Ma már nehéz elhinni, de A remény rabjai a premierje idejében hatalmas anyagi bukásnak számított. A 25 millió dolláros büdzséjéből mindössze alig 29 milliót hozott vissza világszerte, és bár a kritikák kifejezetten pozitívak voltak, sőt, még hét Oscar-jelölést is begyűjtött Frank Darabont filmje, az ugyanabban az évben bemutatott Forrest Gump mellett nem rúghatott labdába, és egyik kategóriában sem sikerült megszereznie az aranyszobrot. Majdhogynem feledésbe is merült a jobb sorsra érdemes klasszikus, de aztán kiadták videóra, és innentől kezdve nem volt megállás: végül csak megkapta a neki kijáró elismerést, manapság a világ legjobb filmjei között tartják számon, mindenki látta, mindenki ismeri, az IMDb-n pedig kishíján 3 millió szavazóval minden idők legjobb filmjének számít a weboldal top 250-es listáján.
Ennek fényében nem csoda, hogy az évek során nagyon sokan feltették a kérdést: ha ennyire zseniális műről van szó, akkor mégis miért bukott meg? Stephen King szerint – aki ugye a film alapjául szolgáló novellát írta – elsősorban a címmel volt a gond.
„A film első körben nem volt túl sikeres a kasszáknál. Ennek az egyik oka talán maga a cím lehetett, ami igazából nem volt informatív, nem idézett fel semmit a potenciális néző fejében. Sajnálatos módon senki sem tudott előállni jobb alternatívával, beleértve engem is. Ugyanis soha nem tetszett az eredeti sztorim címe sem, és ez a mai napig így van” – ecsetelte az író a Slashfilmnek. A mester eredetileg a Goes to the Movies című könyvben írta le a fent idézett okfejtést, amiben többek közt azt is megjegyezte, hogy már a kisregény címével (Rita Hayworth and the Shawshank Redemption) sem volt elégedett. Ezzel ugye a börtön nevére, valamint a titkos átjárót elrejtő plakátra utalt King, viszont ez szerinte nem volt elég ütős ahhoz, hogy az emberek felfigyeljenek a belőle készült filmre.
A filmtörténészek egyébként úgy gondolják, hogy a legnagyobb probléma az volt, hogy A remény rabjainak olyan filmekkel kellett versenyeznie 1994 őszén, az eredeti bemutatójakor, mint az előbb említett Forrest Gump és Quentin Tarantino Ponyvaregénye, amelyek végül elvették a fókuszt Darabont rendezésétől.
