Utoljára júliusban foglalkoztunk a Civilization 6 szezonbérletével (még kimondani is szokatlan), a New Frontier Pass-szal, mely akkor második csomagjánál tartott. A Firaxis azóta is rendületlenül támogatja a játékot, havi rendszerességgel érkeznek a kisebb frissítések, kéthavonta pedig a komolyabb kiegészítők, melyekben az új népek mellett új játékmódokat is kapunk. Ebbe pedig a való világban zajló események sem tudtak számottevően beleszólni, így menetrendszerűen jöttek a tervezett DLC-k.
Bizánc és a gallok
Első csomagunk egymástól térben és történelmi korban eltérő vezéreket hozott magával: Ambiorix vezeti a gallokat, kiről maga Julius Cézár is elismerően nyilatkozott; II. Baszileiosz császár uralma alatt pedig Bizánc áll hadrendbe. Utóbbi a vallási és katonai, míg előbbi a kulturális és katonai győzelmek valamelyikét tudhatja jó eséllyel magáénak. Emellett kapunk még két felhúzható csodát, melyek közül igazából egyik sem jelent akkora segítséget: a Biosphére egyedül talán Brazilíának jelent bármi hasznot, míg Zeusz szobra csak korlátozott ideig számít, elsősorban a hódító civilizációknak.
A drámai korok játékmód a már ismert arany- és sötét korok hatásait erősíti fel jelentősen, ezzel még komolyabb rizikó-jutalom rendszert bevezetve. Aranykoraink nagyjából kétszer erősebbek lesznek, ami különösen akkor jön kapóra, ha ellenfelünk sötét korba csúszik, de ez persze fordítva is igaz. Ha lecsúszunk a normál korról, akkor városaink jelentős része azonnal függetlenné nyilvánítja magát, ezzel pedig a fájdalmas átmeneti veszteség mellett gyakorlatilag szabad prédává válnak. Mindezt ugye anélkül, hogy bárkit felelősségre vonhatnánk (legalábbis „hivatalosan”) azért, hogy akár katonai eszközökkel, de elcsaklizta őket előlünk.
Babilon és a hősök
A második, kisebb csomag már jóval érdekesebb: Hammurapi törvényoszlopairól, felteszem, mind hallottunk, de ami különösen érdekessé teszi a népet, az az, hogy a technológiai fán való fejlesztéseket azonnal megkapja, ha annak inspirációját teljesítjük. Cserébe viszont feleannyi kutatási pontot kapnak, mint mások. Az igen brutális előnyt persze ki is kell tudni használni, ami önmagában külön kihívás, ahogyan az is, hogy a kifejezetten hasznos fejlesztések így miniküldetésekké válnak, melyekért alaposan meg kell dolgozni.
Mellé érkezik a Heroes & Legends játékmód, melyben felfedezéseink nyomán összesen 12 mitikus, legendás hőst vehetünk fel, mindegyikük különféle módokon lehet segítségünkre. Használni azonban csak meghatározott ideig lehet őket, elhalálozásuk esetén egy eposzt és egy később kiásható relikviát hagynak maguk után. Még szerencse, hogy utána „visszahívhatjuk” őket, igaz, éránként csak egyszer és egyre komolyabb mennyiségű Faith pont ellenében, más civilizáció által toborzott hősökre pedig már nem tehetjük rá a mancsunkat.
Nem kici nem ócó
Bár Babilon koncepciója érdekes és alaposan felforgatja a már megszokott játékmenetet, továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy a játékmódok bár ötletesek és egymással tetszőleges módon kombinálhatók, mégis inkább egyszerű modnak nevezhetők. Marad tehát a civilizációk nettó ára, mely a végére épp csak egy néppel és egy-két aprósággal lesz több, mint maga a New Frontier Pass, így beigazolódni látszik az a korábbi félelmem, hogy itt bizony egy extrákkal megtűzdelt vezér és civilizáció-csomagot kapunk a pénzünkért. Ha minden kell a menüről, akkor persze megéri, de személy szerint jobban örültem volna egy harmadik, méretesebb kiegészítőnek a „szezonbérlet” helyett.
