Természetesen májusban sem maradnak ingyenes játékok nélkül a PS Plus előfizetők: ebben a hónapban is két ajándék cím tölthető, amiket május 7-én már be is húzhattatok, de a hónap végéig természetesen még van időtök hozzáadni őket a könyvtáratokhoz. Most a What Remains of Edith Finch-ről olvashattok egy rövid ajánlót.
A Giant Sparrow csapata első játékával, a 2012-es The Unfinished Swannal már bizonyította, hogy nagyon ért a történetmeséléshez. Akkor még a játékmenet is viszonylag hangsúlyos volt a festékpacák lövöldözésével, második alkotásuk, a 2017-es What Remains of Edith Finch azonban szinte mindent alárendel a sztorinak, és színtiszta "sétaszimulátorként" működik. Ebben azonban semmi pejoratív nincs - már csak azért sem, mert az Edith Finch különös alaphelyzettel és nem ritkán egyedi tálalással igyekszik emlékezeteset nyújtani. És sikerül is neki.
A történet főhőse a címben is szereplő Edith Finch, aki kissé tragikomikus sorsú famíliája utolsó leszármazottjaként utazik el a washingtoni családi házba. Hogy mi a különleges ebben? Nos, leginkább maguk a halálok, a Finch-család tagjai ugyanis gyakran tragikusan korán, de még inkább egészen szokatlan módon hunytak el. Ezeket a haláleseteket ismerhetjük meg, és élhetjük át újból, egyfajta antológiaként, rövid, és többé-kevésbé interaktív szekvenciákon felgöngyölítve Finch-ék történetét.
A téma nem egyszerű, hiszen a haláleseteket ízlésesen tálalni játékban sem könnyebb - pláne úgy, hogy tényleg akad köztük olyan, amit már-már komikusnak nevezhetünk. A Giant Sparrow írói azonban fantasztikusan egyensúlyoztak azon a vékony kötélen, ahol a tragédia és a történet súlya tökéletesen átjön, ugyanakkor a játékos sem jön le az életről a sokadik szomorú történet után. Sőt olykor egészen kreatív, már-már metaforikus megoldásokkal leplezik a valódi eseményeket, ami nemcsak könnyebbé teszi az Edith Finch megemésztését, de a művészeti értéket is növeli.
A What Remains of Edith Finch ezzel együtt sem könnyű darab: a halálesetek után lezárt szobák felfedezése, valamint a múlt újbóli átélése egészen szívszorító tud lenni, amihez jó néhány gyomros is társul. Ugyanakkor végeredényben egy rövid, de annál emlékezetesebb sztorit kapunk, ami az elmúlt évek egyik legjobb és legegyedibb narratív kalandjátékaként kötelező mindenkinek, aki kicsit is kedveli a műfajt.
