Tíz éve már, hogy megjelent a Skyrim, a The Elder Scrolls-játékok ötödik felvonása, melyet az Oblivion után felfokozott várakozás előzött meg. Nem csoda, hiszen a fejlesztő már a Morrowinddel igen magasra tette a lécet, melyet az Oblivionnal ismételten sikerült megugrani, és a Skyrim bejelentését követően világossá vált, hogy ismét etalonról van szó. A fantasztikusan hangulatos, változatos és hihetetlenül látványos high-fantasy környezet, az elképesztő és mai napig példás világépítés, no és a sárkányok elleni harc együttesen egy feledhetetlen játszóteret alkotott és alkot a mai napig.
Még messzebbre tekintve a The Elder Scrolls-sorozat múltja még az ezredforduló előttre nyúlik vissza, egészen 1994-ig. Annak idején a The Elder Scrolls: Arena eredetileg nem a hagyományos értelemben vett szerepjátéknak indult, eredetileg – ahogy neve is mutatja – arénaharcokra koncentrált volna, majd a fejlesztés során egyre terebélyesedő játékból végül szerepjáték lett. Ráadásul az iránytévesztéssel együtt csúszás is járt: az 1993-as ünnepi szezont elvétve jelenhetett meg 1994 tavaszán. A nagy zűrzavarban a név is csak azért maradt, mert előrelátó módon az összes nyomtatvány és „papíráru” előre elkészült… A fejlesztő nem találta fel a spanyolviaszt, az alkotók nem titkoltan sok inspirációt merítettek az Ultima Underworld-sorozatból, a végeredmény mégis kult-klasszikus lett.
A szerencsés kezdeteket követte 1996-ban a Daggerfall, mely elsők között alkalmazott 3D-s játékmotort, és ezzel egy gigantikus, ám már akkori szemmel nézve is roppant egysíkú világba csöppenhettünk bele. Ezután három projekten is dolgoztak a játék világában, a Battlespire, Redguard és a Morrowind közül az utóbbi volt a legmeghatározóbb, nem véletlenül vált számozott folytatássá. Vvardenfell provinciája, világának részletessége és felépítése pedig kikövezte az utat a Bethesda következő játékai előtt, melyek az idő múlásával egyre nagyobbak és nagyobbak lettek. A választás szabadságára és a mesterien megalkotott világra építő szerepjáték-formulát tovább finomította és tökéletesítette a 2006-ban megjelent Oblivion, mely kivétel nélkül 90% fölötti értékelésekkel tarolta le az egyjátékos RPG-k piacát. Öt évvel később pedig ennek a hibáit is orvosolva érkezett meg a minden idők legjobb játékai között számon tartott, most születésnapos Skyrim.
A legnagyobb játszóház
A Skyrim hatalmas homokozójába kilenc topográfiai és ökológiai szempontból is eltérő megyét integráltak, melyekbe elszórva mintegy 150 labirintust és további 300 helyszínt zsúfoltak, mindegyikük egyedi, és nem egyszer szavak nélkül mesélnek történeteket. Ha pedig már a történeteknél járunk, a 244 küldetés során számtalan NPC-vel találkozhatunk, akiknek 60 000 beszélt sorát több, mint 70 színész adta elő. És akkor még nem is beszéltünk a sorozat muzsikáit a Morrowind óta jegyző, zseniális Jeremy Soule által komponált mesteri szólamokról, és az olyan „apróságokról”, mint a játék mellé megalkotott sárkányírás és -nyelv. Megjelenését követően a Skyrim tucatnyi Év Játéka-díjat is bezsebelt, és olyan címekre volt hatással, mint a The Legend of Zelda: Breath of the Wild, vagy éppen a The Witcher 3.
Persze, tudjuk és nem is tagadjuk, hogy a Skyrim nemcsak a fent említett hagyományokat vitte tovább, hanem örökölte a Bethesda-játékok sajátosságait is. Hírhedt bugok tömege, egy nem túl acélos történet, és megannyi apróság szennyezte – és szennyezi a mai napig – a játékélményt. Mely azonban még így is olyan fantasztikus és erős, hogy nemcsak játékosok vannak a mai napig ezerszám, hanem modok ezrei is születtek: nem hivatalos hibajavításoktól kezdve egészen az önállóan futtatható teljes konverziókig (lásd Enderal).
A híres 11-11-11-es megjelenés utáni első két hétben mintegy 7 millió példány talált gazdára, az eladások pedig még decemberben átlépték a 10 milliós határt. Ez a szám 2013-ra 20 millióra, 2016-ra pedig már 30 millióra rúgott. Ez részben a kiegészítőknek is köszönhető: a Dawnguard, a Hearthfire és a Dragonborn 2012 decemberére tette teljessé a játékot, új területekkel, küldetésekkel, számos felszereléssel és megannyi aprósággal.
Hová tűnt Dovahkiin?
A Skyrimet az univerzumon belül a The Elder Scrolls: Online követte, majd azon kívül a Fallout 4, mely szintén online formátumra váltott a Fallout 76 megjelenésével, és mintegy mellesleg kaptunk egy mobilos mellékágat is The Elder Scrolls: Blades címen. Az időközben újabb és újabb platformokra újra és újra kiadott Skyrim folytatására pedig azóta is várunk – és még várhatunk is egy darabig, hiszen a legközelebb megjelenő „nagy” Bethesda-játék a 11-11-22-re datált Starfield lesz. Csak azután kerülhet sor a következő felvonásra, mely (amellett, hogy reméljük, nem 11-11-33-én várható, hagyományőrzési céllal) a pletykák szerint Hammerfell-t, a spekulációk szerint pedig annak tágabb környezetét teheti helyszínévé, és bizony könnyen előfordulhat, hogy előbb ünnepeljük a tizenöt éves évfordulót, mint a folytatást. E téren (is) sok hasonlóságot mutat egy másik stúdió nyílt világú játékával kapcsolatban… talán lehet valami ezzel az ötös számmal.
Addig is a Skyrim születésnapját igazán méltó módon ünnepelhetjük meg: a mai napon az Alexandra Palota Színházában a Londoni Szimfonikus Zenekar és a London Voices kórusának együttese koncertet ad a játék ikonikus dallamaiból, melyet nemcsak a helyszínen, hanem YouTube-on vagy Twitchcsen is figyelemmel követhetünk. Emellett a Skyrim Special Edition tulajdonosai minden platformon újabb tartalmakkal gazdagodnak, és természetesen nem maradhat el az újrakiadás sem, melyben 74 rajongói alkotás kerül hivatalosan a játékba. Sőt, még egy virtuális „múzeum” is nyílt, melyben a rajongók alkotásait tekinthetjük meg, legyen szó rajzról, szoborról, cosplayről, vagy bármi másról.
