Bár az angolszász világon kívül nincs túl nagy divatja, inkább farsangkor éljük ki beöltözős vágyainkat, a tengerentúlon mindmáig dívik Halloween hagyománya. A gyerekek betlehemezős-házalós jellegű csokigyűjtéséhez pedig a klasszikus legenda, a gótikus szimbolika, a kivágott sütőtök fejek és maszkos figurák, ill. az éjjeli ijesztgetések nyomán olyan horror kultusz tapadt, ami október 31-én játszódó filmek sorát eredményezte. Legutóbb tavaly októberben kalauzolta mozgókép, a sajnálatosan közepesre sikeredett Prédák, a hazai mozilátogatókat a halottak napi rettegések sűrűjébe, most hétvégén pedig a Pólus mozi készül ünnepi filmmaratonnal. De ha idén otthoni filmezéssel élnétek ki borzongásos vágyainkat, segítünk, hogy melyik alkotást válasszátok estére: összegyűjtöttük az öt legjobb halloweeni horrort, amit látnotok kell!
A kislány, aki az utcánkban lakik (1976)
Egy kevéssé ismert opusz, pedig az egyik legegyedibb, legkicsavartabb gyerekhorrorról van szó. Nicolas Gessner rendezése a késleltetett feszültség, a sejtetés és az információvisszatartás mesterműve, a tizennégy éves Jodie Foster lélegzetelállító alakításával (ugyanezen évben készült a Taxisofőr, amiben homlokegyenest más karaktert hoz). Ti mire gondolnátok, ha a titokzatos szomszéd lány apját már hónapok óta nem láttátok volna? A filmtörténet egyik legfurcsább gyerekkaraktere és legszürreálisabb szülő-gyerek viszonya kerül terítékre. Ráadásul az 1970-es évek kedvelt hollywoodi sémái, a meg nem értett fiatalpár és a menekülő szerelmesek-tematika is előkerül, furcsa megvilágításba helyezve a tinédzser románcokat. Nem csak horrorfanatikusoknak, minden filmkedvelőnek kötelező darab, már csak hosszú, feszült Halloween esti nyitánya miatt is.
Halloween (1978)
Minden idők egyértelműen leghíresebb halloweeni filmje, ami elsők között teremtette meg a maszkos-késelős figurák kultuszát és persze a slasher műfaját. Ami számomra kiemeli a hasonló korabeli művek köréből, az Michael Myers személye. Soha nem éreztem ilyen szörnyűséget egy álarc mögött. Más filmekben valamilyen bizarr, de érthető okkal magyarázhatjuk a gyilkos viselkedését (Norman Bates óta épp elég bizarr motiváció került már elő a mozik rettegett pszichopatáinak fejéből). Nem így Carpenter filmjében – nekem legalábbis a modernitás szexuális elfajzása nem kielégítő érvelés a gyerek Michael tetteire, legfeljebb a korunkban eleve meglévő, anyatejjel magunkba szippantott erőszak magyarázza a látottakat. Arctalan, mechanikus gyilkológép, akiben semmiféle értelemszikra vagy jellemfejlődés nem ment végbe az évek során. Azóta is találgatják a rajongók, hogy vajon mi járhat Michael Myers fejében, de csak egyet tudunk biztosan: egy zavarodott gyerek szubjektívjével indul a film, amint lemészárolja saját nővérét.
A széria további darabjairól itt olvashattok Böjti tolmácsolásában.
Démonok éjszakája (1988)
Carpenter rendezése után ismét egy olyan mű, ritkaság az ilyen, aminek lényegében a teljes cselekménye Halloween éjszakáján játszódik. Tipikus tinihorror a VHS-korszakból. Ezúttal azonban nem sorozatgyilkostól kell félni, helyette démonidézés, megszállás és zombiátváltozás vár a fiatalokra (annak minden testi jellegzetességével, enyhe gore-elemekkel). Két dolog miatt szeretem ezt a filmet: morbid és tabudöntögető gegjei, ill. A nulladik órát (The Breakfast Club) idéző sokrétű karakterei miatt. Végre egy film, ami megtöri a final girl szabályát (vagyis a puritán, tiszta lány mindent és mindenkit túlélő sémáját), és ami egy viszonylag rövid idő alatt végigfutó cselekményen belül is váratlan fordulatokra képes a hősök jellemfejlődését illetően. Meglepő módon azonban az egész film csúcspontja – legalábbis számomra – az utolsó jelenetben látható végzetes csattanó.
Az álmosvölgy legendája (1999)
A film, ami magát a halloweeni legendát dolgozza fel. Bevallom őszintén, Tim Burton stílusának egyediségét mindig elismertem, filmjei azonban sosem érintettek meg. Kivétel Az álmosvölgy legendája, amiben úgy érzem, hogy végre megfelelő helyre kerülnek Burton gótikus motívumai, furcsa csodabogár karakterei, mesés történetei és jellegzetes zenei világa. Burton egyetlen filmje, ami nem válik gyerekessé, amiben a fekete humorból és a szürreális szituációkból nem lesz giccs. Ellenben valódi feszültséget szül, hogy a klasszikus krimis nyomozásdramaturgiába nehezen felhántható fantasztikus elemek keverednek. A romantikusnak tetsző 1800 körüli amerikai kisvárosi környezet tökéletes helyszín a legendának, a gótikus világhoz és a boszorkányosságokhoz pedig ismét megfelelő színészgárdát castingolt Burton (ezen a téren sosem nyúlt mellé): főszerepben az elbűvölő alakítást nyújtó Johnny Depp és Christina Ricci.
Lidérces mesék éjszakája (2019)
Álljon itt ráadásként egy nemrégiben készült alkotás is. A Stephen King: Az mellett a Lidérces mesék éjszakája az elmúlt évek legnívósabb gyerekhorrorja. Az Alvin Schwartz meséjét adaptáló filmnek a lezárását ugyan bőven lehet miért kritizálni, egészében nézve viszont egy kifejezetten bájos és kifinomult mesét – a gyerektörténetekre jellemző fabula jelleggel – készített André Øvredal és az Oscar-díjas Guillermo del Toro. Kifejezetten jók a gyerekszereplők, az AZ-nál lényegesen borzongatóbb jelenetekkel valóságosabb tétet sikerül teremteni, érzékletesek az amerikai társadalmi-történelmi utalások és a finálé során legalább annyira sikerül a gyermeki lélek félelmeit és szorongásait feloldani, mint egy derűsebb Stephen King műben.
A filmről írt kritikánkat itt olvashatjátok.
