Életem folyamán számos virtuális várost építettem már fel az ókortól a távoli jövőig, de a legnagyobb kihívást mindeddig az örökzöld SimCity 4 jelentette. A meglepően robosztus, és valósághű szimuláció nyomába nálam azóta sem ért fel senki, még az egyébként nagyszerű és máig a zsáner csúcsának számító Cities: Skylines sem. Könnyen lehet azonban, hogy az új etalon egy egészen más irányból érkezik – persze dicsérni csak nyugtával a napot és holtával a papot, ahogy mondani szokás, hiszen a NewCity egy korai hozzáférésű játék, melynek azért bőven van még hova fejlődnie. És bizony kell is, hogy a már szóba került nagyokkal egy lapon lehessen említeni.
Zónák, zónák mindenhol
A NewCity a már ismert zónák mentén képzeli el a városépítést. Ahogy azt már számos alkalommal láthattuk, itt is a lakó-, kereskedelmi- és ipari zónák határozzák meg a városképet. Az elődökkel ellentétben azonban itt már külön lesz lehetőségünk mezőgazdasági- és iparterületek kijelölésére, ahogyan lakó-kereskedelmi kombináció is létezik, és szokatlan módon a parkokat is hasonló módon telepíthetjük. Ezek jövendő sűrűségét (értsd: a jövőben felépíthető épületek méretét) azonban egy másik ablakban levő csúszkával szabályozhatjuk, némi kényelmetlenséget adva így az egyenlethez. A továbbiakban pedig ezen területek kiszolgálása, gondozgatása, gyarapítása lesz a feladatunk – az egész inkább egy bonyolult kertészeti munkára hasonlít, mintsem városépítésre.
Annyi különbség azért akad a kettő között, hogy itt a növényekkel szemben nem csendben sorvadnak el kiskertjeink, hanem, ha nehezen is, de kihámozható, hogy miért is nem akar az istennek sem kihajtani az az új lakóház. Csak, mint megannyi más, ez is eléggé el van rejtve (kicsi „i” betűt keresgélj a zónás eszköztárban), és egyébként is számos faktorral kell számolnunk. Például kivetett adókkal; munkanélküliséggel és/vagy kihasználatlan, lakatlan épületekkel; munkába járás idejével és a többi. Ha ezek bármelyike átlép egy ingerküszöböt, akkor bizony hiába van igény lakózónákra, és hiába rakunk le milliónyi zónát, semmi nem fog fejlődni. Aztán győzzünk rájönni, hogy hol és mi a probléma valós gyökere, és mit kell lebontani vagy átépíteni ahhoz, hogy megszüntessük.
Összközműves telek eladó
Alapvető hiányosság azonban a közszolgáltatások, mint az energia- és a vízellátás kihívásainak teljes mellőzése, zónáink látszólag a semmiből nyerik az energiát, és alapból összközműves telkeken építkezhetnek a lakók. Az olyan dolgok pedig, mint a szemét- és szennyvíz elszállítása egyelőre ismeretlen fogalomnak számítanak. Nem akarok igazságtalannak tűnni, a korai hozzáférés alatt a már meglévő rendszerekre építve ezeket is könnyen integrálhatja a fejlesztőcsapat – de jelen állás szerint csak a már fentebb taglalt eszközök állnak rendelkezésünkre.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy nem rakhatunk le iskolákat, rendőrséget, akármit az első perctől kezdve, ezek megnyitásához bizonyos lakosságszámbeli mérföldköveket kell teljesíteni. Azon kívül, hogy ez jelentősen bekorlátozza önkényuralmi elképzeléseinket, a program nem közli előre, hogy mikor miért küzdünk, és mi lesz a következő határ, csak ha a már éppen aktuálisat teljesítettük. Így azért elég kellemetlen meglepetés, mikor rájövünk, hogy 5 ezer lakos után 20, majd 50 lesz a következő mérföldkő…
Ronda, de finom
Korábban már savaztam egy picit, de ki kell emelni, hogy leginkább a nem egyértelmű ikonokkal megvert, egyébként bűnronda és amúgy is horribilis színválasztással bíró kezelőfelülettel fogunk sokat harcolni; mely egyébként hasznos adatok garmadáját rejti, már csak több grafikont és kimutatást kellene belezsúfolni. Ellenpontként pedig ott van az épülettervező, mellyel jómagunk is felcsaphatunk mini-moddernek, ezzel egy másik négyzetet kipipálva a funkciók terén.
Kritikus szavaim ellenére összességében azonban azt kell mondjam, igen kellemes meglepetés lett a NewCity. Ha ezt a város-kertet nemcsak mi, hanem a fejlesztők is szépen nevelgetik, akkor bizony minden esélye megvan arra, hogy a független fejlesztők munkái közt kategóriájának új etalonjaként emlegethessük.
