2007-ben hatalmasat robbant a Mass Effect, amire csak rákontrázott a sok szempontból – bár azért nem minden téren – jobban sikerült, három évvel később megjelent Mass Effect 2. Ezután nem csoda, hogy a rajongók epekedve várták a harmadik, befejező epizódot, ami kereken tíz évvel ezelőtt, 2012. március 6-án landolt a boltok polcain. Egészen addig valószínűleg senki sem hitte, hogy a Mass Effect 3 lesz az első olyan játék, ami megroppantja a Bioware-be vetett bizalmat.
Feldarabolt tartalom
A Mass Effect 3 ugyanis bár több elemét tekintve is remek játék lett, sajnos nem egy összetevője bűzlött az EA pénzsóvárságától, más részei meg szimplán összecsapottak voltak. Először is ott volt az első napi DLC, a From Ashes, amitől már a megjelenés előtt fázni kezdtek a játékosok. A premier után nem sokkal aztán kiderült, hogy nem tévedett, aki szerint ez egy szándékosan kivágott és külön értékesített tartalom. A From Ashes ugyanis részben rajta volt a játék lemezén (ehhez kellett még 600 MB-ot letölteni, miután megvettük), és hát na, látszott az egészen, hogy 100 százalékosan a sztori része, nem egy különálló kaland, mint amilyen a DLC-k általában lenni szoktak.
Elég volt csak összevetni a Mass Effect 2-höz kiadott DLC-kkel. Az azokban megjelent karakterek nem kommunikáltak az alapjáték szereplőivel (mármint Shepardon kívül), ahogy az azokban bemutatott eseményekre sem reagáltak szövegesen az alapjáték karakterei. Hogy miért? Egyszerű: a DLC-re nem trombitálták össze újra a komplett stábot, és az új szereplőket sem integrálták rendesen az alapjáték sztorijába. Kasumi és Zaeed ennek hála némileg ki is lógott, hiszen még rendes párbeszédeket sem lehetett velük folytatni a Normandy fedélzetén.
Ellenben a From Ashesben feltűnt protean, Javik, nemcsak Sheparddal, de az összes NPC-vel interaktivitásba kerül, története pedig sok új és releváns dolgot ad az alapjátékhoz, lényegében elengedhetetlen, hogy a játékos megértse, miért haladnak a dolgok abba az irányba, amerre haladtak. Szóval az EA lényegében kivágta a Mass Effect 3 egy lényeges részét, azért, hogy némi plusz pénzért külön eladja azt is.
Összecsapott lezárás
Ha ez nem lett volna elég, a Mass Effect 3 záró epizódként is felemásan sikerült, hála az összecsapott befejezésnek. Bár a készítők letették a nagyesküt, hogy minden korábbi döntésünk számítani fog a végjátékban, arra alapvetően nem volt nagy befolyásunk. Sőt, egészen addig, amíg el nem értünk a Catalystig, semmire sem volt befolyásunk az utolsó csatában. A lezárás meg nagyjából kimerült a már elhíresült színes befejezésben. Vagyis az utolsó percek esetében a legnagyobb eltérés a galaxison végigsöprő hullám színében mutatkozott meg, hogy ezt végül az összetört Normandy pesszimista képe, és jó esetben Joker meg egy másik csapattárs szemlélődése zárja. Na meg egy üzenet a Bioware-tól, amelyben nem is annyira finoman kértek meg minket arra, hogy játsszunk majd a DLC-kel. Mesés volt, mondhatom.
Az sem segített a helyzeten, hogy a Mass Effect 3 befejezése összefüggött a többjátékos móddal. Az ottani teljesítményünk ugyanis befolyásolta a Galactic Readiness szintet, s bár nem volt szükséges a legjobb befejezés eléréséhez, a játékosok mégis úgy érezhették, hogy az EA és a Bioware rájuk erőlteti a többjátékos módot. Ez annak ellenére is visszásan vette ki magát, hogy a Mass Effect 3 multiplayere jól sikerült.
Ehhez már csak bónuszként jöttek az olyan dolgok, minthogy a Mass Effect 2 szereplői közül senki sem tartott újra Sheparddel, így a románcolt szereplővel sem lehetett érdemben folytatni a kapcsolatot, sőt Kasumi és Zaeed küldetései már-már nevetségesen egyszerűek voltak. Mert ők ugye egy-egy DLC karakterekként látták meg a napvilágot, és hát nem volt biztos, hogy azt mindenki megvette. Emiatt a fejlesztők a lehető legminimálisabbra csökkentették a szerepüket.
Azt a húzást pedig már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a játékba bekerült a videójátékos médiaszemélyiségről, Jessica Chobotról mintázott Diana Allers, aki akkoriban egyebek mellett az IGN-nek is dolgozott. Eztán sokakban felmerült, hogy az EA ezzel próbál meg jó értékeléseket akar szerezni a játéknak, bár Chobot és a Bioware ezt a mai napig tagadja.
Végezetül még megemlíteném, hogy miután a rajongók három játékon és öt éven át várták, hogy végre megpillantsák Tali arcát, a Bioware kiszúrta a szemüket a 2005-ös Miss Anglia, Hammasa Kohistani kicsit módosított képével.
Innen szép nyerni
Mindezek után Mass Effect 3 hiába kapott jó kritikákat, a játékosok nagyon csúnyán lehúzták. A Bioware nehéz helyzetbe került, hiszen a Mass Effect lényegében a stúdió zászlóshajója volt, ami éppen süllyedni kezdett. Pedig nem mindenről tehetett a csapat. Az összecsapott befejezéshez nagyban hozzájárult az, hogy az EA sürgette a kiadást. Az sem segítette a játék fejlesztését, hogy 2011-ben a bétaváltozat kiszivárgott az Xbox Live-ra, így a játékosok idő előtt megismerhették a sztori néhány kulcselemét. Emiatt az írók több ponton is változtatásra kényszerültek.
De nem adták fel. Először elkészült az ingyenes Director’s Cut DLC, amely a játék befejezését toldotta meg alaposan. Bár befolyásunk a földi csatára nem lett több, a hosszabb átvezetők, Catalyst részletesebb magyarázata, és a jóval érzelemdúsabb befejezés, aminél már nemcsak a lökéshullám színei jelentik a legnagyobb különbséget, szignifikánsan javították a Mass Effect 3 végét. Mi több, a Destroy befejezés esetén még Shepardot is láthatjuk fellélegezni, illetve a sztori kapott egy negyedik lezárást, amiben visszautasíthatjuk a Catalyst ajánlatát, ezzel megpecsételve az aktuális ciklus fejlett civilizációinak a sorsát.
Ezután pedig jöttek az olyan DLC-k, mint a Leviathan, ami szintén nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Mass Effect 3 vége érthető legyen – olyannyira, hogy néhány mondattal ez is kiegészítette a Catalyst és Shepard beszélgetését. Illetve sokak tetszését elnyerte a Citadel DLC, ami a karaktereket hozta jobban előtérbe, így a Mass Effect 2 szereplői is több képernyőidőt kaphattak. Persze eme kiegészítőknek megvolt az az átka, hogy fizetősek voltak, és ennek hála sokan továbbra is kimaradtak belőle. Számukra a teljes Mass Effect 3 csak a tavaly megjelent Mass Effect Legendary Editionnel vált elérhetővé, amiben alapból elérhető a harmadik rész összes DLC-je. Így elmondhatjuk, hogy a játék kilenc évvel a megjelenése után vált azzá, amilyennek 2012-ben kellett volna lennie.
Tíz év nagy idő
A legnagyobb baj, hogy a Mass Effect 3 alapjáraton nem érdemelte meg azt a gyűlölethullámot, amit kapott. Az eredeti befejezése ugyan tényleg csapnivaló volt, de az odáig vezető úton számtalan remek pillanatot átélhettünk, még DLC-k nélkül is. Sajnos a kiadói nyomás és néhány rossz döntés majdnem a sírba lökte ezt az amúgy remek játékot.
Szerencsére a később kiadott DLC-k, majd a Legendary Edition sokat javított a trilógia megítélésén, és az sem utolsó szempont, hogy a Mass Effect Andromeda képében a fejlesztők adtak egy új csontot, amin lehet rágódni, így a Mass Effect 3 megítélése ezzel is javulhatott. Elvégre egy elkapkodott befejezés semmi egy olyan játékhoz képest, ami az elejétől a végéig technikai rémálomnak minősíthető.
De akárhogy is nézzük, sajnos azt nem lehet vitatni, hogy a Mass Effect 3 tíz évvel ezelőtt megjelent változata volt az első beütött szög abba a koporsóba, aminek összeszerelésén a Bioware és az EA sajnos azóta is buzgón dolgozik.
