Egy-egy sikernek néha előfeltétele a bukás, a Battlefield-széria esetében pedig egy olyan bukás, melyhez tulajdonképpen még sem a DICE-nak, sem az EA-nek nem volt köze. A szóban forgó játék a Codename Eagle, egy 1999-es, alternatív történelemben játszódó FPS, mely kritikai és eladásbeli kudarcnak bizonyult. Egyetlen erényeként a méretes pályákat, a vezethető járműveket és a multiplayer módokat emelték ki a vajszívű kritikusok. Mivel a programot készítő Refraction Games csapata (élén Patrick Söderlunddal) nem akarta feladni a videójáték-ipart érintő ambícióit, ez egyértelműen ki is jelölte a következő alkotás irányvonalát. Azonban 2000-ben, a Battlefield 1942 címre keresztelt projekt befejezése előtt felvásárolta őket a már akkor nagyobb és sikeresebb, szintén svéd Digital Illusions CE (DICE), mely így megörökölte mind a projektet, mind az ahhoz használt Refractor játékmotort.
A csatatér átformálása
Bár egy ideig eljátszottak a Gamecube-exkluzivitás ötletével, a Nintendo online törekvéseinek hiányában végül a PC maradt a platform, és hasonlóan járt egy később tervezett Xbox-port is. A játék fókusza egyértelműen a multiplayer volt, egyjátékos opciója lényegében csak a multiplayer pályák offline változatát foglalta magába, botokkal, ahogy az akkoriban több hasonló játék esetében is gyakorinak bizonyult. Ám más, konkurens szériákhoz képest a játékon dolgozó alig 14 fős csapat lényeges változtatásokat eszközölt a játékmeneten. Az egyik legfontosabb ilyen módosítás az volt, hogy a hangsúlyt áthelyezték a kooperatív játékmenetre. A játékos, függetlenül attól, hogy a szövetségesek vagy a tengelyhatalmak oldalán küzdött a harctéren, öt kaszt közül választhatott. A Scoutok mesterlövészpuskával és tüzérségi csapások helyének megjelölésével kiválóak voltak távolsági célpontok ellen, de járművek és rövidtávú egységek ellen alulmaradtak. Az Assault kaszt gépfegyverével és gránátjaival más gyalogos egységekkel szemben muzsikált a legjobban, míg az Anti-tank rakétavetőjével a járművek ellen. A Medic offenzív ereje limitáltabb volt, cserébe gyógyíthatta társait, az Engineer pedig a járművek és lőállások javítása mellett robbanószerekkel és aknákkal is operálhatott. A harctéri hatékonysághoz az öt kaszt vegyítése és együttműködése volt az elsődleges feltétel. A hatalmas pályák közel mindegyike kínált ezek mellett különböző szárazföldi, légi vagy vízi járműveket is, ezáltal intenzív, komplex, több fronton játszódó harcokat eredményezve.
A fő játékmód a Team Deathmatch alapjaira épülő Conquest lett, mely azóta is a széria és a stílus védjegyének számít. Mindkét fél megadott számú spawn tickettel indult, melyek száma minden megölt csapattárssal csökkent, illetve automatikusan redukálódott, ha az ellenfél irányítása alá vonta a pálya respawn helyeinek több mint 50%-át. A fél, amelyiknek a számlálója előbb érte el a nullát, veszített. A kiinduló ticketek számát esetenként olyan szituációk befolyásolták, mint amikor az egyik fél a pálya kezdetén támadóként csupán egy újraéledési ponttal rendelkezett, és az összes többit a védekező féltől kellett elfoglalnia. A játék 2002-es megjelenését követően zajos siker lett: bár páran kritizáltak a Refractor motor arcade jellegűbb játékmechanikáit, többnyire 80-90% körüli értékeléseket kapott, és rövid időn belül az egyik legnépszerűbb multiplayer, illetve az év egyik legjobb, legmeghatározóbb PC-s játékává vált.
A világ meghódítása
A DICE csapatát sem kellett félteni: még azelőtt, hogy 2004-ben az EA elkezdte volna a bekebelezésüket (mely 2006-ra vált teljessé), ütni kezdték a vasat. A Battlefield 1942 két hivatalos kiegészítővel bővült, illetve számtalan rajongói moddal, melyek közül egyes darabokat és fejlesztőiket a cég időnként fel is karolt. Majd 2004-ben megérkezett a Battlefield Vietnam című, számos újítást bevezető folytatás, 2005-ben pedig a harcot modern környezetbe helyező Battlefield 2, mely már átváltott az új, Refractor 2-es motorra. A széria hírneve és fogadtatása szinte minden újabb felvonással egyre pozitívabb és népszerűbb lett, gyakorlatilag a PC-s multiplayer mezőny megkerülhetetlen szereplőjévé vált, illetve az EA egyik legnagyobb húzócímévé. 2006-ban a Battlefield 2142 futurisztikusabb vizekre vitte a szériát, míg a 2005-ös Modern Combat alcímű porttal az EA megkezdte a konzolok hódítását is. Egy azóta nem túl népszerű húzással az EA ezt egy ponton (amikor úgy tűnt, a konzolok piaca mellett jelentéktelenné zsugorodik a PC) odáig fokozta, hogy a komoly egyjátékos történettel és rombolható környezettel rendelkező Bad Company, illetve az 1943 alcímű spinoff konzol-exkluzív rész lett. PC-seknek ez idő tájt be kellett érniük a böngészős, free-to-play Play4Free-vel és a rajzfilmszerű Battlefield Heroes-szal, egészen a Bad Company 2-ig. Az első Bad Company-vel a széria búcsút intett a Refractor motornak, majd átadta a helyét az EA berkein belül mai napig domináns Frostbite első változatának.
Jó lenne a születésnapos visszaemlékezést azzal zárni, hogy “és azóta sincs megállás”, de a helyzet a széria számára sajnos jelenleg közel sem ilyen pozitív. A Battlefield 4 és a szintén DICE által fejlesztett Star Wars Battlefront-reboot környékén kezdték egyre hangosabb kritikák érni mind a DICE-ot, mind az EA-t, hogy túlságosan kimerítik a szériát, illetve a mikrotranzakció/DLC központú szemléletváltással sem feltétlenül jó irányt követnek. Ez a mélyrepülés sajnos pont a tavalyi Battlefield 2042-vel érte el eddigi legdurvább pontját, miután a játék átgondolatlan dizájnelemek és számos komoly játékhiba társaságában jelent meg, a készítők pedig azóta is a megmentésén fáradoznak. A cikk írása előtt jelent meg a hír, hogy a Battlefield, a Marcus Lehto vezette Ridgeline Games-től, a következő résszel ismét felvonultat majd egy klasszikus, a harmadik-negyedik részt idéző egyjátékos kampányt, ám, hogy ez mennyit menthet a széria megtépázott renoméján, sajnos még a jövő zenéje. A nosztalgiázás sem opció, a GameSpy szerverek lelövésével ugyanis számos klasszikus Battlefield-játék online módja megszűnt, az EA pedig ezzel együtt le is vette őket a boltok polcairól. Ez azonban nem változtat azon, hogy mit ért el a Battlefield 1942 a maga idejében. Ha pedig valakinél még akad belőle egy-egy példány, offline, botokkal vagy nemhivatalos rajongói szervereken másokkal, esetleg egy-két korszerűsítő, botokat okosító moddal felvértezve még mindig felidézheti a régi varázst.
