A Test Drive múltja hosszú és hullámvölgyekkel teli, egyszersmind kiváló állatorvosi lova a játékipar elrontott sorozatainak, amit néha a kapzsiság, máskor a büszkeség, sok esetben pedig a szimpla hozzá nem értés tépázott meg olyannyira, hogy tíz évvel ezelőtt már csak egy gunyoros fintorra teljen a legtöbb autósjáték-rajongótól a széria nevének hallatán. Holott a kezdetek nagyon patinásak: a Test Drive-ot útjára indító Accolade-et az Activision alapítói hívták életre 1984-ben, miután ráuntak mára megkerülhetetlen óriássá duzzadt cégükre. De itt még nem ér véget a nagy nevek sora, hisz az első játékokat fejlesztő Distinctive Software a Need for Speed-sorozattal halhatatlanná váló, későbbi EA Canadát megalapító Don Mattrick és Jeff Sember szakértelmének köszönhetően lett világhíres csapat -- Mattrick neve a fiatalabbaknak onnan lehet ismerős, hogy évekig vezette a Microsoft Xbox-részlegét, majd az Xbox One fiaskója után a Zyngához igazolt, ahol senki sem tudja pontosan, mit csinál, de az biztos, hogy nagyon sok pénzt kap érte.
Tesztvezetés, némi nagyzolással
Az 1987-es Test Drive című játék mára igen primitívnek hat, hisz csak öt autót vezethetünk benne, a pályákon nincsenek ellenfelek az órán és a gyorshajtókat üldöző rendőrökön kívül, a cél pedig mindössze a közeli benzinkutak elérése, ahol egy jópofa kis animáció kíséretében megnézhetjük, hogy is néz ki verdánk kívülről, elvégre a játékban csak műszerfali nézet érhető el. Ami viszont ma már megmosolyogtatóan egyszerűnek tűnik, 1987-ben maga volt a csoda, hisz a Test Drive elsők között keltette azt az illúziót, hogy tényleg egy menő sportkocsi volánja mögött ülünk. A sebesség ugyan már a 80-as évek végén is siralmas volt (jó, ha 5-6 fps-sel vánszorog a program), de a szembeforgalom, a valóságtól kicsit sem elrugaszkodó környezet és a rendőrös üldözések keltette adrenalinlöket hamar klasszikussá tette a programot. Ebbe persze az is belejátszott, hogy a Test Drive minden létező gépre megjelent, DOS-os PC-től kezdve Amigán át egészen Commodore 64-ig és Apple II-ig. A legszebb egyébként az Amigás változat, már ha ez számít valamit manapság.
A hatalmas siker folytatásért kiáltott, a Distinctive Software pedig neki is fogott a Test Drive 2: The Duel fejlesztésének, ami közel két évet vett igénybe -- ez a videojátékok hőskorában egy örökkévalóságnak számított, így jogosan vártak nagy előrelépést a rajongók. Az 1989-es premierre mindez megvalósult: a The Duelban végre nemcsak az idő és a zsaruk ellen tehettük próbára magunkat, hanem valódi ellenfelekkel is versenyezhettünk. A szabályokat bonyolítandó a The Duelban nem elég csak simán elsőnek lenni és levezetni a szakaszt, hanem időnként tankolnunk is kell, különben elfogy az üzemanyagunk. Ha viszont megállunk, az ellenfél előnyre tesz szert, azaz nem csak a pedál taposása, de a vezetési stratégia is fontos szerephez jut. A Test Drive 2: The Duel még elődjénél is népszerűbb lett, holott most csak két autót lehetett választani: a Porsche 959-et és a Ferrari F40-et, mely szűkös repertoárt később kiegészítő lemezekkel bővítette az Accolade (ez volt a DLC-k korai előfutára).
A lejtőn gyorsulva
A Test Drive 2: The Duel az első résszel szorosan együtt emlegetett klasszikus, akinek van belőle egy eredeti dobozos példánya, már nem élt hiába. Az Accolade e két játéknak köszönhette, hogy a 90-es évekbe mint az autós címek királya lépett be. Nem csoda, hogy a Test Drive 3-mal nagyon akart robbantani a kiadó -- csak kár, hogy elfeledkeztek róla, hogy 1990-et írnak és a poligonalapú 3D-grafika még több mint fél évtizedig nem fog felérni még csak az elfogadható szintre sem. A harmadik Test Drive-részt ráadásul már nem a Distinctive Software készítette (a srácok átnyergeltek az Electronic Artshoz Need for Speedet fejleszteni), hanem egy csak e nemes feladat miatt felállított belsős csapat, amely a teljes 3D-vel akart aratni, sajna hiába. A Test Drive 3 nyíltan beautózható virtuális teret és poligonokból álló autókat hozott, mindez azonban a korlátozott technológia miatt sokkal csúnyább eredményt szült, mint az egy évvel korábbi The Duel. A The Passion alcímmel ellátott program csak DOS-ra jött ki -- egyedül a PC-k ereje volt képes megmozdítani a motort, masszív 3-4 fps sebességgel.
És el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a sorozat kisiklott, hiszen 1990-től egészen 2006-ig (azaz tizenhárom teljes évig) csak gyengébbnél gyengébb eresztések láttak napvilágot Test Drive cím alatt -- mindeközben persze felvirágzott a Need for Speed, mely a Distinctive Software-ből lett EA Canada szorgalmának és tehetségének hála alig pár év folyamán csúcsra ért, sikere pedig máig törtetlen. Az Accolade egy ideig hagyta porosodni a Test Drive-sorozatot, majd a negyedik rész fejlesztésével egy új és tapasztalatlan csapatot, a Pitbull Pitbull Syndicate-et bízta meg, amely a Test Drive 4 képében még egy viszonylag vállalható játékot tett le az asztalra (persze az 1996-os folytatás így sem ért a konkurensek nyomába), ám a Test Drive 5-tel és Test Drive 6-tal folyamatos kapufát rúgtak. Mindkét játék ronda, kezdetleges és élvezhetetlen volt -- jómagam csak azért nem dobtam még ki a TD6 dobozát lemezestül-mindenestül, hogy emlékezzek rá, milyenek voltak azok az idők, amikor szinte bármilyen szemetet el lehetett adni Test Drive címmel. Na, jó, ez túlzás, eladni nem nagyon sikerült, mi több, az Accolade annak rendje és módja szerint összeomlott.
Mellékágak
Mielőtt továbbmennénk, érdemes megemlékezni pár vadhajtásról is, melyekkel az Accolade (és később az azt felvásároló Infogrames) igyekezett életben tartani a még halála előtt oszlásnak indult Test Drive-mítoszt. A Test Drive: Off-Road-sorozat például három számozott és egy negyedik, Wide Open alcímű részt élt meg, amik nem is voltak olyan fertelmesek: arcade terepjáróversenyt kell elképzelni, közepes grafikával, de kellemes hangulattal, épp ezért szomorú, hogy az utolsó epizód PC-re sosem készült el. Kevesen tudják, de az Eden Games nevével fémjelzett, kiváló V-Rally is a Test Drive örökségének tekinthető, sőt a franchise hozta el minden idők legjobb Le Mans-t feldolgozó versenyjátékát, az Infogrames Melbourne House által készített, elsősorban Dreamcastra kiadott Test Drive Le Mans-t -- PlayStationre és PC-re is érkezett átirat egyébként, de a Sega gépére készült verzió minden téren alázza a többi kiadást, így ha valakinek van Dreamcastje, szerezze be rá a programot, nem fog csalódni.
Határtalan visszatérés
Az Accolade-et felvásárolta az Infogrames, az Infogrames-t pedig felvásárolta az Atari -- így került a korábban az egész játékipart zsebében tudó kiadóhoz a Test Drive-sorozat. Az Atari a 2000-es évek elején sem állt valami stabil lábakon, így eleinte ők is a Pitbull-lal fejlesztettek Test Drive-ot, ám a rebootnak szánt konzolos autós játék nem sikerült a legjobbra (mily meglepő, ugye), így az Atari a következő rész fejlesztését a szintén szárnyuk alá kerülő Eden Gamesre bízta. A V-Rallyn edződött srácok forradalmi játékötlettel álltak elő: mi lenne, ha a játékosok autóbolond milliomosokat alakítanának egy online világban, amit akár egy valóságos paradicsomról is mintázhatnának? Ez vezetett odáig, hogy a Test Drive Unlimited című folytatásban egy teljes szigetet, a Hawaiihoz tartozó Oahut építette újjá az Eden, olyan grafikai színvonal mellett, hogy még ma is eláll a szavunk a játék láttán.
A Test Drive Unlimited 2006. szeptember 5-én jelent meg Xbox 360-ra, majd egy évvel később PC-re is kiadták, egy időben a PSP-s és PlayStation 2-es változatokkal. Utóbbiak legfeljebb technikai érdekesség szintjén említendők, lévén a TDU egy igazán next-gen játék volt, ami már az első nap kihasználta az Xbox 360 erőforrásait. A hatalmas beautózható területet számtalan versennyel szórta tele az Eden, melyek egy része a mesterséges intelligencia ellen vonultatta fel a gamereket, sokuk viszont csak más játékosokkal együtt működött. A TDU MMOG-jellege nagyon hamar népszerűvé tete a programot, játékosok milliói özönlötték el a szervereket, és bár egyesek fanyalogtak a viszonylag kevés event és kihívás miatt, a rengeteg válaszható autó (a DLC-vel együtt közel 140 jármű érhető el a TDU-ban, ezek egy része pedig nem is autó, hanem motor), a kiváló hangulat, valamint PC-n a modok támogatása az összes negatív véleményt maga alá temette. A Test Drive Unlimited máig kiváló játék, gyakorlatilag a The Duel óta a legjobb Test Drive -- kár, hogy az Atari két éve lelőtte a szervereket, így már csak szólóban versenyezhetünk benne.
A szomorú jelen
A Test Drive Unlimited hatalmas sikere segített az Atarinak talpra állni, ám a kiadó nem volt valami ügyes, amikor az új erőforrások elosztására került a sor. Az még rendben van, hogy az Edent ráállította a TDU2 fejlesztésére, de az már zavarba ejtő, hogy a jórészt autós játékok készítésében tapasztalatot szerzett csapattal hozatta tető alá az új Alone int he Darkot, kettétépve az Eden stábját, és megfelezve a játékokra jutó tehetséget, illetve időt. Ez mindkét programon meglátszott. Az Alone in the Darkot nemrég tárgyaltuk ki, a Test Drive Unlimited 2-ről viszont nem volt szó még, pedig megérdemli, hogy felemlegessük, elvégre annak ellenére, hogy gyakorlatilag félkészen jelent meg 2011-ben PC-re, PS3-ra és Xbox 360-ra, ezáltal sokakat elijesztve magától, valójában egy nagyon tartalmas és érdekes alkotás, amit idővel javítások és modok emeltek vissza a trónra. A Test Drive Unlimited 2-ben megjelentek az off-road versenyek, a járművek száma 178-ra nőtt, a bevezethető terület pedig nem csak Oahura, de Ibizára is kiterjedt.
A kezdeti technikai problémák azonban (szaggatás, szerverleállás, nem működő funkciók, törlődő játékállás) nem tett jót a TDU2 megítélésének, sokan inkább meg se vették a játékot, csak ne kelljen csalódniuk a nyilvánvalóan bétafázisban piacra erőltetett programban. Az Atarinak ártott a dolog, több bevételre számított a cég, főleg az Alone in the Dark csúfos bukása után, amit szintén túl korán küldött boltokba a kiadó. 2011 májusában, alig három hónappal a Test Drive Unlimited 2 premierje után robbant a bomba: az Atari 51 dolgozót küldött el az Eden Games 80 fős stábjától, a srácok pedig 2013-ban végleg lehúzták a rolót. Azóta az Atari csődbe ment, de kimentették, és most arról szól a fáma, hogy újranyílik az Eden is, hogy ismét belevágja a fejszéjét a Test Drive-sorozatba -- kár, hogy a TDU-val előrukkoló csapat kulcsfigurái mind a Ubisofthoz igazoltak, ahol a zseniálisnak tűnő The Crew-val készülnek földbe döngölni az autósjátékok világát.
A Test Drive-sorozat utoljára 2012-ben hallatott magáról: az Atari utolsó lehelete erejével meggyőzte az épp Project CARS-t hegesztő Slightly Mad Studiost, hogy ugyan legyen már olyan jó, és hozzon össze egy Ferrarikra fókuszáló TD-t a szabadidejében, amit a csapat meg is tett, a Test Drive: Ferrari Racing Legends viszont nem lett több tisztes iparosmunkánál, amit legfeljebb az olasz autómárka nagy rajongói tudtak értékelni. Hogy hogyan tovább a Test Drive-nak, nem tudjuk, de azért reméljük, hogy a hamvaiból ezredjére is feltámadó Atari még egyszer nem szúrja el a dolgot, és megfelelő minőségű programot rak az asztalra.
