Stephen King sosem rejtette véka alá, hogy egyenesen imádja a horrorfilmeket, amelyek közül néhány klasszikus őt magát is megihlette hosszú pályafutása során. Szóval bőven hozzászokhatott már a hátborzongató és félelmetes mozgóképes rémekhez, mégis van egy olyan produkció, ami a mai napig a frászt hozza rá – ez pedig nem más, mint George A. Romero kultdarabja, Az élőhalottak éjszakája 1968-ból. Ugyebár egy népszerű és zseniális zombifilmről van szó, és ugyan nem Romero találta fel a csoszogó, embereket zabáló holtakat, mégis ő volt az, aki széles körben népszerűvé tette őket.

King írt egy esszét, amelyet a Variety nevű lap hozott le annak alkalmából, hogy nemrégiben közzétette a top 100 horrorfilmes listáját, amelyen Az élőhalottak éjszakája is helyet kapott – pontosan a hatodik legkedvencebb filmje a szerzőnek Romero rendezése. King bevallotta, hogy rengeteget gondolkodott a kérdésen, mivel sok horrort látott, szóval nehéz volt kiválasztani azt az alkotást, ami a legnagyobb frászt hozta rá. Ennek köszönhetően megemlítette A ház hideg szívét, ami kamaszkorában érintette nagyon érzékenyen, valamint a The Blair Witch Project – Ideglelést is, melynek utolsó 35 másodperce egyenesen borzalmas az író szerint. Végül mégis Romero filmje lett a befutó, amiről úgy gondolja, hogy valóságos mestermű és a modern zombihorror origója.

King így emlékezett vissza a klasszikusra: „Soha nem felejtem el, ahogy a humorizáló idősebb testvér erőltetetten imitálja Boris Karloffot mondván, hogy ’Jönnek érted, Barbara… már ott is van egy!’ Egy idős alkoholista fickó felé mutat, aki ott csoszog a sírkövek között csakhogy kiderül róla hamarosan, hogy ő már halott, ami feltámadt a sírból, és bizony amikor Barbara bezárkózik a kocsiba, rájön, hogy a kulcs a vicceskedő testvérénél, Johnnynál van. Közben az idős fószer megpróbálja elkapni őt, a néző pedig itt megérti, hogy ezt a lényt nem lehet megállítani. Ez a színtiszta, őserejű rettegés momentuma. A film persze már veszített elemi erejéből az évek során, de még mindig emlékszek arra a tehetetlen rettegésre, amelyet akkor éreztem, amikor először láttam.”

Az író hozzátette, hogy bár alacsony büdzséből készült, a színészek ismeretlenek, zene alig van, illetve borzasztóan minimalista, de mindez mégsem dolgozik az összhatás ellen, hanem ellenkezőleg, pont erősíti azt. Emiatt pedig rokonságot érez Az élőhalottak éjszakája és a szintén kis költségvetésből gyártott Blair Witch Project között.

A borítókép forrása: Collider