Sherlock Holmes karaktere elképesztően népszerű figura a szórakoztatóiparon belül, akivel számtalan könyv, jó pár film és sorozat, valamint igen tekintélyes mennyiségű játékadaptáció foglalkozott már. A Nancy Springer által jegyzett Sherlock Holmes-regények azonban messze kilógnak még ebből a változatos és bőséges felhozatalból is, ugyanis eléggé különleges módon közelítik meg a detektív figuráját. Például nem rá, hanem húgára, Enola Holmesra fókuszálnak.
A 2006 és 2010 között futott regényciklus ennek megfelelően különféle Young Adult elemekkel dobta fel a klasszikus Sherlock Holmes-sztorikat, a végeredmény pedig egy kellően friss és egyedi megközelítése a témának, amire most a Netflix is lecsapott. De vajon megéri-e egy 16 éves, forrófejű lányra bízni a rejtélyek felgöngyölítését, ha a világ legjobb detektívje is elérhető? A válasz röviden: de még mennyire!
Sweet Sixteen
Az Enola Holmes főszereplője kevésbé meglepő módon Enola Holmes (Millie Bobby Brown), aki apja korai halála és testvérei távozása után egyedül él anyjával, Eudoriával (Helena Bonham Carter) a vidéki Holmes birtokon, ezt a magányt azonban egyáltalán nem bánja. Anyja ugyanis remek nevelő és barát, aki a tudománytól kezdve az íjászkodáson át egészen a közelharcig mindenre megtanítja gyermekét, és aki mellett egyszerűen nem lehet unatkozni. Ezért is érinti Enolát érzékenyen, mikor a tizenhatodik születésnapja előtt egy nappal Eudoria egyszerűen köddé válik.
A lány természetesen azonnal segítségül hívja testvéreit, hogy kerítsék elő anyjukat, de a két fivér nem bizonyul túl nagy segítségnek. Sherlock (Henry Cavill) ugyan még rááll az ügyre, Mycroftot (Sam Claflin) azonban már sokkal jobban érdekli, hogy kelendő fiatal hölgyet varázsoljon Enolából, ezért pedig egy bentlakásos iskolába tervezi küldeni. A lány természetesen nem kér mindebből, így nemes egyszerűséggel megszökik a birtokról, hogy saját maga eredjen eltűnt anyja nyomába, nem is sejtve, hogy hamarosan egy sokkal komolyabb tétekkel bíró összeesküvésbe is belebotlik majd.
Könnyű krimi fiataloknak
Hangulatát és felépítését tekintve az Enola Holmes le sem tagadhatná YA-gyökereit, ugyanis az egész filmet áthatja egyfajta könnyed hangulat, ami nagyon jól is áll neki. A cselekmény szinte végig pörög, csak néha áll le egy-egy lassúbb tempójú jelenet kedvéért, a színészek pedig szemlátomást remekül érzik magukat a szerepükben. Millie Bobby Brown alakítása egyszerűen nagyszerű, remekül hozza a YA-regények (és -filmadaptációk) céltudatos, akaratos hősnőjét, aki önfejűsége miatt azért elég nagy bakot tud lőni, és Cavill is remekül megállja a helyét Sherlockként.
Azért viszont kicsit kár, hogy a készítőknek nem sikerült a karakterekben rejtőző potenciált maradéktalanul kiaknázni. Enola például teljes magányban nőtt fel, távol a civilizációtól, ezért testvérei meg is jegyzik, hogy valószínűleg nehezen boldogul majd Londonban, ebből azonban szinte semmit sem látunk. Ahogy Sherlock is nagyon leegyszerűsítettnek érződik, és csak néha villantja meg a zsenijét. Persze, nem ő a főszereplő, de azért így is elég nagy hangsúly helyeződik a karakterre, akit érzéseim szerint kicsit mélyebben is be lehetett volna mutatni.
Szójáték szójáték hátán
A film technikai oldalára egyáltalán nem lehet panasz. A díszletek és a tájak nagyon szépek, valamint az angol vidék és London hangulatát is remekül sikerült visszaadni. Amik viszont mindenképp viszik a prímet, azok a kis átvezető animációk. Mikor ugyanis Enola épp magyaráz valamit vagy anyja egyik titkos üzenetét próbálja megfejteni, mindig kapunk egy kis magyarázó animációt is mellé, ezek pedig általában igen ütősre sikeredtek.
Ugyanez sajnos nem mondható el a negyedik fal döntögetéséről. A film során ugyanis Enola végig beszél hozzánk, a közönséghez is, csak az nem érthető, hogy pontosan miért. Közbevetett kommentjei ugyanis nem viccesek, nem hordoznak magukban túl sok plusz információt, és igazából a legtöbb jelenethez nemhogy hozzátennének, hanem inkább elvesznek belőlük. Az például nagyon meg tudja akasztani a film ritmusát, mikor főszereplőnk épp egy bérgyilkos elől bujkál, és elkezdi magyarázni, hogy amúgy az anyja megtanította verekedni is.
Nem tökéletes, de abszolút szerethető
Mindent összevetve az Enola Holmes egy nagyon kellemes és könnyed film lett, ami bátran ajánlható szinte mindenkinek. Igaz, közel sem tökéletes, hiszen a történet például helyenként bántóan egyszerű tud lenni, főleg egy Sherlock Holmes-sztorihoz képest, és az egyes karakterekben lapuló potenciál kiaknázása sem sikerült tökéletesre, azonban ezek a hibák egyáltalán nem olyan komolyak, hogy elrontsák az összképet. Épp ezért, ha valakit egy kicsit is érdekelnek a Sherlock Holmes-történetek, netán odavan a Young Adult irodalomért vagy csak valami könnyű kikapcsolódást keres nap végére, a Netflix legújabb filmjével nem lőhet mellé.
