És persze az elmúlt hónapban is akadt néhány különlegesség, amin megakadt a szemem. Ráadásul a többségüknek még demója is létezik, amivel bárki kipróbálhatja, hogy úgy nagyjából egyezik-e az ízlésével a játék. Mint a régi szép időkben…
Inscryption – Boldog halállapot!
Aki ismeri Daniel Mullins korábbi nagyjátékait, a Pony Islandet és a The Hex-t (amik az évtized legjobbjai listámra is felkerültek), nagyjából sejti, hogy mire számíthat. Aki nem, annak nagyon óvatosan talán annyit elárulhatok, hogy több van a játékban, mint egy szimpla játékasztal és egy meglehetősen nyugtalanító játékmester.
Az Inscryption alapvetően egy kártyajáték, amiben a különféle lényeket más lények feláldozásával játszhatjuk ki. Az alapok egyszerűek, könnyen érthetőek, és persze egy csomó különleges tulajdonság is színesíti a kártyákat, amit fontos figyelembe venni. Ráadásul a játéktéren előre haladva a párbajok mellett belefuthatunk olyan helyzetekbe, amiknél bővíthetjük a paklit, erősíthetünk egy kártyát, és extrémebb módokon is javíthatjuk az esélyeinket. Erre szükség is lesz. Egyrészt mert a győzelemhez mindössze öt sebzésnyi különbség kell, azaz néha 2 kör alatt eldől egy menet. Másrészt mert ellenfelünk össze-vissza trükközik, hogy veszítsünk, és a rogue lite kártyás játékoktól megszokott módon mindent kezdhessünk elölről.
Ráadásul az eddigi címektől eltérően az Inscryption igen komolyan veszi az alapmechanikát, így a játék meglepően nehéz. Azt is mondhatnám, hogy baromi nehéz, még a bossharcok kiismerése után is, de talán nem mindenki húz lapokat olyan balszerencsésen, mint én. Összességében az Inscryprion nem szép, nem könnyű, nem is igazán olcsó, de mindenkinek ajánlom, aki szereti a fura dolgokat, és még furább meglepetéseket. 85%
Undying – Zombink a gyerekcsősz
A zombis történetek szinte kötelező eleme egy *******, aki megfertőződik, de sunnyog. Ezúttal mi leszünk ez a személy, bár mentő körülményekkel: kisgyerekünk védelmében szedtük be a fertőzést, és előle próbáljuk csak eltitkolni a tényt, hogy idővel meghalunk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a fertőzés nem gyors, eleinte inkább csak idegesítő tüneteket produkál. Így nagyjából egy féltartós tejnyi időnk van rá, hogy kisfiúnkat megtanítsuk túlélni, és esetleg ki is juttassuk a városból, illetve ehhez megfelelő állapotba hozzuk a házunkat.
Szóval a játék egy 2.5D túlélő horror, craftolással, felfedezéssel meg egy végtelen kísérőküldetéssel – és lényegesen jobb, mint ahogy ez alapján elsőre gondolná az ember. A craftolás persze eleinte nehézkes és lassú, Cody oktatása meg kissé nyögvenyelős (azért később már hasznos lesz, ahogy fejlődik), és úgy általában ráférne a játékra pár kényelmi funkció, meg egy lektor. De az Undying így is érdekes és izgalmas, ráadásul még korai hozzáférésben van, így minden esélye megvan rá, hogy kipofozzák startra. Talán még arcokat is kapunk a karaktereknek, mert az azért segítene kötődni hozzájuk! De kimondottan túlélős rajongóknak már most érdemes egy pillantást vetniük a demóra.
Sacred Fire – Kaland, játék, kockázat
Hősünk egy olyan, aprócska, skót klán tagja, melynek tagjai a római légiók árnyékában élnek, és még varázsitaluk sincs. A történetébe egy dolgos hétköznap kapcsolódunk be, amikor csak lőnénk valamit vacsorára. Már itt kiderül, hogy a döntéshozatal a játék alapja, hiszen mást sem teszünk majd, mint saját értékrendünk, valamint az esélyszámok alapján választunk a játék által felkínált lehetőségek közül. Vadászat közben, testvérünkkel beszélgetve, csatában és párbajban is.
A Sacred Fire-ben komolyan vették, hogy a döntéseink számítanak. Ráadásul olyan értékeket is változtatnak, amik kihatnak a következő választásra. Az alapmechanika elsőre bonyolultnak tűnik, de 10-20 perc alatt nagyjából kiismerhető. Főleg, mivel normál fokozaton nagyrészét figyelmen kívül hagyhatjuk rengeteg tulajdonságunkat. Elméletben tényleg úgy szerepjátszhatunk, ahogy jólesik, de sokszor jól látni, merre terelne minket a játék a döntések hatásaival. Másrészt ki lehet próbálni vadabb útvonalakat és elágazásokat: a várható 18-20 fejezetből korai hozzáférésben úgy hat áll már készen (a demóban pedig az első), amiken 3-4 óra alatt végigérünk, így nem árt az újrajátszhatóság. Emellett a 3D modellek bővítése sem ártana, mert bár azok jól festenek, de mindenki mindig ugyanabban a hősi pózban áll, ami néha kissé komolytalanná teszi a drámai történetet.
Unpacking – WinRAR licencet tessék!
A költözés alapvetően stresszes tevékenység (és drága!), de annak azért megvan a maga szépsége, ha a nap, vagy rosszabb esetben hét végére minden nagyjából a helyére kerül. Akkor meg aztán végképp, ha a teljes kicsomagolás legfeljebb fél órát vesz igénybe – és még a székünkből sem kell kimozdulni. Az Unpacking nem próbál többnek látszani, mint ami. Teendőnk csupán annyi, hogy kicsomagoljunk életünk különböző szakaszaiban, legyen szó új szobába, kollégiumba, lakásba vagy éppen házba költözésről.
Ez a feladat elég békés, sőt megnyugtató lehet, ahogy egyre több elem kerül a szerintünk megfelelő helyre. Ha elfogytak a dobozok, a program ellenőrzi a döntéseinket, és piros kerettel jelzi, ha nem ért egyet. Bár általában igaza van, de ha egy adott elemről nem tudjuk megállapítani, hogy micsoda, eltarthat egy darabig, amíg mindenhova odapróbáljuk, hogy például kiderüljön, dezodor vagy olajspray. Ez néha okozhat némi bosszúságot, de amúgy az Unpacking tényleg kimondottan megnyugtató az erre fogékonyaknak.
Pont ebből a játékból nincs kéznél demó, és 20 eurós ára is kissé túlzás a pár óra lelkibékés pakolgatásért, másrészt viszont a Game Pass része, szóval aki hamarosan beköszönne oda Master Chief miatt, jól járhat levezetésképpen egy kis lakberendezéssel. 75%
Spire of Sorcery – Token mágusok
Ha valami remekül mutatja a játékfejlesztés és a Korai hozzáférés kiszámíthatatlanságát, az a Spire of Sorcery. Eredetileg még egy mágus-menedzser játék lett volna, de átalakult körökre osztott, fél-rogue-lite (mentés és visszatöltés van), kicsit kártyás taktikai címmé, ami sokban emlékeztet az asztali társasjátékokra is.
Hőseinknek egy igen csúf világban kellene túlélniük expedícióikat, tele vérszomjas ellenfelekkel, akiket sokszor jobb elkerülni. Találkozáskor – mivel mágusokat irányítunk – szimpla bunyó helyett a könyveinkben szereplő varázslatokból kell létrehoznunk a megfelelő hatásút, véletlenszerűen kapott alapelem-tokenekből. Mindezt egy sajátságos rendszerben, ami a játék legnagyobb erénye lehet sokak számára. Alaposan meg kell tervezni ugyanis, hogy ki és hány elemet adhat a közösbe, vagy kérhet új leosztást az adott körben, ráadásul a sebzés és sebződés is elég összetett folyamat, további tokenekkel. A rendszernek van mélysége, vagy inkább bonyolultsága, és egyelőre néhány hátulütője is, ezért főleg azoknak ajánlott, akik nem ijednek meg a kisebb kényelmetlenségektől, ellenben imádják fejben előre kiszámolni lépéseik minden következményét.
Ebben a hónapban öt játék került a csomagba, és ki tudja mit hoz a jövő, talán ötöt, talán hármat, talán növekvő prímszámokat, a lehetőségek szinte határtalanok. Nagyjából egy hónap múlva fény derül a nagy titokra.
