPS-nézet is adott!). Úgy teljesítheted az adott küldetést, ahogy jónak látod: megölhetsz minden ellenséget a térképen, majd ezután nyugodtan likvidálhatod célpontodat, vagy lopakodhatsz is hozzá, csendben végezhetsz vele (például méreggel), és elhagyhatod a helyszínt úgy, hogy egy kósza madárnak sem tűnik fel, hogy ott jártál. Nyilvánvalóan, ha mestergyilkos akarsz lenni, akkor nehezebb lesz a misszió is. Emellett ez az első Hitman-játék, amely büntet, ha ártatlan embereket ölsz meg. Ha halomra lősz mindenkit, a játék "Tömeggyilkos" minősítést ad. De te bérgyilkos vagy, nem tömeggyilkos – vannak különbségek.
Lenne még egy meló...
A sztori úgy kezdődik, hogy a 47-es már nem bérgyilkosként, hanem kertészként dolgozik. Felhagyott erőszakos életmódjával, és most szerény gondnokként egy szicíliai templomban szolgál. Amikor azonban a templom kedves lelkészét elrabolják, főhősünknek nem marad más választása, mint hogy ismét felvegye fekete öltönyét, vörös nyakkendőjét, és kipakolja halálos fegyverarzenálját. Kapcsolatba lép korábbi munkaadójával, hogy megpróbálja felkutatni a papot, de néhány feladatot el kell végeznie, mielőtt bármit is megosztanának vele barátja hollétéről – ennyit a korai nyugdíjazásról. Bár a történet a játék 3D-s motorjával renderelt, mégis gyönyörűen megrendezett filmes jelenetek segítségével bontakozik ki, amely a világ olyan egzotikus helyszíneire vezet, mint Japán, Oroszország, Malajzia és India, ezeken pedig egy ősi kastélytól kezdve egy high-tech szoftvercégig több helyre is beosonhatsz – a hangsúly pedig az osonáson van.
A játék ösztönöz arra, hogy nyomtalanul bejuss és kijuss, szinte senkit sem ölve meg a célpontodon kívül. Mondjuk, a rendszerben van egy kis hiba. Egy másik személyt is megölhetsz (akár egy civilt is, ha nem keltesz riadalmat), ami azt jelenti, hogy mindig van egy könnyű módja annak, hogy legalább egy álruhát szerezz, amivel átjuthatsz a pályán. De leginkább óvatosnak, észrevétlennek és csendesnek kell lenned. Már egy pisztoly elsütésével is bukhatod a Silent Assassin minősítést, még akkor is, ha egy hangtompítós pisztolyról van szó, amivel a levegőbe lőttél. Igen, a játék tényleg ennyire kegyetlen. Pláne a mesterséges intelligencia miatt. Az AI néha annyira ostoba, hogy az konkrétan megnehezíti a dolgod. Oké, tegyük fel, hogy álcáztad magad, mondjuk, őrnek. Naiv módon azt hiszed, hogy az álca 100%-ban elrejt téged, de tévedsz! Az egy dolog, hogy egy kopasz fickó vagy, akinek a tarkójára egy vonalkód van tetoválva, de ha egy másik őr meglátja, hogy folyamatosan csak futsz, akkor egyből gyanút fog, és vagy rád lő, vagy riadót fúj. A gyanú-méter is elég furán viselkedik. Néha egy őr vagy ellenség akkor is kiszúr, ha csak elsétálsz mellette a folyosón, néha pedig nevetve megölhetsz egy fickót a közelükben, és rá sem bagóznak.
...aztán még pár meló
A grafika a 2002-es évhez mérten meglehetősen szép, a hangok viszont zseniálisak. A szinkronszínészi munka kivételesen jó, különösen a 47-es hangja, akinek az európai akcentusa sokkal jobb, mint az előző részben. A zene azonban mindennek a csúcspontja. A fülbemászó soundtrack (amelynek egyes részeit a Budapesti Szimfonikus Zenekar adta elő, a Magyar Rádió Kórusa és Drahos Béla közreműködésével, aminek az ikonikus főtémát is köszönhetjük) tökéletesen aláfesti az akciót, és Jesper Kyd néhány jellegzetes, csak az adott helyre jellemző témát is beleszőtt, amelyek segítenek a hangulat megteremtésében. Ahogy a dallam lágy, baljós hangzásba vált át, miután meggyilkoltad a célpontodat, az hátborzongató pillanat. A Hitman 2 az AI bénázásait leszámítva szinte minden szempontból kivételesen jól sikerült, és jelentős előrelépést jelentett az eredetihez képest. Igazi multiplatform játék lett, hiszen a PC, az Xbox és a PlayStation 2 nyújtotta lehetőségek legjavát mutatta be, mintha a játékot mindegyik platformra egyszerre készítették volna. Ez abban az időben, amikor botrányos portok jelentek meg a boltok polcain, ez kifejezetten nagy pozitívum volt.
Mindez a fogadtatásban is visszaköszönt. A Hitman 2 hatalmas siker lett: 2009. április 23-ig több mint 3,7 millió példányban kelt el, a kritikusok imádták, szinte mindenhol 8-9 pontos értékeléseket kapott, és még az Év Játéka díjról is csak azért csúszott le több helyen, mert egy évben jelent meg a Medal of Honor: Allied Assaulttal. Az IO Interactive a sikeren felbuzdulva elhatározta, hogy a 47-es kalandjai folytatódnak. Ez pedig a széria legsötétebb, legbrutálisabb és egyben legnyomasztóbb részéhez vezetett, a 2004-es Hitman: Contracts személyében – de ez már egy másik történet.
