Sci-fi-horrorból manapság nem sokat látni a játékiparban, pedig magára a zsánerre lenne igény, ahogy azt a Visceral Games (avagy akkoriban még EA Redwood Shores) 2008-ban be is bizonyította a Dead Space elkészítésével. A stúdió ráadásul nem elégedett meg az egyszeri sikerrel: 2011-ben már elő is állt a játék közvetlen folytatásával. És bár a Dead Space 2 jóval akciódúsabb lett, mint kifejezetten túlélőhorrorként pozícionált elődje, azért ez sem akadályozta meg abban, hogy másodjára is alaposan ránk hozza a frászt.
Minden anyuka esküdt ellensége
A Dead Space 2008-ban viszonylag szép sikereket ért el, főleg egy vadonatúj címhez képest. Igaz ugyan, hogy elkészítése az EA szemében nem volt egyértelműen nyereséges üzlet, a kiadó viszont így is meglátta a potenciált a sorozatban, és szerette volna a saját Resident Eviljét létrehozni a segítségével. Épp ezért a Visceral Games az első Dead Space visszafogott büdzséje után már 60 millió dollárból készíthette a folytatást, ami azért a mai napig elég szép összegnek számít, talán még az AAA kategóriás piacon is.
A megnövekedett támogatással együtt azonban a fejlesztés fókusza is eltolódott egy kicsit. Az EA olyan folytatást akart, amit a horrorrajongókon kívül másoknak is el tud passzolni, épp ezért a Dead Space 2 egy jóval akciódúsabb vonalat képviselt, mint az elődje. Igazából ez az irányváltás már a két játék alább megtekinthető előzetesein is nagyon érződik: míg a Dead Space egy komótos és végtelenül nyomasztó hangulatú trailert kapott, addig a Dead Space 2 esetében leginkább arról próbálnak meggyőzni minket a marketingesek, hogy édesanyánk nem fogja szeretni ezt a programot, mert olyan kemény és véres.
A mérnökök sosem pihenhetnek
A kicsit félresikerült marketingtől eltekintve azonban a Dead Space 2 javarészt hű maradt az elődjéhez, sőt néhány esetben kifejezetten jó irányba mozdult el a klasszikus első részhez képest. Történetünk főszereplője természetesen ezúttal is Isaac Clarke, aki az USG Ishimurán történtek után három évvel a Titán hold maradékán létesített űrállomáson tér magához, egy állami elmegyógyintézetben, azonban még arra sincs ideje, hogy a kényszerzubbonyából kibújjon, a létesítményt máris elöntik a nekromorfok.
Isaac végül természetesen kitör a kórházból, és nekiáll kinyomozni, hogy mégis mi történt vele az elmúlt időben, a válaszok pedig, amiket talál, enyhén szólva is nyugtalanítóak. Rövid úton kiderül ugyanis, hogy a Markerrel való találkozás véglegesen áthuzalozta az agyát, a földi kormány pedig arra használta ezt az újonnan jött tudást, hogy megépíttessék vele az Aegis VII-en talált relikvia pontos mását, ami aztán kvázi erőműként funkcionált volna a túlnépesedett űrállomáson. Azt talán már mondani sem kell, hogy az állam számításába kisebb hiba csúszott, így most ismét Isaacen a sor, hogy megállítsa a katasztrófát, mielőtt túl késő lenne…
Csak vágd le a végtagjaikat!
A Dead Space 2 sztorija tehát olyan nagyon sokat nem változott az elődjéhez képest, és első pillantásra ez a játékmenetről is elmondható. Ellenfeleinket ugyanúgy csonkolással tudjuk a legkönnyebben legyűrni, fegyvereink pedig ennek megfelelően továbbra is inkább kreatívan használt szerszámok, semmint valódi puskák (tisztelet az impulzuskarabélynak, az aknavetőnek és a mesterlövész puskának, persze). Utunk során az egyes rémségeket vagy a túl gyorsan mozgó gépeket sztázissal tudjuk lelassítani, kinetikus modulunkkal kisebb tárgyakat lebegtethetünk, ezen túl pedig visszatérnek a boltok, a fix mentőpontok és a munkapadok is.
Azonban, amíg az első Dead Space általában egy meglehetősen lassú és feszült játék volt, addig a Dead Space 2 már egy enyhén szólva pörgősebb alkotás, sokkal több szkirptelt eseménnyel és látványos megmozdulással. Az a jelenet például, amikor egy széteső metrószerelvényen kell végigszáguldanunk, vagy amikor egy bányászgép „platóján” állva kell visszavernünk a hullámokban érkező nekromorfokat, elég nehezen képzelhető el az első játék részeként.
Ezzel szinkronban pedig a játékmenet is egyszerűsödött és áramvonalasodott egy kicsit. A pályák például már jóval lineárisabban épülnek fel, mint a Dead Space-ben, és bár a korai fejezetekben még megfigyelhető pár feloldható útlevágás (ezek talán az Unitológus katedrálisában a leglátványosabbak), később ezek is eltűnnek. Valamint apró érdekesség, hogy a három játék közül egyedül ebben nem lehet kiolvasni valami rejtett (és erősen spoileres) üzenetet a fejezetcímek első betűiből.
Mindezt pedig remekül kiegészíti az ellenfelek megnövelt száma és agresszívabb viselkedése. A Dead Space 2-ben ugyanis jóval több rémség szakad a nyakunkba, ráadásul változatosabb helyekről: míg az első részben a nekromorfok általában az elég könnyen kiszúrható szellőzőrácsokon át érkeztek egy-egy harcba, addig itt áttörhetnek az ajtókon és ablakokon is, sőt, néha még az egészen eddig abszolút biztonságos, kvázi rejtett töltőképernyőként funkcionáló liftekben is feltűnnek.
Finomhangolt mészárlás
Hogy kinek mennyire jött be ez az irányváltás, azt persze embere válogatja (nekem személy szerint például jobban tetszik az első rész összetettebb pályadizájnja és feszültebb hangulata), azonban tény, hogy a Dead Space 2 a fentieken túl is hozzá tudott tenni valamennyit az előző játék receptjéhez. Az egyik legfontosabb újdonság, hogy Isaac immár beszél, sőt időről időre saját tervekkel is előáll, így pedig sokkal jobban kibontható a személyisége, és az is éreztethető, hogy valóban egy mérnökkel van dolgunk, ez pedig egyértelműen a karakter előnyére válik.
A másik fontos újdonság, hogy a fejlesztők átdolgozták azt, ahogy zéró G-ben mozgunk: az első részben ilyenkor csak egyes felületek között ugrálhattunk a mágneses csizmánkkal, itt azonban már teljes szabadságot kapunk, és fúvókáink segítségével oda lebeghetünk, ahová csak akarunk. Ez viszont egy kicsit kihagyott ziccernek is érződik, a játékban ugyanis nincs olyan összecsapás, ami igazán kihasználná az új mechanikát. Egy olyan harc például, mint a Dead Space-ben a Leviatán lenyomása, valószínűleg elég komolyat ütött volna ezzel az átdolgozott mozgásrendszerrel.
Muszáj még megemlíteni ezeken kívül a helyszínt is. Az első Dead Space két kivételtől eltekintve az USG Ishimurán játszódott, és mint ilyen, leginkább a szűk, funkcionális terek jellemezték, amit az ember el is várna egy űrhajótól. A folytatás cselekménye viszont egy elég nagy űrállomásra kalauzol el minket, ahol több a rendelkezésre álló tér, és ez meg is látszódik.
A fejlesztők sokkal bátrabban használtak nagyobb, nyitottabb helyszíneket, amiknek a változatosságára sem lehet panasz: a bányától kezdve az általános iskolán át egészen az Unitológia legnagyobb katedrálisáig, a kampány során rengeteg helyen megfordulhattunk. Azt is érdemes megemlíteni, hogy változatosság ide vagy oda, azért a Dead Space 2 helyszínei is megmaradtak az előd földhözragadt vonalán, avagy a Titán űrállomáson sincs semmi nagyon elszállt technológia, amiről ne lehetne elképzelni, hogy pár évszázad múlva abszolút valós lesz.
Népszerű, de közel sem eléggé
A fenti változtatások az első játék rajongói között némileg vegyes fogadtatásra találtak, azonban tény, hogy a Dead Space 2 az akciódúsabb és látványosabb megoldásaival sokkal szélesebb tömegekhez jutott el, mint elődje. A kritikusok alig győzték dicsérni a folytatást, ami a kasszáknál is kimondottan jól szerepelt, hiszen összesen 4 millió példány kelt el belőle, ami kifejezetten szép eredmény, főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy mégiscsak egy kvázi rétegjátékról beszélünk.
Az EA azonban enyhén szólva sem volt megelégedve a teljesítménnyel. Tekintve, hogy csak a fejlesztésre 60 milliót költöttek, és a marketingre is elment még egy nagyjából ugyanekkora összeg (hogy ez utóbbi tétel mennyire érte meg a kiadónak, azt a fentebb szereplő trailer ismeretében mindenki döntse el maga), a Dead Space 2 ilyen erős eladások mellett is veszteségesnek lett elkönyvelve. A folytatást pedig alighanem mindenki ismeri: a Dead Space 3 kiadói nyomásra még inkább az akciójátékok irányába tolódott el, emiatt pedig rövid úton megbukott, és a Visceral sem húzta már olyan sokáig, hiszen az EA 2017-ben végleg bezárta a stúdiót.
És bár sajnos nagyon úgy néz ki, hogy a Dead Space 4 már sosem fog elkészülni, azért nem kell annyira bánkódnunk. Egyrészt az eredeti játék atyjától 2022-ben érkezik a széria szellemi örököse, a The Callisto Protocol, másrészt pedig mind az első, mind a második rész elérhető például Steamen, vagy az EA Play (netán a Game Pass Ultimate) kínálatában. Ha esetleg borzongani támadna kedvünk, ezek a címek most is ugyanakkorát ütnek, mint amikor megjelentek.
