Kicsivel több mint egy hónapja mutatkozott be a kanadai Finish Line Games alkotása, a Skully, ami jó eséllyel elveszett a nyári bejelentési és online rendezvényes dömpingben, pedig trailere ránézésre egy, ha nem is kiemelkedő, de azért jópofa ügyességi-logikai játékot ígért. Bár nálam a Modus Games kiadó kicsit hátrányból indult a 2018-as Extinction miatt, az a fiaskó inkább az Iron Galaxy stúdió sara, ráadásul azt hiszem, hogy már a nagyon várt Cris Tales elég arra, hogy kicsit javítson a cég renoméján. Nem utolsó sorban nagy nehezen arra is rájöttem, honnan volt olyan ismerős a Finish Line Games neve: a 2016-os Maize hozzájuk fűzhető, ami sajátos humora miatt nálam az esztendő egyik kedvenc indie-je lett. Más kérdés, hogy egy lényegében sétaszimulátor kalandjáték és egy logikai platformer között szignifikáns különbségek vannak, emiatt aztán kimondottan kíváncsi lettem, mit sikerült összehozni a csapat többéves pihenője során.
A koponya, kit Kopinak hívtak
A sztori semmi extra, avagy a tenger hullámai egy különleges szigetig sodornak egy koponyát, ahol aztán Terry, az isteni hatalommal bíró lény életre kelti a csontdarabot, hogy az segítségére legyen. Terry testvérei ugyanis szintén elképesztő hatalommal rendelkeznek, de valami nagyon félrement, aminek hála a szigeten lévő életkörülmények nem mondhatók ideálisnak. Éppen ezért hárul a feladat az új jövevényre (“a nevem Terry, te pedig, koponya, legyél… Kopi”), akinek innentől a feladata bejárni a nem is olyan apró földterületet, hogy a különböző helyszíneken eleget tegyen teremtője kívánságainak.
Gurulva és sétálva
Kopi alapesetben csak egy koponya, így nincsenek végtagjai, aminek köszönhetően többnyire gurul. Időnként kisebb iszapbugyrokra lel, amikben elmerülve életereje feltöltődik, illetve checkpointként is ezek a pontok szolgálnak. Skullyval amúgy ugrani is lehet, sőt kell is, mert bőven van magaslati platform, illetve előfordulnak nehezebben elérhető, rejtett helyszínek is, amiken a gyűjtögethető virágokat szedhetjük fel. A legnagyobb nehézséget pedig általában pont ez a gurulós mechanika adja, ugyanis kiálló oszlopokon kell átpattogni, vékony íveken kell átgurulni, ami a legtöbb esetben igen veszélyes mutatvány, elvégre könnyű vízbe zuhanni, ami azonnali halált és újrakezdést is okozhat. Van néhány másodpercnyi türelmi idő, aminek során elkacsázhatunk a szárazföldre, de ez a mélyvíz esetén semmire nem elég, szóval sanszos az azonnali fulladásos halál.
Ebben nyújt némi segítséget a felépíthető test, amit szintén az agyagozós, iszapos lyukakban szerezhetünk meg. Az így kapott melák aztán már sétálhat, ugrálhat, nagyobb védelmet biztosít, sőt támadásra is képes. Karjaival falakat üthetünk át, sőt vízből álló ellenfeleinket is leamortizálhatjuk vele. A buggyok különböző válfajaival amúgy már a King’s Field óta hadilábon állok, így ezeket a bubis lényeket sem szerettem meg, de vízzel bomlasztó támadásaik szerencsére nem túl hatásosak, csak közelről érvényesülnek, míg benga gólemünk távoli támadásai sokkal erőteljesebbek. Más kérdés, hogy a demó csak 2 pályát tartalmazott a 18-ból, és már itt is felbukkantak köpködős vízbuggyok, de remélhetőleg itt már megáll a buggy-egyedfejlődés, és a későbbiekben nem kerülnek elő a mérgező és lávából álló rokonok.
Ami van és ami várható
Merthogy a trailer alapján egy csomó minden bekerül még az augusztus 4-én megjelenő végleges verzióba. Lávás területek (összesen 7 eltérő tulajdonságokkal rendelkező körzet várható), új lehetőségek és ellenfelek… a sima agyagfigurán túl olyanokat is felépíthetünk majd, melyek a távolból mozgathatnak platformokat, akár egész nagy sziklákat, megint másik testtel meg Kopit dobhatjuk el jó messzire, ezzel elérve a távoli területeket. Szóval lehetőség első ránézésre is van bőven, a kérdés már csak az, hogy mindezekkel hogyan élnek a fejlesztők.
A jelenlegi állapot amúgy kifejezetten bíztató. A látvány maximumra húzva egész kellemessé tud válni, de ez természetesen indie mércével értendő. A tengerpart a napfénnyel mutatós, a homokban ott marad a Skully által húzott nyomvonal, a textúrák pedig itt-ott részletesebbek, máshol viszont elnagyoltak. Az irányítás átlagban nem rossz, bár kicsit talán túlérzékeny, emellett a játékmenet alapjai mondhatni, stabilak, amikre remélhetőleg a későbbi elemek is magabiztosan építkeznek.
Amire viszont nem árt felkészülni: ha nagy változás nem történik, az érzékenyebbek készüljenek a tévé/monitor, billentyűzet/kontroller védelmére, illetve némi nyugtatóra. Mert Kopi irányításához bizony ügyeskedni kell, mivel a pályakialakítás direkt úgy lett megoldva, hogy minél több lehetőségünk legyen a kudarcra. Minden felületnek van egy erős dőlésszöge, két platform között biztosan egyenes út vezet a halált jelentő vízbe, a kudarcok száma pedig a jelenlegi nehézség mellett kellően frusztráló ahhoz, hogy a hajlakk hatásaival szemben ne mindenki mosolya legyen tartós. Van ugyanis a nehéz játék, meg van az, ami kifejezetten szadista, ám míg a Trials pl. a kezdőknek kellően tartalmas alternatívát nyújt a könnyebb pályákkal, ráadásul ott egy gombnyomással korrigálható majdnem minden hibánk, addig a Skully már a második pályán szemétkedik, illetve töltési idő és egy-két perc újabb üresjárat vár, míg ismét el nem jutunk a bukást jelentő pontig. Agyvérzést szerintem simán okozhat egy-egy pillanat, szóval csak óvatosan. Más kérdés, hogy úgy látszik, nekem van valamiféle fétisem az ilyen jellegű játékok irányában (vagy csak a hivatástudat miatt nem hajítottam ki a laptopot az ablakon), mert újra és újra nekifutottam minden egyes résznek, míg el nem jutottam a próbaverzió végére. Ettől függetlenül várom az augusztus elejére esedékes megjelenést, aztán meglátjuk, hogy kinek az idegei bírják jobban.
