A Castlevania egy üde színfoltja lett a Netflix kínálatának. A Konami klasszikus játékszériájából teremtett animációs sorozat kegyetlen és véres jeleneteivel tűnt ki a többiek közül (persze, akadnak ennél sokkal véresebb animék is, csak nem a Netflixen), valamint elénk tárt egy nagyon jól felépített sztorit. Ebben Trevor Belmont, Sypha és Alucard együtt küzdöttek a hatalmas Drakula ellen, a Castlevania pedig négy évad után is előkelő helyet foglal el a streaming-óriás műsorai között. A napokban elérhetővé vált a legfrissebb spinoffként érkezett Nocture (a teljes első szezon felkerült!), ami az 1993-as Castlevania: Rondo of Blood és annak folytatása, a Symphony of the Night egyfajta szabadabb adaptációja. De milyen ízű lett a végeredmény?
A főszereplőnk ebben Richter Belmont (Edward Bluemel), Trevor és Sypha leszármazottja, aki fiatalon végignézi az édesanyja halálát és emiatt nekiáll módszeresen vámpírokat ölni. Csatlakozik még hozzá két varázsló, Terea (Nastassja Kinski) és a lánya, Maria (Pixie Davies), akikkel együtt kutatják fel és irtják ki az arisztokrata vámpírokat. Merthogy az események 300 évvel a Castlevania után játszódnak, méghozzá 1792-ben, a francia forradalom idején. Mikor kiderül, hogy a kisvárosban, ahol megszálltak, valami borzalmas készül, a csapat nekiáll nyomozni. Hozzájuk csapódik két idegen, a rabszolgaságból megmenekült Anette (Thuso Mbedu), valamint a korábban puccos színházakban operetteket éneklő Edouard (Sydney James Harcourt) – mindketten sokat látott vámpírvadászok. Kiderül, hogy az eltünedező városlakók mellett egy sokkal nagyobb fenyegetés is készülődik: maga Báthory Erzsébet (Franka Potente), a Fényfaló készül lecsapni, és ha sikerrel jár, akkor beköszönt az örök sötétség korszaka.
Richter és a többiek felveszik a harcot az éjszaka teremtményeivel, és a nyolcrészes első szezon tartogat igen nagy meglepetéseket! Az alkotók nagyon jól ráéreztek arra, hogy mi tette a Castlevania sorozatot népszerűvé, ugyanakkor ha emlékeztek még rá, azért akadtak abban vontatott, unalmasabb szakaszok is – például mikor Isaac hosszasan filozofált a teremtmények létezésének kérdéseiről. A Nocturne viszont mellőzi a belassulást: ebben minden egyes részre jut legalább egy látványos és nagyon véres összecsapás. Ez viszont egyszerre áldás és átok. Áldás, mert aki a minél látványosabb és brutálisabb animéket keresi, annak tökéletes néznivaló lehet a Nocturne. Egyúttal átok is, mert a komolyabb mondanivalót ezzel kigyomlálták a készítők. Akad egy picit drámaibb apa-lánya kapcsolat, de az első évad inkább a Báthory által hozott fenyegetésre van kiélezve, mintsem a karakterek árnyalására. A vámpírok gonoszak? Igen. Meg kell őket ölni? Igen. A Nocturne nem boncolgatja a kérdést, de a hőseink előszeretettel boncolgatják a vérszívókat – élve.
Viszont hazudnék, ha azt állítanám, hogy a Castlevania: Nocturne nem kötött le. Talán nem gondolkodtam el közben olyan dolgokon, mint a vámpírlét hátrányai vagy az örök élet búskomor árnyoldala, viszont remekül szórakoztam. Hiszen a sztori érdekes, az új karakterek nagyon jók és a szinkron, valamint a zene is kiváló lett. Az akciójelenetek pörgősek, és szépen megrajzoltak – simán hozzák az anyasorozat szintjét. Emellett természetesen a Nocturne is piszok véres: szakadnak a végtagok, ömlik a vér és a lelki terror sem áll messze a sorozattól. 100%, hogy érkezni fog a folytatás, és az utolsó képsorokat látva bizony megéri várni rá!
A Castlevania: Nocturne teljes első szezonja már megtekinthető a Netflixen!
Képek forrása: Bloody Disgusting, Digital Spy, GamesRadar
