Stephen Kinget elsősorban a vérfagyasztó horror-történeteiről ismerjük, azonban a pályafutását jobban megvizsgálva könnyen rájöhetünk, hogy az író nem csak ebben a műfajban alkotott maradandót. Ráadásul ezekből a művekből egyet-kettőt Hollywood is feldolgozott, méghozzá elég nagy sikerrel, így értelemszerű az is, hogy a mester nem csak a horrorfilmeket szereti, a Slashfilmnek nemrégiben felidézett listáján (amelyet a BFI állított össze Kinggel együttműködve) számos kultikus cím helyet kapott a legkülönfélébb zsánerekből. Íme, a teljes rangsor:
- A félelem ára (Sorcerer, 1977)
- Ördöngösök (Les Diaboliques, 1955)
- Az elcserélt gyermek (The Changeling, 1980)
- A démon éjszakája (Night of the Demon, 1957)
- Elátkozottak faluja (Village of the Damned, 1960)
- Párbaj (Duel, 1971)
- Az országút fantomja (The Hitcher, 1986)
- A mostohaapa (The Stepfather, 1987)
Tehát King kedvenc filmjének William Friedkin rendezését, A félelem árát nevezte meg, ami bemutatása idején jókorát bukott a kasszáknál, valamint negatív kritikai fogadtatásban részült, azonban idővel hatalmas kultuszfilm lett belőle, a szerző pedig a következőt írta róla: „A kedvenc filmem mind fölött – és ez talán meglep mindenkit – A félelem ára, William Friedkin remake-je Henri-Georges Clouzot nagyszerű filmje, A félelem bére alapján. Néhányan talán úgy vélik, hogy Clouzot műve jobb, én viszont azt kérem, ezzel ne értsünk egyet!”
A félelem ára egyébként nem kifejezetten remake, ezt a feltételezést a rendező többször is elutasította, inkább George Arnaud azonos című regényének egy új változata. A történetben négy, a társadalom peremére sodródott férfi elvállal egy veszélyes megbízást egy olajkitermelő cégszámára Latin-Amerikában. A feladat, hogy két teherautóval elszállítsanak egy dinamitrakományt egy lángoló olajkúthoz, mivel robbantással akarják eloltani a tüzet. A probléma csak az, hogy az útnál már csak járművek és egy robbanószert tároló dobozok ócskábbak, így egy apró koccanás is elég ahhoz, hogy a főszereplők a levegőbe repüljenek.
A történethez hasonlóan a film forgatása is egy pokol volt, mivel a direktor és a stáb folyamatos harcot vívtak a természettel, a heves esőzések és a folyó áradása, illetve annak hiánya miatt. Az alkotás egyik legfeszültebb jeleneteként operáló rozoga függőhídón való átkelést eredetileg a Dominikai Köztársaságban vették volna fel, ahol hónapokon keresztül építették a díszleteket, valamint készítették elő a felvételt, azonban a munkálatok végén szokatlanul száraz időjárás állt be, így a berendezéseket el kellett költöztetni Mexikóba, egy másik helyszínre.
Ennek köszönhetően a büdzsé 22 millió dollárra rúgott, ami akkoriban kifejezetten magas összegnek számított. A félelem ára végül mindössze 9 milliót termelt a mozikasszáknál (sokan egyébként az ugyanabban az évben bemutatott Csillagok háborúját okolták a bukásért), azonban jónéhány év múlva felfedezte magának a közönség, és ma már igazi kult-klasszikusnak számít.
A borítókép forrása: Slashfilm
