Játékok terén a január tényleg viszonylag békés hónap (na, jó, Kratos igen erős kivétel…), talán ez az oka annak, hogy az előző év megjelenései kerültek csak bele a mostani gyűjteménybe. Olyannyira, hogy az összeállításban szereplő mindhárom indie már hónapok óta létezik valamilyen formában, csak éppen most ért el egy újabb mérföldkőhöz, amivel felkeltette a figyelmünket.
Firework – A Százszellemes pagony
A lépcsős megjelenés legérdekesebb módját a Firework választotta, ami Steamen már februárban felbukkant. Azonban a kínai minicsapat 2D misztikus kalandjátéka akkor még csak kínai nyelven volt elérhető. Decemberig tartott, mire bekerült az angol fordítás – bár van, aki tiltakozott miatta, mert a játék nehezebben értelmezhető az eredeti szöveg nyelvi finomságai és a kínai hagyományok, valamint babonák ismerete nélkül.
Lehet benne valami. Egyfelől az én k-európai szemszögemből is érdekes volt a kissé Silent Hillesen ködös és elhagyatott kisvárosban szellemek és furcsa helyszínváltások közepette nyomozni egy bűntény után. Másfelől viszont fogalmam nincs, hogy a szinte már menetrendszerű váltások és ajtónyitások csak szimpla játékelemek, vagy volt valamilyen „néprajzi” jelentőségük is. Mivel a játék egyfős projekt, így a kicsit darabos grafika és irányítás megbocsátható, és a viszonylag könnyű feladványok miatt sem hinném, hogy sokan panaszkodnak. Cserébe a Firework a maga módján egyéni, mondhatni egzotikus, és elég olcsó is ahhoz, hogy a kalandrajongóknak megérje üde (na, jó, a szellemek miatt többnyire zöldes-vöröses-szürkés) színfoltként. 65%
Sands of Salzaar – Vár ezeregy éj
Érdekes módon a Sands of Salzaar is kínai csapat játéka, de (talán, hogy törzsközönségük számára is egzotikus legyen) az arab mondavilágban játszódik – némileg animésra vett karakterekkel. És ez a kissé olvasztótégelyes megoldás máshol is jelen van. Mindent megkapunk, ami egy szóló MMO-tól elvárható, és még többet: alaposan testreszabható külső, fő foglalkozások saját küldetéssorral, óriási térkép, képességfa és bónuszfa, csapattagok és felbérelhető egységek (mind saját fejlődési fákkal), menet közben begyűjthető cuccok, óriási csaták és ostromok satöbbi.
Ugyanakkor a játék nagyjából minden eleme valamilyen szinten még csiszolatlan. A kisebb küldetések jelentős része a szokott unalmas hozd-vidd, monoton csatákkal, mindig van egy kis grindelnivalónk, a komolyabb küldetéssorok szövege gyakran igen gyenge, a csatákban nincs pillanat állj, így kínkeserves beletanulni (bár legalább már felére lassítható a sebesség), az oktatórész minimális és gyenge, satöbbi. Hiába a közel 2 év Early Access, a Sands of Salzaarra ráfér még pár hónap fejlesztési idő. A jó hír, hogy folyamatosan fejlesztik is. De ha valaki olyan játékot keres, amiben akár 500 órát is eltölthet (úgy tűnik, mostanság ez a menő), de nem kerül sokba és gyengébb gépeken is tisztességesen fut, annak érdemes ránéznie. 67%
Lacuna – Jack Űrbauer
A Lacuna egyfajta hiányt jelent, és némi cinizmussal úgy érzem, hogy ebben az esetben például a pixelekben, amikből nem ártott volna kicsivel több – bár tény, hogy a játék külseje így is kellemesen stílusos. A mentések is sokak számára fájó hiányt jelenthetnek, mivel csak automatikusat kapunk belőlük, helyszínenként egyet, így minden döntésünk számít. Valamint le a kalappal mindazok előtt, akik így is eljutnak mind a 8 befejezésig! Az igazi hiány azonban általában az információban jelentkezik, mivel főhősünkkel egy bolygóközi incidens ügyében kell nyomoznunk, ami persze szerteágazó összeesküvéshez vezet. Ennek felderítése általában a helyszíneken lévőkkel való beszélgetést, és némi (ügyes, bár talán kissé erőltetett) detektív nézetet jelent, valamint pár döntést, amelyek némelyike tényleg kihat a befejezésre. Ezen kívül, időről időre, össze kell állítanunk egy afféle vizsgalapot, az addig feljegyzett információkat végiggondolva és megszűrve.
Ez a már májusban megjelent, de immár konzolokon is elérhető Lacuna igazi erőssége. Valamint az erősen megnoirosított 24-hangulat (itt aztán nem lesz semmi humorkodás, hogy Lacuna Matata!). Meg a remek zenéje. Ugyan a története nem forradalmi, de éppen ezért kellemesen ismerős és követhető. Összességében jól szórakoztam a történet megismeréséhez szükséges 4-5 óra alatt, és kimondottan örülnék, ha egy újabb bűnügy kapcsán hamarosan viszontlátnánk ezt a világot és szereplőit. 80%
Azt hiszem ezzel teljesítettem is a múlt havi vállalásomat, így most egészen átjár a büszkeség és beteljesülés érzete! Remélem sikerül jövő hónapban is megismételni mindezt, persze más játékokkal. Addig is jó mulatást mindenkinek, akár ezekkel, akár egész más indie apróságokkal!
