Teljesítmény terén hiába marad alul a PlayStation 5-tel és az Xbox Series X/S-szel szemben, 2017-es megjelenése óta sikert sikerre halmoz a Nintendo hibrid konzolja, a Nintendo Switch, melynek játékaiból mindössze pár nap leforgása alatt is milliókat kapkodnak el világszerte. A gyártó előzetes várakozásaival szemben azonban közel sem lett ilyen népszerű a Nintendo Wii és a Nintendo Switch közti hidat jelentő Nintendo Wii U, ami ugyan már előrevetítette utódja koncepcióját, és sok más tekintetben is elsőnek számított, viszont számos elhibázott döntés miatt végül nem igazán találta meg közönségét.
Az Európában 2012. november 30-án elrajtoló Wii U volt a Nintendo első HD grafikát támogató konzolja, azonban nevével és kialakításával is fejfájást okozott a vásárlóknak – főleg a témában nem kifejezetten jártas szülőknek –, ugyanis a többség azt hitte, hogy csupán egy Wii egy tablettel. A feltételezés mondjuk félig-meddig helytálló volt, ugyanis visszafelé kompatibilitásának köszönhetően nemcsak a Wii játékaival, de kiegészítőivel, kontrollereivel is kompatibilis volt, maga a konzol pedig külsőre nem sokban tért el elődjétől. A kezdetben a fehér 8 GB-os Basic, és pár extra mellett a Nintendo Land egy példányát is tartalmazó, 32 GB-os fekete Premium csomagban kapható Wii U legnagyobb újdonságává érintőkijelzős kontrollere vált. A kijelző mellett kamerával, giroszkóppal és NFC-olvasóval is felszerelt GamePad nemcsak alternatívaként szolgált arra, hogy akkor is gond nélkül folytathassuk a játékot, ha valaki netán elfoglalja a TV-t, de érdekes új megoldásokat tett lehetővé, és még az osztott képernyős játékélményt is megreformálta. Emellett a konzol még saját belső közösségi felületet is kapott, MiiVerse néven, ahol a játékosok a fórumszerű csevegés mellett GamePaden készült rajzaikat is megoszthatták.
A Wii U a kötelező Mario-játékán kívül számos, közkedvelt címek esetenként kifejezetten a platformra szabott/kibővített változatával rajtolt el, valamint a családbarát tartalmak mellett olyan idősebb játékosokat is becsalogató exkluzívokkal, mint a ZombiU. Utóbbi vonalat később többek között a Bayonetta 2 felkarolásával és a Call of Duty-sorozat két felvonásának elhozásával is igyekezett erősíteni a Nintendo, azonban ahogy egyre nyilvánvalóbbá vált a Wii U népszerűtlensége, úgy hátrált ki mögüle szép lassan egyre több kiadó.
A nosztalgiára építő Virtual Console a NES és a SNES klasszikusait is elhozta a platformra, de ez sajnos nem jelentett megoldást a problémákra. A Wii-vel való túlzott hasonlóság, a GamePad gyorsan merülő akkumulátora, és a külsős kiadók lassan elapadó támogatása azonban csak pár tényezője volt a Wii U bukásának. A konzol hardveres teljesítménye ugyanis több tekintetben még a Wii riválisához, a PlayStation 3-hoz és Xbox 360-hoz képest is gyengének bizonyult, ráadásul a Wii U rajtja után mindössze pár hónappal a Sony és a Microsoft is bemutatta újgenerációs masináját, melyekkel összevetve még nagyobb lett a szakadék.
A Nintendo belsős fejlesztői persze még így is olyan lélegzetelállító játékokat készítettek a platformra, mint a Super Mario 3D World, a Mario Kart 8 vagy a Yoshi's Woolly World, emellett HD-formában keltettek életre rajta pár korábbi klasszikust, valamint többek között olyan sorozatoknak szolgált ugródeszkaként, mint a Shovel Knight, vagy épp a Splatoon. Utolsó nagy durranásként még a díjnyertes The Legend of Zelda: Breath of the Wild is megjelent rá, bár ekkor már inkább a Nintendo Switch-verzió árnyékában. A Wii U jelentősebb címei aztán szép lassan átvándoroltak az új konzolra, hogy új esélyt kapjanak immáron nagyobb közönség előtt, a Nintendo pedig 2017 elején végleg leállította a gyártását, hogy 2023 márciusában a digitális áruház is végleg bezárjon. A Nintendo Wii U egy, a maga módján innovatív konzol, de az elhibázott marketing, névválasztás, időzítés, technikai döntések és végül a kiadók elapadó támogatása miatt sosem tudott kiteljesedni, végül azonban koncepciója lett a hatalmas sikert arató Nintendo Switch alapja.
