A Guitar Hero-sorozat születésnapos cikkében már kitértem arra a sorsfordító pillanatra, amikor az Activision-Blizzard, 2006-ban, a széria jogaival együtt felvásárolta a műanyag gitárokat tervező és gyártó RedOctane-t is. A felvásárlás során azonban pont az első Guitar Hero-részek fejlesztője, a Harmonix maradt ki – akikre az MTV anyavállalata, a Viacom le is csapott, majd rájuk bízta, hogy csináljanak egy iszonyatosan komoly konkurenst az eredeti szériájuk számára. Ennek pontos módján a csapattagoknak nem kellett sokat gondolkozniuk. Már a Guitar Hero sorozat kezdete óta tervezték, hogyan lehetne a játékmenetet úgy bővíteni, hangolni, hogy az ne pusztán a gitárosoknak adjon helyet, hanem egy egész zenekarnak. Rock Band néven indult projektjük pedig az egész ritmusjátékos műfaj evolúciójának készült: ha a Guitar Hero a '80-as, '90-es évek metál- és rock szubkultúráiból merítette inspirációit, hangulatát, a Rock Band a modern, egész arénát megtöltő koncertekből. Ha a Guitar Hero volt az első hajtás, a Rock Band a lombkorona. Az ötlet megvalósításához vezető út azonban közel sem volt egyszerű.

rb1.jpg

Újra feltalálni a dobot

A RedOctane nélkül a csapatnak kínai partnerekkel együttműködve meg kellett oldania az új gitárkontrollerek tervezését, illetve, bár a mikrofon és a karaoke mechanika adta magát, a dobok megvalósítása nagyon komoly kihívásnak bizonyult. Több prototípussal is megpróbálkoztak, mire végül megmaradtak a négy tányért és egy pedált kombináló modellnél, majd még több körbe telt, mire kialakították, hogy a pedál pontosan hogyan jelenjen meg a dob trackjén úgy, hogy az egyértelmű legyen, de mégis eltérjen a sima színes hangjegyektől. Hardveres téren akadt még egy kihívás, az eredetileg kizárólag vezetékmentesnek tervezett hangszerekkel kapcsolatban. A Microsoft ugyanis extra költséget számolt el a vezetékmentes technológia használatáért, aminek eredményeképpen az Xbox 360-as hangszerek lényegesen drágábbak lettek volna a PlayStation 3-hoz képest. Kompromisszumként Xbox 360-on végül ezért kapott vezetékes hangszereket a játék.

rb6.jpeg

De ez sem az utolsó lépés volt a hardverek kálváriájában: bár a Harmonix kezdetektől fogva úgy készült, hogy a gitárok tekintetében egységes szabványt használnak a RedOctane-nel, és így a már meglevő gitárokat a játékosok a Rock Bandben is tudják használni, megjelenéskor kiderült, hogy a Guitar Hero 3 bizonyos komponenseivel mégsem sikerült a dolog, mígnem egy utólagos javítással ki nem küszöbölték a csorbát (melyért az Activision-Blizzard és a Harmonix a mai napig egymást okolja). Perből sem volt hiány, a dobpedál több játékosnál eltört, ezért a vásárlók szándékos szabotázzsal vádolták meg a készítőket, akik szerintük így növelték volna a perifériák eladásait. A sorba pedig a megjelenés után még a Konami is beállt azzal a váddal, hogy a Rock Band  a zenei ritmusjátékokra vonatkozóan megsértette a saját, Rock Revolution-szériájuk kapcsán bejegyzett szabadalmukat, illetve a Gibson is, a virtuális koncertszimulációra vonatkozó szabadalmuk kapcsán.

rb7.jpeg

A játék azonban az összes nehézség, az összesen 160 fejlesztőt igénylő, másfél éves intenzív fejlesztés ellenére hatalmas siker lett, az MTV terve pedig összejött, és sokan a Guitar Hero valódi folytatásaként kezdtek tekinteni az új sorozatra. A különböző játékmódok, az online közösségi opciók, a kooperatív módot segítő mechanikák, illetve a heti rendszerességgel, fizetős DLC-ként érkező új számok megtették hatásukat. De a sikerben nagy szerepet játszott az az alaposság is, ahogy a Harmonix kiválogatta és a feldolgozta a játék ikonikus számlistáját. Alapból 58 szám került a lemezre, ebből 51 az eredeti mesterfelvételekről, a válogatásnál pedig külön ügyeltek arra, hogy kisebb, ígéretes bandák felkarolása mellett rengeteg olyan ismert előadót és zenét szerezzenek meg, amelyek hatalmas húzóerőt jelenthettek az érdeklődők számára. Egy extra funkcióként pedig a számlista feléhez extra kórus trackeket is rögzítettek: ha a játékosok kimagaslóan jól teljesítettek, a virtuális közönség velük együtt kezdte énekelni az adott szám szövegét.

rb1.jpeg

Bandaháború

A Rock Bandből egy év alatt közel négymillió példány kelt el, ami önmagában elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az MTV-t birtokló Viacomot az ötödik legnagyobb játékkiadóvá tegye. Az Activision-Blizzard fejvesztett tűzoltásra kényszerült, hogy egy éven belül a Guitar Hero negyedik részével lemásolja a virtuális zenekaros játékelemeket, a két cég között pedig beindult az a legendás, éveken át húzódó rivalizálás a ritmusjátékok terén, mely egyrészt zseniálisabbnál zseniálisabb folytatásokkal és spinoffokkal próbálta túllicitálni egymást, másrészt pár év alatt túl is telítette a piacot, ami végül mindkét széria korai végét eredményezte. Minden rész egyre kényelmesebb, minőségibb perifériákkal érkezett, egyre ütősebb számlistákkal. A Rock Band spinoffot adott ki a The Beatles-ről, az AC/DC-ről és a Green Day-ről, a Guitar Hero ezekre sorban Aerosmith, Van Halen és Metallica-centrikus részekkel válaszolt. A számok jelentős része pedig az egyes játékok között, sorozaton belül is megosztható volt, így azok, akik rendszeresen vették az újabb részeket, DLC-ket, egy komplett zenei könyvtárra tehettek szert.

A versengést végül bizonyos tekintetben a Rock Band nyerte. A 2010-es évek elejére a Guitar Hero a Warriors of Rock-kal érte el azt a pontot, ahol az Activision-Blizzard már nem volt hajlandó tovább folytatni, a Rock Band pedig a harmadik résszel, melyben a hangszerek listáját is kibővítették a szintetizátorral. A 2010-es évek derekán aztán mindkét cég megpróbálkozott egy újabb nekifutással, amelyek már nem érték el az eredeti sikert. Ám míg a 2015-ös Guitar Hero teljes bukásnak bizonyult, így az Activision-Blizzard a teljes szériával együtt le is mondott róla, a Rock Band 4 a mai napig az immár Viacomtól különvált Harmonix támogatását élvezi. A régi hangszerekkel együtt játszható, PlayStation 5-ön és Xbox Series konzolokon is, a DLC-ként megvásárolt számok egy jó része pedig a mai napig használható a negyedik részben (összesen durván 1700 dal), újabbak pedig még mindig érkeznek új DLC-k formájában. A ritmusjátékok fénykora sajnos már elmúlt – de azt a fénykort a Harmonix kezdte a Guitar Hero-val, majd a Rock Banddel tökélyre fejlesztette.