Tizenévesként (14 voltam a játék megjelenésekor, 2003-ban) faltam a horrort. Nem csupán a horrorfilmeket imádtam, de rengeteg könyvet is olvastam a témában, Lovecrafttól kezdve Stephen Kingen át egészen a Libabőr-könyvsorozatig, aminek jópár része még ma is ott figyel a polcomon. Naná, hogy előszeretettel vadásztam videójátékokban is bármire, ami érintette a horror műfaját. Így jutott el hozzám többek között a 2000-es évek elején a Blair Witch Project-trilógia, a Clive Barker's Undying, a Silent Hill 2, a The Thing, vagy mondjuk a Fatal Frame. Aztán valahonnét meglett a Ghost Master, amiben néhány pályát le is nyomtam, de valahol olyan szinten megakadtam, hogy soha többet nem játszottam vele. Miért? Mert a Ghost Master bizony akkoriban sem volt egy könnyű játék, és ez mit sem változott azóta sem. Az MI butácska, a karakterek képesek beakadni a falakba, és bizony a feladatok sem mindig egyértelműek. De ne rohanjunk ennyire előre! Mi is ez a játék tulajdonképpen?
Egy csapat itt ragadt lélek
Nos, erősen hajaz a Dungeon Keeperre, megvalósításában azonban inkább a Sims 2-t idézi. Feladatunk a legtöbb esetben mindössze annyi, hogy egy összeválogatott szellem-csapattal jól ráijesszünk a pályákon fel-alá sétálgató halandó emberekre, majd a végén elérjük, hogy mindenki fejvesztve meneküljön a környékről. A sikeres ijesztgetések után ektoplazmát kapunk, és minél több ektoplazma áll rendelkezésünkre, annál hatásosabb ijesztgetéseket hajthatunk végre. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy adott, mondjuk, egy óriáspók-szellemünk, melyet leteszünk a pálya egy szabadon választott pontjára, és kiadjuk neki a parancsot, hogy ha valaki a közelébe ér, akkor arra szabadítson már rá néhány kisebb pókot, csak úgy kedvességképp. Ha sikerrel jár, és szépen gyűlik az ektoplazmánk, akkor kis idő múlva kiadhatjuk neki, hogy varázsoljon például kúszónövényeket a gyanútlan emberek lába alá, vagy esetleg egész pók-rajokat eresszen a nyakukba.
Természetesen minden szellemünk eltérő képességekkel és ijesztgetésekkel rendelkezik. Van, amelyik elektromos tárgyakat kapcsol ki-be, van, amelyik villámlást és széllökéeseket idéz elő, de olyan is akad, amelyik néhány másodperc erejéig felfedi magát, ezzel a frászt hozva a közelben tartózkodókra. Fontos megjegyezni, hogy nem tehetünk ám le bárkit akárhová, hiszen némelyik csak a kasztjának megfelelő helyen képes érvényesülni. Értsd: a vízzel babráló szellem csak pocsolyákhoz pakolható, a földdel babráló pedig csak oda, ahol a talaj lehetőséget kínál rá. Az elektromos kütyük megzavarására alkalmas gnómot is például csak a TV-hez, vagy a mikróhoz rendelhetjük hozzá. Ez egyfelől jó, mert taktikázásra ad lehetőséget, másfelől néha kissé frusztráló, például mikor a síkhülye emberek össze-vissza keringenek a házban (és annak környékén), neked pedig mindenképp egy irányba kell terelned valamelyiküket, mert a küldetés éppen azt kívánja.
A Ghost Master egy 3D-s stratégiai játék, aminek megfelelően szabadon mozgathatjuk a kamerát, és zoomolhatunk kedvünkre. Ez jól is jön, hiszen néha épp a béna kameraszögtől nem látunk egy adott, megszállható tárgyat. Minden pályán akadnak megszerezhető bónusz szellemek is, akiknek kioldásához azonban ügyeskednünk kell. Néha elég, ha például csak vihart idézünk elő mellettük, és így leverjük, mondjuk, az urnát, amihez láncolták őket, de a későbbi pályákon már furmányosabb, néha többlépcsős a megszerzésük. Na, ezeket például nem köti az orrunkra a játék, hogy miként kellene teljesítenünk, csak az adott szellemre kattintva kapunk némi információt, hogy ki is (volt) ő, hogy került oda, és hogy örülne, ha felszabadítanánk. Hát, rendben van, cseszd meg, de ha alapból egy olyan szellem-csapattal kezdtem, amelyek között egyszerűen nincs olyan tag, amelyiknek a spéci képességét használva tudnám, mondjuk, kidönteni a falat, ami mögé a bónusz-kísértet zárva van, akkor buktam az egészet! Szerencsére minden küldetés elején választhatunk egy "Javasolt" opciót, mely beválogat nekünk automatikusan olyan entitásokat, akikkel megoldhatjuk a kitűzött feladatot, bár én jobb szerettem magam összeállítani a kis csapatomat.
Ismerős helyeken
Már csak azért is, mert néha egyáltalán nem az a cél, hogy mindenkit elkergessünk. Például van, amikor csak azzal győzhetünk, ha a lakók (és a rendőrök) felfedezik a házban elrejtett három hullát, vagy amikor az erdei kunyhóban az egyetemisták létre tudnak hozni egy szeánszot. Aki itt már Evil Dead-áthallást vél felfedezni, azt megnyugtatom: minden egyes pálya egy-egy ismert (horror)filmre épül. Mivel 2003 óta igen sokat fejlődött az internet, és ez a játék sem veszett el teljesen a süllyesztőben, gyorsan ki is kerestem, hogy név szerint milyen pályák kaptak benne helyet, és hogy ezek mely filmekre utalnak:
- Haunting 101 – Ez csak amolyan tutorial pálya egy lánykollégiummal
- Weird Séance – Különös kísérlet
- The Calamityville Horror – A rettegés háza
- Summoners Not Included – Csoda a 8. utcában (de a Gonosz halott is befigyel)
- The Unusual Suspects – Közönséges bűnözők
- Deadfellas – Nagymenők
- Poultrygeist – Poltergeist – Kopogó szellem
- Facepacks & Broomsticks – Beknops & Broomsticks
- Phantom of the Operating Room – Az Operaház fantomja
- The Blair Wisp Project – Ideglelés
- Spooky Hollow – Az Álmosvölgy legendája
- Ghostbreakers – Szellemirtók
- Full Mortal Jacket – Acéllövedék
- What Lies over the Cuckoo's Nest? – Száll a kakukk fészkére és Temetetlen múlt
- Class Of Spook'em High – Class of Nuke 'em High
Azt hiszem, az utalásokat nem kell senkinek sem magyarázni. Technikailag a Ghost Master még mai szemmel nézve sem rossz... öhm, kivéve az FPS-nézetet. Adott ugyanis a lehetőség, hogy nyomon kövessük mind az embereket, mind a szellemeinket a belső nézettel, ami viszont jól prezentálja, hogy egy alapvetően stratégiai nézőpontból (értsd: felülről) játszódó cucc mennyire harmatgyengén muzsikál FPS-ként. A másik gyenge pont az MI. Szerencsétlen halandóink nem lettek túl sok ésszel megáldva, ugyanis velem simán előfordult, hogy már a fél ház kimenekült, amikor egyik hősünk úgy döntött, hogy ő a kísértetjárás kellős közepén pihen le kicsit az egyik emeleti szobában, mintha a földszinten nem éppen a levegőben levitálnának a tárgyak. De a kegyelemdöfést nálam az vitte be, hogy egyszerűen nem tudtam szélesvásznúvá tenni a játékot, akárhogy is próbáltam felbontást változtatni, vagy a főkönyvtárban lévő fájlt megbuherálni egy szövegszerkesztővel.
A Ghost Masternek még mindig megvan a sajátos hangulata, és bár messze nem öregedett annyira szépen, mint a Dungeon Keeper, azért még manapság is szórakoztató leülni elé. Például én simán el tudnám képzelni, hogy évente, Halloweenkor, lenyomok egy-egy pályát, főleg a Sleepy Hollow áthallásos Spooky Hollowt, de gyorsan hozzá kell tennem azt is, hogy a Beetlejuice-t idéző, bolondos aláfestőzenéje tényleg időtálló. Készült hozzá egy remek magyarosítás, ami tökéletesen működik a Steam-verzióval, úgyhogy aki kedvet kapott ehhez a kissé méltatlanul elfeledett gyöngyszemhez, az nyugodtan próbálja ki. Alig több, mint 1 euróért vettem meg nemrég Steamen, szóval az árazása ma már több, mint baráti, de feltétlenül tudom ajánlani horrorfilm-rajongóknak is, már csak a számtalan rejtett, vagy kevésbé rejtett utalás és easter egg miatt is.
