Portré: Sid Meier, 1. rész

Múlt hónapban Peter Molyneux-t mutattuk be nektek, aki a nemrég megjelent Fable Anniversary atyjaként éppen kapóra jött. Cikkünk végén viszont titeket kértünk meg rá, hogy szavazással döntsétek el, ki legyen a márciusban kibeszélt játékkészítő zseni. Választásotok Sid Meierre esett, aki legalább olyan aktuális, mint Molyneux, ugyanis annak ellenére, hogy a 80-as évek eleje óta aktív szereplő a játékiparban, még most is alkot, és néhány évente új játékkal rukkol elő. Amik ráadásul egyáltalán nem mutatnak zuhanó tendenciát minőség terén, sőt, a 2010-es Sid Meier’s Civilization 5 sokak szerint az PC-s őskor óta futó sorozat legjobb darabja. És igen, a mester a saját nevével szignálja azokat a játékokat, amik felett valóban ő bábáskodik. Csak ennyire számít a játékiparban.

Persze Mr. Meier sem billentyűzettel a kezében született. Épp ellenkezőleg: a kanadai Sarniából származó, 1954-es évjáratú Sid (aki mellesleg február 24-én ünnepelte 60. születésnapját), bár gyerekként is élénk fantáziájú és érdeklődő kisfiú volt, addig nem foglalkozott számítógépekkel, míg el nem végezte az egyetemet, hogy legyen valami papír is a kezében, amivel elhelyezkedhet, hogy átlagos állása legyen. A Michigani Egyetemen a kor gigantikus számítógépeit tanulmányozta, tudjátok, lyukkártyák, mágnesszalagok, ilyesmik, noha állítása szerint már évekkel korábban megszólította a végzete: kisgyerekként egy teljes nyarat töltött a nagyszüleinél, akik egy régi vidéki házban laktak, közel a vasúthoz. Amikor a hatalmas gőzmonstrum elrobogott a kis Sid mellett, a fiú már tudta, hogy egy nap, ha törik, ha szakad, vonatokkal fog foglalkozni. Így is lett később, igaz, informatikával kapcsolatos szakmáját nem váltotta le, épp csak összehangolta régi hobbijával.

Sid Meier

Az egyetem után Meier átlagos munkát vállalt: a General Instruments Corporation nevű multicégnél volt rendszerépítő szakember. Saját bevallása szerint már korábban eszébe jutott, hogy videojátékokkal foglalkozzon, de meg kellett várnia, hogy a technológia beérje személyes kreativitását, és a számítógépek betörjenek a háztartásokba. A 80-as években ez már nem sci-fi volt többé, egyre több programozható otthoni masina látott napvilágot, így Meier is munkához látott. Első játékát saját maga írta és sokszorosította, még használati utasítást is nyomtatott hozzá. Készletével elindult, hogy olyan boltokat találjon, amik hajlandók megvásárolni a portékáját. A legenda szerint az első számtech bolt tulajdonosa, ahová Sid betért, el volt ájulva a munka összetettségétől, és egy összegben felvásárolta az összes kópiát, így aztán Meiernek elég pénze lett rá, hogy önállósítsa magát és leléphessen a General Instrumentstől. Itt egyébként barátságot kötött az amerikai légierő egy volt alezredesével, John „Wild Bill” Stealey-vel, aki vadászpilóta révén nem értette, hogy tudta Meier legyőzni őt az összes játéktermi automatán. „Egyszerű.” – mondta Sid – „Értem az algoritmusok működését.” Wild Bill akkortájt független üzletember volt, és támadt egy remek ötlete: mi lenne, ha ez a zsenigyerek és ő együtt készítenének videojátékokat? Meiernek tetszett az elképzelés, és 1982-ben megszületett a forradalmak sorát útjára indító MicroProse.

A MicroProse és a szimulátorok

A MicroProse korai működése nagyon egyszerű volt: Meier írta a játékokat, Stealey pedig eladta őket. Az első, Spitfire Ace című szórakoztató szoftver, amit a MicroProse kiadott, egy 8 bites Atari gépekre készített vadászgép-szimulátor volt, melyen Sid két hónapot dolgozott. A maga korában igen összetettnek ható játék gyors siker lett, a sorozatgyártás pedig ennek apropóján gyorsan beindult. 1982 és 1990 között a MicroProse szinte csak szimulátorokat adott ki, ezek között pedig akadtak jobb és rosszabb darabok egyaránt. Mindről elmondható azonban, hogy a lehetőségeikhez képest élethű alkotások voltak, melyek nem egyszer a szakavatott szemet is megdöbbentették. Jó példa erre az 1988-ban megjelent F-19 Stealth Fighter, ami egy sokak által sejtett titkos harci repülőgépet, az akkor még bejelentés előtt álló F-117A Nighthawkot szerepeltette, csak épp F-19 név alatt (annak idején ez tűnt logikus választásnak a korábbi gépelnevezések tükrében). Meieréknek csupán pletykák álltak rendelkezésükre a program fejlesztésekor, de Sid elméje már a félinformációkból is képes volt megálmodni az F-19-est. Olyannyira pontosan lemodellezte a repülőt a játékban (a külsejét mondjuk nem találta el annyira), hogy az amerikai légierő állítólag nyomozást folytatott a MicroProse után, mert Stealey volt katonai kapcsolódása révén kémkedést gyanítottak. Persze semmit sem találtak, a játék pedig az F-117A Nighthawk leleplezése napján gond nélkül boltokba került.

Sid Meier's Pirates! (1987)

Az évtized legfontosabb MicroProse-féle játéka azonban kétségtelenül a Sid Merier’s Pirates! 1987-ből. És hogy miért került Sid neve egyáltalán a cím elé? Nos, nem fogjátok elhinni, de a legendás színész, Robin Williams adta az ötletet Billnek a Software Publishers Association nevű szervezet egyik gyűlésén. Williams maga is nagy játékos hírében áll, lányát például Zeldának keresztelte, rátok bízzuk, hogy mi az összefüggés. Továbbá teljesen el volt varázsolva Meier alkotásaitól, így két óra közös ivászat és beszélgetés után egyszer csak komoly arckifejezéssel Billhez fordult és azt mondta: „Bill, figyelj, ki kéne hangsúlyoznotok Sid nevét a játékok dobozán, és sztárt csinálni belőle.” A dörzsölt pilóta innen már csak az alkalomra várt. Mivel pedig a Pirates! koncepciója teljesen eltért a cég korábbi szimulátoraitól, elérkezettnek látta az időt, hogy Sid Meier, a játékipar első igazi sztárja felemelkedjen. Ehhez persze kiváló játék sem ártott, és bizony a Pirates! az volt. A korát megelőző alkotásban a játékos egy nyitott világot kapott, azzal a céllal, hogy ő váljon a hét tenger legrettegettebb kalózává. Kincsvadászat, hajózás, kereskedelem, vívás... mi kell még? A Pirates! még az előtt menedzserjáték lett, hogy a világ tudta volna, mi is az.

Kémektől a vonatokig

A 80-as évek végére a szimulátorműfaj kezdett megcsömörleni. Olyan sok játék jelent meg a stílusban, hogy visszakövetni is nehéz, és Meiert is egyre kevésbé kötötték le az egy-egy dologra összpontosító alkotások. Ráadásul 1990-ben már más szelek fújtak. Az IBM PC kezdte meghódítani a piacot, új és gyors játékok lepték el a monitorokat, és a játékosok egyre kevésbé vonzódtak ahhoz, amit az elmúlt nyolc év során két pofára zabáltak. Ezért aztán Meierék is irányt váltottak. Az ekkor már játékipari óriásnak számító MicroProse több tucat embert foglalkoztatott, az alapító Sid pedig úgy döntött, életre hív egy saját fejlesztési divíziót, aminek keretében szokatlan ötletek megvalósításával fog kísérletezni. Mivel a pénz ömlött a MicroProse számlájára, a kockázatosnak tűnő vállalkozás nem okozott nehézséget a csapatnak, az első MPS Labs keretén belül készült alkotás pedig már nem szimulátor, hanem akciójáték volt. A Sid Meier’s Covert Action a GoG.com kínálatában is megtalálható, és bár természetesen tartalmaz szimulációs- és menedzserelemeket, elsősorban a kémkedés akciódús részére, azaz magára a bevetésre koncentrál. Sid saját bevallása szerint nem volt megelégedve a játékkal, de a sajtó imádta, így megnyílt az út a harmadik Sid Meier’s program előtt: ez volt a Railroad Tycoon.

Sid Meier's Railroad Tycoon (1990)

Sid Meier végre feldolgozhatta gyermekkora felejthetetlen nyarának minden tapasztalatát, és egy olyan játékot készíthetett el, amiben a játékosok egy teljes vasútvonal menedzselését kapják feladatul. Nemcsak a sínek lefektetése az ő dolguk, de az állomásokat kijelölése és a szerelvények megvásárlása is, valamint a megfelelő menetrendet is biztosítaniuk kell. Minderre egymillió dollár starttőke áll rendelkezésükre, ha pedig nem elég ügyesek, jön a csőd.

A Railroad Tycoon nemcsak azért volt döbbenetes program, mert először mutatta be, mire képes a menedzserműfaj, ha kihasználja a modern PC-k képességeit, hanem azért is, mert a szimulátorokra jellemző összetettséget kellemes grafikával és kezelhető interfésszel tette vonzóbbá. A Railroad Tycoon a szakma egyöntetű vélemény szerint 1990 legjobb játéka lett, ami egyben megalapozta a MicroProse másodvirágzását, és olyan alkotókat inspirált, mint a bevezetőben is emlegetett, múlt hónapban bemutatott Peter Molyneux. És hogy van-e olyan cím, ami még a Railroad Tycoonnál is fontosabban kötődik Sid Meierhez? Hát persze: a Civilization!

Egy civilizáció hajnala

A Sid Meier’s Civilization az egyetlen olyan sorozat az úriember munkásságában, ami még mindig fut, most épp a Civilization 5-nél járunk, melyhez tavaly megjelent egy új kiegészítő lemez. Mielőtt azonban belevágunk a játék jelentőségének méltatásába, érdemes visszakanyarodni a Railroad Tycoonhoz, melyre Meiernek mindössze egy év állt rendelkezésére (ezt az időt pedig meg kellett osztania a Covert Actionnel). Sid úgy érezte, nagy a teher, így felvett maga mellé egy már akkor is tapasztaltnak mondható kollégát, mint másodtervezőt, Bruce Shelley-t. Shelley neve később az Ensemble Studiosszal és az Age of Empiresszel forrt össze, a 80-as években viszont még a szerepjátékok megszállottja volt, és nem mellesleg bolondult Sid játékaiért, nagy kedvence a Pirates! volt. Bruce a Railroad Tycoonba segített be itt-ott, ám a Sid Meier’s Civilization volt az a program, ami saját életcélt adott a sokáig útkereső úriembernek. A stratégiai játékok fényes és dicső ösvénye lett az övé, melyet mindjárt a műfaj egyik legfontosabb alkotásával nyitott meg.

Sid Meier’s Civilization (1991)

A Sid Meier’s Civiliation tehát Sid és Bruce közös munkája, és ez meg is látszik rajta. Az 1991-ben debütált körökre osztott stratégiai játékban -- mely az 1980-ban megjelent, azonos című angol társasjátékon alapszik -- a játékosok civilizációkat irányítanak, korokon és technológiákon át, egy végtelenített kampány során, aminek célja a minél nagyobb kiteljesedtség elérése és a világ irányítása. A Civilizationt nem Sid Meier szerette volna először monitorra ültetni, de a korábbi próbálkozások rendre elbuktak. Velük szemben a MicroProse játéka nemcsak megragadta a táblás társasjáték eszenciáját, de a csapat szimulátoros múltjának köszönhetően ki is egészítette a receptet, aminek eredménye egy máig élvezetes program lett. A 16 színű világtérképen 16 különböző népet lehetett irányítani (igen, színenként egyet), a lépések között eltöltött időt pedig nemcsak harcra, de diplomáciára, gazdasági tervek végrehajtására és politizálásra is lehetőséget adott.

A Civilizationben ráadásul teljesen szabadon fejleszthetők a technológiák, ami akár azt is eredményezheti, hogy míg a mi országunkban épp feltalálják a kereket, addig tőlünk pár száz kilométerre már atombombákkal kísérlezetnek. A Sid Meier’ Civiization a lehetőségek játéka, melyben a tervezés mindennél fontosabb – nem csoda, hogy hatalmas siker lett a program, mely egyenes úton vonta magával a folytatást. És vele Sid Meier távozását. Ez viszont már egy másik történet, amit jövő héten osztunk meg veletek.