November 22-én, azaz pénteken jelenik meg a legújabb Need for Speed-játék, a Ghost Games stúdiójában készülő Need for Speed: Rivals. A program régóta az első jó NFS-nek tűnik, ugyanis, bár sem a tavalyi Most Wanted, sem a 2010-ben kiadott Hot Pursuit nem volt rossz (sőt), nem igazán követték a széria klasszikus részeinek szellemét, és ezért a régi törzsközönség tagjait sem nyűgözték le eléggé. Hogy idén sikerül-e a bravúr, meglátjuk -- mindenesetre bíztató jel, hogy az Egyesült Államokban már megjelent PS4-es változat kifejezetten jó kritikákat és vásárlói értékeléseket kapott. Amíg viszont a PC-s verziót várjuk, ideje eldönteni egyszer és mindenkorra, hogy melyik Need for Speed volt a legjobb a sorozatban. A lista persze túl hosszú lenne, ha minden epizódot felsorolnánk, így a nyilvánvaló tévedéseket, mint az Undercover vagy a The Run, nem vesszük számba, mint ahogy a kevésbé jó felvonásokat sem (ilyen az első két rész, amiket csak a nosztalgiafaktor miatt érdemes felelmelgetni). Mi több, konszenzust sem hirdetünk -- bizony, nektek kell megszavaznotok a nyertest!
Need for Speed 3: Hot Pursuit (1998)
Az első olyan Need for Speed, ami túllépett az egyszerű arcade autóverseny koncepcióján. Persze az 1998-as játékban sem volt semmi realitás, de a grafika igencsak előremutató volt (különösen a kasztni tükröződése lehet emlékezetes), és ami a legjobb, megjelent a rendőröket szerepeltető Hot Pursuit játékmód, aminek keretében akár a zsaruk verdáiba is bepattanhattunk. A játékot a kor újságírói az egekig magasztalták, igaz, az élvonalat képviselő PC-s változat nem jutott el annyi emberhez, mint az akkor már őskövületnek számító PlayStationre írt verzió. A rajongók egyébként máig úgy gondolják, hogy a Need for Speed 3 vonultatta fel a legjobb pályákat a sorozat történetében, a Hometown és a Rocky Pass máig sokak kedvenc versenyhelyszíne.
Need for Speed: High Stakes (1999)
Tévedés azt gondolni, hogy az évente érkező Need for Speed felvonások ötlete újkeletű: már a 90-es évek második felében is az volt az EA terve, hogy minden év végén kiad egy új részt, így hizlalva fel a franchsie-t. A dolog eleinte működött is, a szám nélküli negyedik, High Stakes című epizód kifejezetten jól sikerült. A játék a Hot Pursuit módosított grafikus motorján futott és elsőként tartalmazott a kor elvárásaihoz képest valósághű törésmodellt. A szélvédők átlátszók voltak, megjelentek a nyitott tetejű autók, az új helyszínek pedig maguk mögött hagyták Amerikát, és európai pályákat vonultattak fel. Azért hangsúlyozzuk, hogy az újak, mert a játék a Hot Pursuit összes pályáját magába foglalta. A legnagyobb dobást a kidolgozott karriermód jelentette.
Need for Speed: Porsche Unleashed (2000)
A Need for Speed: Porsche Unleashed (vagy Porsche 2000) az NFS-sorozat legnagyobb kakukktojása, ugyanis eddig egyedüliként fordított hátat az arcade vonulatnak a szimulátoros jelleg kedvéért. Persze a Porsche Unleashed sem egy hardcore szim, de az autók viselkedése messze a legrealisztikusabb az összes Need for Speed között (még a Shiftnél is életszerűbbek, legalábbis a játék korához képest). Nem mellesleg a Porsche Unleashed egy antológia, afféle szerelmeslevél a német autógyár felé: csak Porschékat vonultat fel, 2000-ig bezárólag mind a 80 modell szerepel a programban, szigorúan európai helyszíneken. Sajnos a rendőröknek itt csak statisztaszerep jut, mert bár egy ideig szerepelt a koncepcióban a Hot Pursuit játékmód is, később az EA Canadánál úgy döntöttek, kihagyják, mert nem illett volna a játék hangulatához. Mi tagadás, igazuk volt.
Need for Speed: Hot Pursuit 2 (PS2, 2002)
Két évet kellett várni a Need for Speed-sorozat visszatérésére, a Hot Pursuit 2 viszont nem mert akkora kockázatot vállalni, mint a Porsche Unleashed, helyette visszakanyarodott a hatalmas sikert aratott Need for Speed 3-hoz. A játék ismét a Hot Pursuit játékmód körül forgott, a grafika sokat fejlődött, az irányítás pedig ismét ardace-esebb lett. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy csak a PS2-es változat számít teljes értékű játéknak. Sajnos a többi átirat (beleértve a PC-set is) több kulcsfontosságú funkciót hiányol, például az NFS-rajongók által mindig nagy becsben tartott visszajátszást, sőt, komplett pályaszakaszok és játékmeneti megoldások (szonda, valaki?) hiányoznak belőle. Akik viszont találkoztak a PS2-es verzióval, egyöntetűen állítják, hogy az egyik legjobban sikerült, egyben utolsó régimódi NFS-játék a világon.
Need for Speed: Underground (2003)
Az első újgenerációsnak mondott Need for Speed a Halálos iramban lázat meglovagló Underground volt, ami az illegális utcai versenyek kultúráját dolgozta fel. Tuningolható keleti kocsik, dögös csajok, nitró és persze eszetlen száguldás, minimális realitással megfűszerezve. A játék valami egészen hihetetlenül jól nézett ki tíz éve, sőt, még ma is jól mutat, hála a parasztvakító fényparádénak. A legtöbb kritika a nyilvánvalóan csaló MI-t (a versenyek sokszor szkriptelt jeleneteket tartalmaztak), a hanyag törésmodellt és a rendőrök elhagyását érte -- utóbbi tényleg furcsa döntés egy illegalitásról szóló játék esetében, de végül is megmagyarázza az EA döntését, hogy akárcsak a Porsche Unleashed esetében, úgy az Undergroundban sem illettek volna bele a kekeckedő fakabátok a játék által teremtett „én vagyok a király” atmoszférába.
Need for Speed: Underground 2 (2004)
Az első nyílt világú NFS-játék. Pont. Na jó, ennél többet is lehet róla írni, de tény, hogy az egy évvel korábbi Underground játékmenetén nem igazán változtatott a második rész. Mindössze a versenyek közti szabad kocsikázást honosította meg a sorozatban, ami ugyan akkortájt sokakat inkább bosszantott (a város üres volt, a lehetőségek szűkösek, a grafika alig fejlődött valamit), tény, hogy ez a játékelem máig megtalálható a legtöbb Need for Speedben. Az Underground 2 koncepciója megelőzte korát, és ezért helyet érdemel a listán, noha ettől még tény, hogy az első Underground kicsit kidolgozottabb folytatást érdemelt volna.
Need for Speed: Most Wanted (2005)
Forrósodik a talaj: a Need for Speed: Most Wanted a legtöbb rajongó szerint a második NFS-generáció legjobb játéka, amiben visszatértek a rendőrök, szabadon bejárható volt a helyszínül szolgáló város, és a totális arcade állatkodás közepette a tuningolásra is jutott idő és lehetőség. És ha ez mind nem lett volna elég, kaptunk egy élőszereplős történetet, szexi csajokkal, dögös vedákkal, rosszarcú utcai vagányokkal és egy álomszép BMW-vel -- kell ennél több, most komolyan? Való igaz, hogy a játék sok régi rajongót eltántorított, mert már nyomokban sem tartalmazott NFS-hangulatot, de ez végül is relatív negatívum csupán, elvégre sokan ezzel a résszel csatlakoztak be a franchise-ba. A Most Wanted valódi legenda lett, tavaly még remake-et is kapott, igaz, a tuninglehetőségek teljes elhagyása sokakat eltántorított a Criterion programjától.
Need for Speed: Shift (2009)
Ugrunk kicsit az időben, mert sem a Carbon, sem a Pro Street nem érdemlik meg, hogy a legjobbakat felsoroló listán szerepeljenek -- előbbi minimális értelmes újdonságot hozott, utóbbi pedig szimplán dögunalmas lett. Az Undercovert nem elfelejtük, nincs és nem is volt, vili? Szóval Shift. A játékot a Slightly Mad Studios szállította, azok a srácok, akik most épp a Project CARS révén próbálják életre hívni minden idők legambiciózusabb autószimulátorát. A Shift maga is szimulációs jelleget öltött, középpontjába pedig a profi autóversenyzőket állították a fejlesztők, igaz, a koncepció olyan rendhagyó módon tért el az összes addigi NFS-től, hogy a folytatásra már elhagyták a sorozat címét. A Need for Speed: Shift remek játék lett, különösen a PC-s változatot szerette a jónép. A PS3-as és Xbox 360-as verziók irányítását kicsit elbarmolta a Slightly Mad, az internet tele volt javasolt beállításokkal.
Need for Speed: Hot Pursuit (2010)
Az első Criterion-féle NFS, és egyben az utolsó olyan játék a listán, amit tényleg érdemesnek találunk arra, hogy részt vegyen egy ilyen prominens szavazáson. A Criterion gárdája korábban az NFS-széria nagy ellenfeleként kezelt Burnout szekerét tolta évekig, majd mikor az EA belátta, hogy a sok modernizációs kísérlet nem tett jót a franchise-nak, és ideje lenne visszaterelni a régi mederbe, megbízta a csapatot a Hot Pursuit alcímű remake-kel. Az eredmény: Need for Speedbe oltott Burnout, gyönyörű autókkal, adrenalinpumpáló futamokkal, gyönyörű grafikával és sok-sok karambollal. Mi szerettünk, tesztünkben elolvashatjátok, miért -- igaz, azt is kénytelenek voltunk belátni, hogy a Criterion víziója az arcade autóversenyzésről nem egyezik az NFS-játékok gyökeréül szolgáló ötletek halmazával. Ez azonban nem von le a Need for Speed: Hot Pursuit értékeiből; igenis jó játék, érdemes kipróbálni!
De ha már ez van akkor a shiftre raktam a voksom mert az hasonlít a legjobban a pro streetre...
Egyébként az én top 5 öm:
pro street
hot pursuit (2010)
shift
most wanted(régi)
underground 2
Háromszor játszottam végig, a csúcsom 1 óra 7 perces üldözés volt, és végül meg tudtam lépni a zsaruk elől, de az ujjaim totál kikészültek a billentyűzetnyomkodástól, durva volt.
Az Underground 2 pedig azért emlékezetes, mert volt benne egy 11 körös verseny, amit mindig az utolsó körben szúrtam el és hülyét kaptam.
Legyen nálam is egy ötös lista:
1. High Stakes
2. Shift
3. Hot Pursuit
4. Most Wanted (eredeti)
5. Underground
Amúgy meg a legnagyobb csaló MI a Most Wantedben volt a boss versenyeknen :)
A most érkező Rivals az az NFS amit én most nagy reményekkel várok,remélem nem fog csalódást okozni:)
Tehát az én sorrendem:
1. Most Wanted
2.Porsche 2000
3.Carbon
az MW túl rövid és igencsak összecsapott elég nagy baj hogy sokaknak nagy kedvence. tényleg jó játék, de a rendőrökön kívül igazán nagy kihívás nincs, ha nem faltól falig mész.
Carbon. : nem értem miért nem kerülhetett be mikor csak megkell nézni a Tokio Driftet és utána leül Carbonozni. fent a kanyonban egyszerűen olyan érzésed van hogy ott ülsz abban az autóban és 1v1 ezel a helytartóval :D az aláfestő zene pedig elképesztő.
Pro Street: licenszelt pályák heszínek, Sorround hangzás, és olyan vasak melyek csak egy kis piszkálással olyan hangot keltenek hogy vonalkódos lessz a nadrág :)