Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a True Detective (A törvény nevében) első évadával az HBO történelmet írt. A Matthew McConaughey és Woody Harrelson párosával debütált első szezon olyan minőséget szállított, amit korábban csak nagyon ritkán láthattunk a tévében. Kész csoda, hogy Nic Pizzolatto el tudta adni az ötletét, miszerint egy klasszikus értelemben vett nyomozós, a régi krimikre hajazó sztorit sorozatként szeretne megvalósítani. Az HBO végül ráállt a dologra, Cary Joji Fukunaga bevonásával pedig olyasmi született, ami azóta is hivatkozási alap a sorozatok világában és egy lapon szokás emlegetni a Breaking Baddel vagy a Maffiózókkal. Nem csoda, hogy az alkotók később ezt a sikert már nem tudták megugrani. A True Detective: Night Country már a bejelentésekor felkeltette a figyelmem, elsősorban a showrunnere miatt. A mexikói Issa López tette le az asztalra 2017 véleményem szerint legjobb horrorját a Tigers Are Not Afraid képében, ami valami elképesztően zseniális módon ötvözte a horror-műfaj elemeit a drogháború nyomorúságos poklával. López rommá nyerte magát a filmmel, a sikerre pedig több nagy stúdió is felfigyelt. Ma már Guillermo del Toróval, Noah Hawleyval és Jason Blummal dolgozik együtt, az HBO pedig rábízta a True Detective új évadát.
A dolog a küszöbön
Alaszkában járunk, Ennis kisvárosában, ahol mindenki ismer mindenkit. Éppen beköszönt a hosszú éjszaka, mikor több napon át sötétségbe borul a vidék (innen a cím). A Tsalal kutatóállomáson az ott dolgozó nyolc férfi vígan ünnepli a karácsony közeledtét, egészen addig, amíg valami megmagyarázhatatlan nem történik és mindannyian nyom nélkül eltűnnek. Liz Danvers (Jodie Foster) kapja meg az ügyet, viszont belekeveredik volt társa, az őslakos Evangeline Navarro (Kali Reis) is. Együtt állnak neki nyomozni, miközben Ennis városát beborítja a misztikus sötétség és a szüntelen havazás. Nem sokkal később értesítik őket, hogy megtalálták a kutatók holttestét, méghozzá jégbe fagyva, odakinn, a véget nem érő jégmezők kellős közepén. Anyaszült meztelenül, egymásba kapaszkodva, arcukon halálfélelemmel érte utol őket a végzet, azonban nincs rá semmiféle racionális magyarázat, hogy mi történhetett. Danvers és Navarro nekiállnak felgöngyölíteni az ügyet, amely nemcsak a kutatóállomáshoz és a helyi bányához kötődik, hanem a természetfelettihez is.
A rendezőnő nem hazudtolta meg horrorfilmes múltját. A Night Country néha egészen félelmetes, akad pár jumpscare-ijesztgetés és még a testhorrorba is belekóstol. Az eltűnt kutatók összefagyott, egymásba kapaszkodó teste olyan, mintha A dologból lépett volna ki, López pedig később látomásokkal is ráerősít a félelemkeltésre. Ki merem jelenteni, hogy a Night Country az eddigi legparásabb True Detective-évad, a kapcsolódási pontjaival pedig egészen az első szezonig nyúl vissza. A spirál-szimbólum például mindjárt az első epizódban megjelenik, később pedig még fontosabb szerepet kap. Ezt a szimbólumot már láthattuk Rust és Marty nyomozásánál is, bár ott egyéb érdekességek is akadtak (például a Sárga Király vagy Carcosa). További kapcsolódási pont, hogy a tudományos laboratóriumot, ahonnét eltűntek az emberek, a Tuttle Corp. finanszírozza. Az első évadban a Tuttle-ök voltak a halálszekta vezetői. A továbbiak (akad még pár) megtalálását már rátok bízom, viszont azt mindenképp pozitívumként könyvelem el, hogy López kisebb-nagyobb utalásokkal igyekezett kedvezni azoknak, akiknek hozzám hasonlóan az első évad a kedvencük.
Jodie Foster nagyon jól hozza a rideg, parancsolgató, de legbelül sérülékeny rendőrfőnököt, a valóságban egyébként profi bokszoló Kali Reis pedig teljesen jól kiegészíti őt. A közös jeleneteikben látszik azért, hogy Foster mérföldekkel jobb színésznő, viszont Reisnek is megvannak a maga pillanatai, főképp, amikor ledobja magáról a kemény-zsaru álcát. A harmadik évadban Mahershala Ali és Stephen Dorff párosa azért erősebb volt, de összességében a Night Country sem vall szégyent, és bevezet két olyan nyomozót, akik a saját múltjuk elől menekülve a fagyos alaszkai hidegben próbálnak a végére járni egy szörnyű bűnténynek. Itt térnék rá arra, hogy mennyire jól áll a sorozatnak ez a havas, jeges, teljesen elszigetelt setting. A kisváros önmagában is egy igen zárt hely, mérföldekre van bármilyen nagyobb lakott területtől, és emellé még több napon át tartó sötétség is ereszkedik rá, ami egészen túlvilági hangulatot kelt a nézőben. A központi rejtély felettébb érdekes, és az első évaddal való kapcsolódási pontok nélkül is megállná a helyét. Nekem mindjárt a legelső epizód végén beugrott a Gyatlov-rejtély, a rendezőnő pedig egy interjúban meg is erősítette, hogy igen, nagyban hatott rá az az esmény, valamint a Mary Celeste hajó 1872-es eltűnése is.
Fekete csillagok
Két fájó pontja van az évadnak. Az egyik a CGI. Mindjárt az első epizód legeleje béna CGI-szarvasokkal kezd, amit egyáltalán nem tudtam hova tenni. Később kapunk CGI-jegesmedvét is, ami már egy fokkal jobban néz ki, viszont ezt is nyugodtan kihagyhatták volna. A másik fájó pont az intro, pontosabban az intro-zene. Nekem semmi bajom nincs Billie Eilish munkásságával, de a Bury A Friend nem illik egy True Detective intróhoz, hiába passzol (némileg) a dalszöveg a sztorihoz. Ez egy nagyon populáris dal, az előző évadok pedig zenei téren is próbáltak kevésbé ismert előadókat felvonultatni. Itt a teljes soundtrack elmozdult trendibb irányba, ami egy picit furán veszi ki magát, de amikor működik, akkor nagyon működik (gondolok itt az I Follow Rivers feldolgozására a harmadik részben). Ez az a két pont, amiket negatívumként tudok felhozni.
Mást nem igazán. Ez egy teljesen korrekt évad lett, több horror-elemmel és alaszkai settinggel, ami önmagában is eladta volna. Ha nincsenek kapcsolódási pontok az első szezonnal és mondjuk nem két nyomozó áll a középpontban, akkor talán a True Detective megnevezés is felesleges lett volna – bár így biztosan kevesebb néző lenne kíváncsi rá. Eleinte voltak fenntartásaim, de nagyjából a negyedik epizód stáblistájánál már biztosra vettem, hogy Issa López bizony jó munkát végzett és a Night Country bőven jobb lett, mint a második évad. Persze az elsőt nem tudja letaszítani a trónról, viszont nagyjából ugyanoda tenném, mint a harmadikat. Izgalmas, kellőképp érdekes, a horror miatt itt-ott egész félelmetes és emellé még a drámai vonalat sem hanyagolja el. Nagyon kíváncsi leszek, hogy innen merre megyünk tovább, de ha López maradhat a showrunner, akkor remélem, hogy Mexikó felé vesszük az irányt – én biztosan vevő lennék rá!
Köszönjük az HBO Magyarországnak a teljes évad megtekintésének lehetőségét!
(Képek forrása: IMDB, HBO, Mashable, The Hollywood Reporter)
