[RetroGuru] - The Suffering

Az amerikai illetőségű Surreal Software-t 1995-ben alapították Washington államban. A fejlesztők első széles körben elismert játéka az 1999-es Drakan: Order of the Flame volt, amit 2002-ben egy folytatás követett Drakan: The Ancient’s Gates címen, valamint egy Gyűrűk Ura játék, a The Lord of the Rings: The Fellowship of the Ring. Bár mindhárom cím szépen fogyott, a Surreal Software-nél mégis úgy döntöttek, hogy folytatások helyett egy vadonat új IP-re fognak koncentrálni.

Ez lett az akció-horror hibrid The Suffering, ami 2004 tavaszán jelent meg Xboxra és PlayStation 2-re, majd pár hónappal később befutott a PC-s verzió is. A játék kifejezetten jól teljesített a pénztáraknál: összesen másfélmilliót adtak el belőle, így 2005-ben már jöhetett is a folytatás. Sajnos a The Suffering: Ties That Bind már nem talált olyan kedvező fogadtatásra, mint az elődje, ezért a sorozatnak ezen a ponton vége szakadt. Bár 2005-ben még egy filmadaptáció készítését is bejelentették, ebből végül nem lett semmi.

Rács mögött

A Suffering főhőse Torque, aki épp Maryland állam vendégszeretetét élvezi a Carnate szigeti Abbott Fegyházban. A vád szerint megölte feleségét valamint mindkét fiát, és bár ő azt állítja, semmire sem emlékszik a gyilkosságokból, ezzel aligha tudta meghatni az esküdtszéket, hiszen mikor először találkozunk vele, épp a halálsorra cipelik. Azonban még annyi időnk sincsen, hogy rendesen megismerkedjünk rabtársainkkal, mikor a börtönt földrengés rázza meg, a következő pillanatban pedig vérszomjas démonok darabolnak fel rajtunk kívül mindenkit a siralomházban.

A játék célja innentől kezdve meglehetősen egyszerű: ki kell jutnunk a szigetről. Hogy ezt megtehessük, természetesen át kell vágnunk a teljes börtönkomplexumon, de később más helyszíneken is meg fogunk fordulni. Lesz itt bánya, óceánpart vagy éppen csatorna, de nem maradhatott ki az elhagyatott elmegyógyintézet sem. Külön érdekesség, hogy a történetnek nem is egy, hanem három lehetséges befejezése is van (jó, rossz, semleges), hogy ezek közül melyiket kapjuk, az attól függ, hogy menet közben hogyan bánunk a sorstársainkkal.

Innen nincs menekvés

A Suffering legerősebb pontja egyértelműen a hangulata. A fejlesztők nagyszerűen ráéreztek, hogy a börtön milyen nyomasztó, klausztrofóbiás helyszín, és erre rá is játszottak. A pályák jó része sötét folyosókon és feldúlt termekben játszódik, ráadásul mindenhol ott várnak ránk az egykori rabok és börtönőrök megcsonkított hullái. Erre adnak még egy lapáttal a kifejezetten bizarr és groteszk ellenfelek is. Lesznek itt patkányokkal tömött vízihullák, megnyúzott, felakasztott és félbetépett halottak, de az én személyes kedvenceim a deformálódott testű, méreginjekciókkal teletűzdelt rémségek voltak. A főellenfelek is ezt a tematikát követik, akad köztük elektromos székben szenvedő elkárhozott lélek és mérges gázból összeálló szellem egyaránt.

Szintén a hangulatot fokozzák a hallucinációk, illetve a menet közben hozzánk beszélő testetlen hangok is. Torque-t az egész játék alatt kísérti a családja sorsa, néha még a felesége vagy a fiai hangját is hallani véli. Ahogy halad előre a történet, úgy roppan össze az ő elméje is, ennek megfelelően a játék vége felé egyre durvábbak a hallucinációk, például egy idő után egyre gyakrabban tűnnek fel a gyerekek szellemei. A családtagok mellett pedig néha a főellenfelek is tiszteletüket teszik. A fegyház egykori hóhérja, Hermes, például arról mesél nekünk, mennyire szerette a munkáját, míg az elmegyógyintézetben tevékenykedő Dr. Killjoy mindenáron meg akar gyógyítani minket a saját kétes módszereivel.

Ráadásul nem vagyunk egyedül a szigeten: időről időre bele fogunk futni más túlélőkbe is, legyenek ezek a szökésen dolgozó rabtársak, vagy rémült börtönőrök. Minden ilyen találkozás során választhatunk, hogy együttműködünk-e az adott illetővel, vagy egyszerűen csak megöljük, hogy ne zavarjon. Minden ilyen találkozás során két hang beszél hozzánk. Az egyik arra biztat, hogy végezzünk mindenkivel, ha másért nem is, hát a poén kedvéért, míg egykori feleségünk hangja emlékeztet rá, hogy mennyire fontos embernek maradni az ilyen időkben is. A döntés innentől kezdve rajtunk áll, de akár megölünk, akár megkímélünk valakit, a játék morális rendszere ezt megjegyzi, és a végén ezektől a döntéseinktől függ, hogy a pozitív, a negatív vagy a semleges befejezést kapjuk-e.

Fröcsögjön a vér!

Bár a Suffering papíron pszichológiai horror, azért az akció is elég nagy hangsúlyt kapott benne. Mivel a helyszín egy börtön, ezért az első fegyverünk stílusosan egy bökő lesz, de arzenálunk többi tagja azért már a hagyományosabb felhozatalból kerül ki. Oszthatjuk az áldást revolverrel, sörétessel vagy Tommy gunnal, de ha igazán szerencsések vagyunk, akkor találhatunk rögzített géppuskát is, amivel hamar rendet lehet vágni a ránk törő rémségek között. Ráadásul a készítők egyáltalán nem spóroltak a vérrel. Fröcsög az minden összecsapás során rendesen, így egy-egy húzósabb harc után főhősünk szó szerint tocsogni fog benne.

A második pályától kezdve pedig a segítségünkre lesz egy őrület kijelző is. Ha ez betelik, onnantól kezdve Torque maga is démonná tud alakulni, hogy puszta kézzel tépje szét az ellenségeit. Ez a démoni forma a teljes játékot végigkíséri: előszeretettel jelenik meg az egyes hallucinációkban, az utolsó pályán is tiszteletét teszi, illetve a történet negatív befejezéséhez is eléggé sok köze van.

Életfogytiglan

Sajnos a Sufferingen igencsak meglátszik, hogy konzolról költözött PC-re. A grafikája már megjelenéskor sem volt kifejezetten szép, és nem is öregedett túl szerencsésen. Bár a játék nagy része belső helyszíneken játszódik, sajnos egy idő után az ismétlődő pályaelemek így is elég feltűnőek lesznek, én például többször éreztem úgy, mintha már jártam volna egy adott helyen.

A másik, amit érdemes még megemlíteni, az az, hogy sajnos a The Sufferinget jelenleg se Steamen, se Good old Games-en nem lehet beszerezni. Igaz ugyan, hogy 2008 októberében az egész játék ingyenesen (és legálisan) elérhetővé vált bárki számára, sajnos ez a freeware változat mára már nem található meg sehol, így aki játszani akar a programmal, annak mindenképp egy eredeti, dobozos verzióra lesz szüksége.

Az utolsó szó jogán

Bár a Suffering grafikája nem a legszebb, ezt a tényt bőven tudja ellensúlyozni húsba maró hangulatával, groteszk, de ötletes ellenfeleivel és morális rendszerével, aminek hála rögtön három befejezést is kapunk a játékhoz. Igaz, napjainkban sajnos már eléggé nehezen lehet beszerezni, de megéri ráfordítani az időt, hiszen egy igazi régimódi akció-horror hibridről beszélünk, ami elé a mai napig élvezet leülni pár órára.