A játékfejlesztők és platformok szexhez való hozzáállását mindannyian jól ismerjük. Az egyik legismertebb eset a GTA San Andreas Hot Coffee módjához kapcsolódik, miközben a Távol-keleti fejlesztők a saját oldalaikon terjesztik a szexjátékokat. Ezek között vannak visszafogottabbak és kifejezetten kínzásra, nemi erőszakra épülő darabok (Euphoria), melyeknek meg sem kellett volna születniük. A Steam 2018-ban tiltotta ki az ilyen, kislányokat is tartalmazó produkciókat az oldaláról, ami némi változást hozott az egy fokkal igényesebbé váló szexjátékok felhozatalában. Most pedig itt van a Subverse, mely bár történetet és valódi játékmenetet egyaránt kínál, de több mell és pénisz szerepel benne, mint egy késő esti Hustler műsorban…
Pornó az űrben
A Subverse 2019-ben robbantotta fel a Kickstartert, amikor a magyar eredetű Studio Fow bejelentette a Mass Effect-klónként aposztrofált sci-fi-pornójátékot. A kért 130 ezer font több mint tízszerese összejött, a Subverse késett egy évet, azonban március végén megjelent a játék, hogy kielégítse az űrbeli harcokra és virtuális szexre vágyók igényeit.
Nos, mint utólag kiderült, a Subverse nem teljesen Mass Effect-klón, inkább egy shoot 'em up (bullett hell)/taktikai stratégia lett, melyben a sztori nagyobb részét a beszélgetések mellett természetesen a szex teszi ki. Tulajdonképpen a korai hozzáférésben ezek a szekvenciák váltakoznak: teszi ezt néha szórakoztatóan, néha kevésbé szórakoztatóan, jó néhány órán keresztül.
Az aktuális játékmenet egyébként meglepően jó. Az űrharcokban az egyszerűen „Kapitány” névre keresztelt főszereplő hajóját kell vezérelni, felső-alsó nézetből: ez egy igazi bullett hell-élmény, hiszen az ellenfelek rengetegen vannak, változatosak, az első óra végén pedig már az első boss is feltűnik. Szerencsére azért Kapitányt sem kell félteni, hiszen az űrhajó támadórendszerei kellően erősek ahhoz, hogy semlegesítsük a legnagyobb hajókat is (de sajnos nem mindig, ennek okairól egy kicsit később írunk). Az űrhajó egyébként fejleszthető, a laborban egyre erősebb mantikórokat lehet létrehozni, melyek a bolygókon segítségre lehetnek az összecsapásokban.
A földi harc jóval kezelhetőbb, hiszen alapvetően a kocka-alapú taktikai stratégiákat veszi alapul. Lerakjuk a szereplőket, jönnek az ellenfelek, körökre osztott módon, az akciópontokkal gazdálkodva harcolunk. Vannak távolsági karakterek és olyanok, amelyekkel közelről lehet leteríteni egy-egy ellenséget, ha pedig egy küzdő fél adrenalinszintje eléri a maximumot, egészen erős támadást lehet kivitelezni.
Két harc között pedig a jól megérdemelt pihenés következik: a Subverse jelenlegi állapotában kilenc szexpartnerből hármat lehet „felszedni”. És itt jön a 18+-os rész: a fejlesztők már az indításnál is figyelmeztetnek arra, hogy játékuk szigorúan felnőtteknek készült. Ennek megfelelően a Kapitány a 15. percben egy óriási mellekkel rendelkező humanoid droid szájával kerül közelebbi viszonyba.
Az első óra végén már egy másik nővel vonul ágyba (természetesen cenzúrázatlanul), és ez csak a lehetőségek kis szelete. A Pandora nevű szobában ugyanis a küldetések teljesítéséért kapott jutalompontokból egyre több és több szexuális tevékenységet lehet feloldani: a csak dugógépen lovagló hölgyikétől kezdve a szörnyszexen és a gruppenen át a még extrémebb jelenetekig terjed a választék.
Talán ezt ellensúlyozandó a karakterek többsége meglehetősen parodizált. Vannak emberek és állatok, többek között felöltöztetett kutyák, rákok és gyíkok. Folyamatosan beszélnek, a történet jó tempóval halad, vannak meglepetések, váratlan fordulatok, a szövegek szókimondóak, és nagyjából 50-50%-ban a szexről és sztori eseményeiről szólnak. Nagy kár azonban, hogy a szereplők szája nem követi az általuk elmondottakat – ez pedig borzasztóan zavaró.
Ezen túl is vannak gondok…
Vannak bizony. Először is nincs kontroller-támogatás, amire az űrharcoknál nagyon nagy szükség lenne. Vannak olyan részek, ahol annyi lövedék érkezik 360 fokban, hogy csak több próbálkozás után lehet teljesíteni az adott missziót, illetve ehhez kapcsolódik, hogy a nehézséget nem lehet állítani. Igen, a balansz néha nem jó, ami azért elveheti az ember kedvét a játéktól.
A program optimalizációja sem a legjobb: bár a tesztgép bőven meghaladta az ajánlott gépigényt, az átvezető videók és az alattuk lévő párbeszédek durván szagattak, noha a játékmenet teljesen sima volt. És ha már a Subverse egy szexjáték: a szexjelenetek nézőpontja statikus, pózt nem lehet váltani, csak egy csúszkán a mozgás sebességét és az elélvezés időpontját…
A Studio Fow alkotása jelenleg öt-hat órányi izgalmat kínál. A fejlesztők távolabbi terveiről nem sok mindent lehet tudni, a történetet akarják befejezni, kb. egy év alatt, és bár a Steam adatlapon az áll, hogy a fejlesztés alatt kommunikálni akarnak a játékosokkal, ebből a párbeszédből egyelőre nem sokat lehet látni: a játékosok kérdeznek (pl. lesz-e lehetőség házasságra), a fejlesztők hallgatnak.
Igaz, két hét alatt volt két frissítés, azonban a nagyon pozitív értékelést jelenleg inkább a szexnek tulajdonítjuk, mint a játék valós „értékének”. Az is beszédes, hogy két hét alatt öt euróval csökkent a Subverse ára. Hogy a fejlesztők pontosan mire használták fel a több, mint kétmillió dollárt, amit a játékra kaptak, kérdéses, viszont még van mit hegeszteniük, hogy a Mary Celeste-n kalandozva teljes élményt kapjunk. Érdemes figyelni a játékot, hogy ha megfelelően halad a fejlesztés, beleugorjunk az űr, a tölténypornó és a nemi szervek rengetegébe.
