Az előző részben átvettük a nehéz kezdeteket, a döcögős átalakulást és Főnixszerű feltámadást. A második részben a csapat közelmúltját vesszük gorcső alá, amikor már olyan kiadókkal dolgozott együtt, mint a Konami vagy az Activision, és amely idő alatt a csapat mélyrepülésbe kezdett.

Színre lép a Konami és az Activision

Kerek perec kijelentette a Sega, hogy támogatni a Platinumot kidobott pénz, mivel egyik játékuk sem lett zajos siker a kasszáknál, így nem kívánnak tovább együtt dolgozni az oszakai csapattal. A Platinumot ez annyira nem zavarta, hiszen még az Anarchy fejlesztése közben ellátogatott hozzájuk Kodzsima Hideo és felajánlotta nekik a Metal Gear Solid: Rising lefejlesztését. Mégpedig azért, mert a Kojima Productions nem tudott mit kezdeni a kiborg nindzsás akciójáték koncepciójával. A Platinum el is fogadta a megbízást, ráadásul szabad kezet kaptak a Konamitól és Kodzsimától is. Így a játék már nem az MGS 4 előtt játszódott, ahogy az eredetileg lett volna, hanem utána, és a cím Metal Gear Rising: Revengeance lett. Az MGS 4 grafikus motorját kidobták és ugyanazt ültették be alá, ami a Bayonettát is hajtotta. Ami fix 60 FPS-t jelentett és brutálisan jó harcrendszert. Egy remek játék született ekkor. A játék kritikailag és anyagilag is jól teljesített és ez volt az első Platinum- játék, ami PC-re is megjelent.

De nem csak a Konami érdeklődött a PlatinumGames iránt. A Nintendo újra megkérte őket, hogy a szerény eredményeket elérő Wii U-ra is fejlesszenek. Kamija pedig összehozta a The Wonderful 101 című játékot, amiben izometrikus nézetben kell egy hordányi Power Rangersre emlékeztető szuperhőst irányítani és brutális, de nagyon cuki harcokat levezényelni. Ahogy azt már megszokhattuk, a játék jó kritikákat kapott, de senki sem vette meg. Ehhez a bukóhoz viszont nagyban hozzájárult a platform is, ami már a kezdet kezdetén elidegenítette magát a vásárlóktól, a fejlesztőktől és a kiadóktól egyaránt.

A következő játékuk a Bayonetta 2 volt, szintén csak Wii U-ra. A játékot még a Segával való együttműködés közben kezdték el fejleszteni, aztán a Sega leállította azt, mivel az első játék sem hozott annyi pénzt, mint amennyit kellett volna. A Nintendo viszont vállalta a költségeket, de csak úgy, ha a játék exkluzív lesz. Így megszületett még egy zseniális cím, ami még az első résznél is nagyobb bukta lett, „hála” az exkluzivitásnak.

A Platinum is érezhette, hogy ez így nem mehet tovább, így a filozófiájukat elárulva, kvázi bérmunkásnak álltak az Activision égisze alá és multiplatform licensz címeket kezdtek el gyártani. Ezeket a játékokat gyakorlatilag a név önmagában eladja és látszik is rajtuk, hogy gyorsan lettek összedobva, minden kreativitást mellőznek, és afféle „B” csapatok dobták össze őket. A Transformers: Devastation még szórakoztató is a maga módján, de a The Legend of Korra és a Teenage Mutant Ninja Turtles: Mutants in Manhattan kifejezetten vacak játékok lettek. A Transformers és a nindzsa tekik kalandjai között ráadásul kijött még két játékuk Wii U-ra, az új Star Fox címek. A Star Fox Zero egy űrhajós rail shooter, a Guard pedig egy tower defense stuff. Mindkettő rendkívül összecsapott, és teljeséggel kihagyható alkotás.

Mi jöhet még?

Vitathatatlan, hogy a PlatinumGames egy zseniális fejlesztőstúdió, de annyira rétegjátékokat készít, hogy nem tud belőle megélni, így kénytelen saját filozófiáját időnként szembeköpni, ha nem akar éhen halni. Ha játszunk egy Platinum-játékkal, akkor pontosan tudjuk és érezzük, hogy melyik az, amelyiket tényleg szívből csináltak és melyik az, amelyiket a pénz miatt. Nagyon szomorú, hogy egy ennyire profi csapat ilyen helyzetbe kerülhet, de sajnos ez van. A jövő viszont bizakodásra adhat okot. Kamija új játéka, a Scalebound egész ígéretesnek tűnik. Hack 'n' slash játék, amiben egy sárkány is irányítható? Azért ez elég jónak hangzik, viszont legalább ennyire ijesztő, hogy a játékban lesz többjátékos mód, ami az Anarchy-nál nagyon nem működött, illetve a legutóbbi E3-as boss fight is végtelenül unalmasnak és fantáziátlannak tűnt. Reméljük,  hogy a végleges játékban azért nem így lesz. A játék eleinte Xbox One-exkluzív volt, de a Microsoft a Play Anywhere programjának köszönhetően PC-re... jajj bocsánat Windows 10-re is megjelenik, így talán nem lesz akkora zakó a játék.

Az érdekesebb játékukat viszont a Square Enix-szel közösen készítik, és ez nem más, mint a NieR: Automata. Az első Nier-játék még 2010-ben jelent meg, ami egyébként a Drakengard-játékok spin-offja. A Drakengard-játékok és a Nier afféle akció szerepjátékok, fanatsy köntösben. Az Automata viszont eléggé elmozdult a sci-fi, cyberpunk vonalra. A történet szerint egy másik világból származó idegen faj gépek segítségével meghódította a Földet, az emberiség pedig a Holdra költözött. Itt androidokat kezdenek fejleszteni, a YoRHa típust, ezek segítségével akarja az emberiség visszafoglalni a szülőbolygóját. A játékban három női kinézetű android lesz a főszereplő: 2B, 9S és A2. Ha minden igaz, 2B a valódi főszereplő, de mindhárom figura irányítható lesz. PS4 mellett ez is megjelenik PC-re. Izgalmas lesz 2017, az biztos.

Itt azonban még mindig nem áll meg a stúdió, hiszen a fentiekkel párhuzamban a Cygamesnek két játékot is fejleszt. A Lost Ordert okostelefonokra készítik, többet nem is tudni róla. A másik játékuk pedig a Granblue Fantasy Project Re: Link, amiről még ennyit sem lehet tudni. Bízzunk benne, hogy a csapat a Scalebounddal és a NieR-rel nagy sikereket ér el, és nem kell többet rossz játékot csinálniuk csak azért, hogy ne menjenek tönkre és a valódi szerelem projektjeikből is megtudnak élni. Megérdemelnék.