Egészen felfoghatatlan, hogy kilenc év telt el a Splatoon bemutatása, hét pedig a megjelenése óta, de az idő nem ereszt, ahogy a Splatoon sem. Hiszen ami eredetileg csak egy négyfős, területfoglalós arénajátékként indult, abból mára egy két konzolgeneráción átívelő franchise lett, amely a revolúció helyett inkább az iterációt választotta a folytatások tervezésénél. Ez alól pedig nem kivétel a Switch második Splatoon-felvonása sem, amely ugyan első látásra kiköpött mása elődeinek, a felszín alatt viszont igazából az évek során szerzett összes visszajelzés és tapasztalat tetőpontja, két, egymástól masszívan elkülönülő résszel. Olyannyira, hogy a megjelenés előtt a legnagyobb és legfontosabb oldala – azaz az online multiplayer – csupán két rövid napra mutatta meg magát, így a megszokottól eltérően ezúttal nem egy teszttel, hanem egy élménybeszámolóval kezdünk, amely kizárólagosan az egyszemélyes módra koncentrál.
Tintaharc
A Splatoon 3 ugyanis hiába sorolható be a multiplayer játékok közé, elődeihez hasonlóan egy kifejezetten robosztus és tartalmas kampánnyal rendelkezik, amely nem csupán a lore-t hivatott kibontani és tovább bővíteni, de egyúttal egy interaktív bemutatója is annak a gigantikus repertoárnak, amely a többjátékos részben vár. Merthogy a Splatoon továbbra is az, ami: egy olyan kompetitív online játék, ahol a győzelem kivívása érdekében Inklingnek és Octolingnek hívott emberszerű karaktereket irányítva kell tintával befesteni az arénákat, miközben az opponenseket sem árt időről időre hatástalanítani.
A kampány ugyanakkor értelemszerűen most sem a kompetitív részre épít, sokkal inkább egy olyan, történettel, karakterekkel rendelkező narratív út, amely apró, alig pár perces pályákra bontva igyekszik kibontani a Splatoon mechanikáját adó elemeket, így elsősorban a gyors mozgást, az akadályok leküzdését, a gazdag fegyverrepertoárt, valamint ezek láncba fűzését és folyamatos kombinálását. Ráadásul az ehhez választott helyszín gyökeresen eltér a korábbi felvonásoktól, az Alternának hívott zóna ugyanis egy jeges, rideg világ, ahol aprócska, egymással összeköttetésben álló szigeteken kell boldogulni, megpróbálva eljutni a horizontot betöltő rakétakilövő álláshoz.
A szigetek alapvetően nagyon hasonlítanak egymáshoz, hiszen mindegyiket a Fuzzy ooze, egy olyan parazita borítja, amihez egyáltalán nem lehet hozzáérni, és csak úgy takarítható el – megnyitva ezáltal a továbbjutás felé vezető utat, vagy az adott sziget egy újabb részét –, ha rádobjuk a saját kis Smallfry-unkat, egy olyan aprócska lényt, amely képes elvonni az ellenfelek figyelmét, vagy bizonyos gépezeteket aktiválni. Smallfry ezt persze nem teszi ingyen, a fuzzy-k felfalásához adott mennyiségű orbra van szükség, mely egyrészt kis mennyiségben bizonyos tereptárgyak szétverésével szerezhető, nagyobban pedig a kampány gerincét adó küldetések teljesítésével.
Pan-Ton
Ezek változatossága pedig egész egyszerűen parádés: egy szigeten belül is nehéz két ugyanolyat találni, de még az egyes területek között is meglepően nagy a változatosság. A 4-5 perces missziók a Splatoon minden létező elemét felvonultatják: van, amikor a gyors mozgásra vannak kihegyezve, máskor a továbbjutáshoz gondolkodni kell, néha adott ideig a szimpla túlélésen van a hangsúly, párszor pedig olyan különleges feltételeknek kell eleget tenni, mint elérni a célvonalat anélkül, hogy elfogyna a festékkészletünk. A missziók újrajátszása opcionális, de ajánlott: egyrészt mert a kezdetekkor több fegyver közül is lehet választani, és ez kihatással van a lehetséges megoldásra is, másrészt mert így extra orbokhoz juthatunk, melyek a karakterfejlesztéshez használhatók. Ennek révén gyorsabban lehet lőni, több tinta áll rendelkezésre, vagy Smallfry-nak szerezhetők új tulajdonságok.
Erre pedig szükség is van, mert a küldetések nehézsége azért jócskán el tud térni egymástól. A szigetek végét pedig általában egy bossfight jelzi, amely alapvetően a klasszikus elemekre épül: három fázisú, változatos támadásokkal rendelkező, a szokásosnál jóval nagyobb, trükkösebb ellenfelekre, a harc során pedig sokszor egyáltalán nem egyértelmű, hogy mi a sikerhez vezető út, cserébe a győzelem annál édesebb. Ehhez egy, a Splatoon-univerzumba tökéletesen passzoló, nem éppen mindennapi történet vár, főszerepben az emlősök visszatérésével, és persze az Octarian-sereggel, akik most sem éppen barátságos terveiket igyekeznek kivitelezni. Legérdekesebb, vagy épp legizgalmasabb része talán a kódex, amely oldalról oldalra ad további adalékot a Splatoon világához, ezáltal minden korábbi résznél mélyebb, vagy talán jobban kidolgozottabb hátteret szolgáltatva a festékháborúhoz. A háborúhoz, amely online fog folytatódni – ahogy a bemutatónk is.
(A teljes teszt megjelenése a játék kiadását követően, szeptember 13-án esedékes.)
