A StarCraft már nem csak egy stratégiai játék, hanem valódi jelenség: 1998-as megjelenése óta összeforrt az eSport fogalmával, Dél-Koreában külön tévécsatorna közvetíti a meccseket, és összességében a Blizzard játékát tartja a sajtó a legjobb rush-RTS-nek. Most, hogy megjelent a StarCraft II első kiegészítője, elérkezettnek láttuk az időt egy kis múltidézésre, hisz bár az első rész nem mai darab, még most is sok elszánt rajongója van.
Okroktól a zergekig
A StarCraft munkálatainak kezdetén a Blizzard már elismert fejlesztőcsapatnak számított. Első RTS-szériájuk, a Warcraft épp a második résznél járt, a Tides of Darkness című epizód hatalmas sikert aratott. A pénz megrészegítette a Blizzardot, így kitalálták, hogy amilyen gyorsan csak lehet, összedobnak egy sci-fi RTS-t, ami a Warcraft mellékága lesz. „Orkok az űrben”, fogalmazott Patrick Wyatt volt Blizzard fejlesztési vezető, és nem állt távol a valóságtól. A játékra kiszabott alig tíz hónapos határidő közel lehetetlen küldetésnek tűnt, így mikor az 1996-os E3-on először mutatták be a StarCraftot, egy csúnya, középszerű stratégia képét festette, mely a fejlesztők későbbi beszámolói szerint gyakorlatilag nem működött. Ez idő tájt történt, hogy a Blizzard felvásárolta a kaliforniai Condor Studiost, mely csapat egy furcsa, ámbár ambiciózus szerepjátékon dolgozott. Ez volt a Diablo, amire a condorosoknak sosem lett volna elég pénze, hisz magát a céget is nevetségesen alacsony, 1,2 millió dolláros összegből alapították. A Blizzardnak azonban tetszett a Diablo, így megvették a Condort, beleöltek pár tízmillió dollárt, átnevezték Blizzard Northra, és még ’96-ban kiadták a Diablót, ami rögtön történelmet írt.
A hatalmas siker azonban váratlan hatással volt a csapatra. A Blizzard nem egy független, underground stúdió volt többé, hanem egy kasszasikerekért felelős, minden egyes franchise-ával bankot robbantó játékipari monstrum. Kénytelenek voltak tehát kitenni magukért, így a Diablo premierjét követően kukába dobták az addigi StarCraft-kódot, és nekiestek egy fejlettebb, jobb játék elkészítésének. Ó, igen, még valami: a StarCraft volt az első olyan Blizzard-játék, aminek a megjelenésére nem tett ígéretet a csapat, mindössze annyit árultak el az újságíróknak, hogy ha elkészült, kiadják. Ez az üzleti stratégia azóta is jellemző a Blizzardra, mint ahogy a félkész játékok kukázása is. Ezért tartott több mint tíz évig a Diablo III fejlesztése, ezért lett olyan jó a World of Warcraft, és ezért nem kerek még a StarCraft II kampánya. Meg persze azért, mert három teljes áron kínált játék ára több mint egyé, de ez már egy másik történet...
A siker receptje
A StarCraft eredetileg a Warcraft II motorjára épült volna, ám Bob Fitch technikai igazgató szinte teljesen átírta az engine-t, hogy részletesebb sprite-okat és több fázisból álló animációkat tudjon megjelentetni. Az eredmény egy szolid grafikával ellátott RTS lett, mely persze 1998-ban sem tűnt kiemelkedően szépnek. Ugyanakkor nem is a látványnak köszönhette sikerét a StarCraft, hanem a három, egymástól teljesen különböző játszható oldal miatt. Bill Roper producer szerint a Warcraft sakkra hajazó játéktervezését egy sokkal dinamikusabb mechanikára cserélték, hogy a játékosok maguk fejlesszenek ki győztes stratégiákat, és ne létezzen mindenekfelett álló, tökéletes taktika. Az emberi fajt képviselő terranok a klasszikus sci-fi klisék szerint építkeztek és fejlődtek, a zergek rovarszerű szaporulatukkal vívták ki az elismerést, a protossok pedig magasan fejlett technológiájukra támaszkodtak, ha harcra került a sor. A StarCraft végül kétéves késéssel, 1998. március 31-én jelent meg PC-re, egy évvel később Macre, 2000-ben pedig egy Nintendo 64-es, alacsonyabb felbontású, kontrollerre szabott port is boltokba került a Mass Media Inc. jóvoltából.
Noha mindenki csodát várt a StarCrafttól, azt senki sem hitte, hogy a játék ekkorát robban. A Blizzard mindenben felülmúlta eddigi munkáit, a kampány három szelete kiváló történetet mesélt el szerethető, érdekes karakterekkel, a multiplayer pedig szinte tökéletes volt, bár máig folynak viták a legjobb játékosok között arról, hogy voltak-e benne kiegyensúlyozatlan elemek. Persze azért egy sor javítás és egy Brood War kiegészítő kellett a játéknak a fennmaradáshoz, de akárhogy is nézzük, nincs még egy ilyen régi, máig aktív eSportágnak minősülő RTS a piacon. A Blizzard remekművének népszerűsége az egész világon mérhető, ám valamiért Dél-Korea lett a legérintettebb terület, a legjobb StarCraft-játékosok rendre az ázsiai országból kerülnek ki. A StarCrafthoz azóta egy sor regény, képregény, akciófigura és rajongói munka látott napvilágot, a StarCraft II pedig szintén nagy közönségkedvencnek számít. S hogy lesz-e StarCraft III egy napon? Persze, de ki kell várni, amíg elkészül...
(Alant a StarCraft II: Heart of the Swarm megjelenési trailere látható, hátha kedvet csinál a programhoz.)
StarCraft -- Megjelenés: 1998. március 31. -- Gépigény: CPU: 1 magos / 90 MHz, RAM: 16 MB, VGA: SGA, HDD: 80 MB
Bár SC2 óta lekerült a gépről, de fájó szivvel.
Amúgy ideje lenne megemészteni, hogy az SC2 három részre lett szedve. Szerintem igy sokkal jobb és tartalmasabb lett!
Sc2 jó játék, tény, de meg sem közelíti. Hots-ra meg várok, hogy lehessen kapni Mo-n angol dobozos változatot (tényleg nem tud valaki olyan boltot, ahol lehet ilyet kapni?).
Sc2 jó játék, tény, de meg sem közelíti. Hots-ra meg várok, hogy lehessen kapni Mo-n angol dobozos változatot (tényleg nem tud valaki olyan boltot, ahol lehet ilyet kapni?).
Egyébként most játszok a 2. rész HotS kiegészítőjével. Nos, a pályák lehengerlők, és a hangulat is jó, kidolgozott, de nyomába sincs persze az 1. résznek. Az az elmebeteg, őrült, misztikus atmoszféra, mely a zergeket körüllengte, eltűnt a 2. részből. A zergling aranyos, a hydralisk sem annyira félelmetes már, mint az 1-ben... A zergek itt inkább egyfajta orkoknak tűnnek, mintsem élőhalottaknak, mint az 1. részben. Kár értük. Ezért fogom elővenni majd a 2. kieg végigjátszása után az 1. részt, mert egyszerűen leírhatatlan annak a hangulata. És állítom, a vizuális stílusa is köröket ver a SC2 szép, de semmilyen megjelenítésmódjára.
A Diablo 3 meg nem félkész, én inkább egy elbaltázott "jójátéknak" mondanám. Ugyanaz a baja, mint a SC2-nek: köszönőviszonyban hangulatában az előddel, nem tudott rálicitálni. Sőt, a Dio3-ban a skillfa hiánya és az "állandó internetkapcsolat" bullshit visszalépés.