Magyarországon valószínűleg kevéssé ismert tény, hogy 1983-tól '87-ig Észak-Amerikában válság tombolt a videojátékok iparágában. A konzolokat érintette és rengeteg céget döntött be, míg a túlélők, mint például az akkor vezető Atari, éppen hogy megúszták a csődöt. A krachnak sok oka volt -- mint ugye az Atari-féle E.T., amiből 3 millió készült úgy, hogy a kutyának se kellett. A legfőbb azonban, hogy a '80-as években boldog-boldogtalan játékot fejlesztett és adott ki, a boltokat nagyjából negyven különféle konzol és számtalan játék árasztotta el. Mivel nagyon sokan szakértelem híján láttak neki a munkának, a minőség a béka hátsója alá zuhant. A vásárlók nem vették meg a termékeket, a kiadók pedig egy idő után nem vették vissza. Ergo az eladók kénytelenek voltak fillérekért eladni a játékokat, komoly anyagi károkat okozva a fejlesztőknek és kiadóknak.
E.T.: A játék, ami egyesek szerint kis híján megölte a játékipart
Tetézte a dolgot a személyi számítógép, mint játékplatform térnyerése. Ahogy egyre erősödtek a hardverek, úgy kerültek a számítógépek a konzolok fölé, a konkurenciaharc pedig még lejjebb tolta az árakat. Nem kellett sokat várni, és a játékosok tömegével pártoltak át a korai otthoni gépek oldalára.
Az játékvilág csak 1987-re épült fel, hála a Nintendo első konzoljának, a Nintendo Entertaiment Systemnek, ismertebb nevén NES-nek, amely '85-ös debütálásával és növekvő népszerűségével végül stabilizálta az iparágat. A válságnak azonban két jelentős hosszú távú következménye is volt: a konzolgyártás eltolódott Japán felé, és elkezdték szabályozni a fejlesztőket, vagyis csak akkor írhat valaki játékot egy adott platformra, ha azt a gyártó engedélyezi. S bár mindez mára történelem, egyre több szakértő gondolja úgy, hogy a katasztrófa megismétlődhet.
A GameStop a nagy kiadók szerint a Sátán földi helytartója
A jelenséget a szakértők inkább azzal magyarázzák, ami a '83-as válságnak is a fő mozgatórugója volt: a játékok minősége. Ezúttal azonban a problémát nem az okozza, hogy sok a botrányosan rossz termék, hanem az, hogy nincs változatosság. Az emberek kezdenek belefásulni a nagy franchise-okba, folytatásokba és rebootokba; a ténybe, hogy a legtöbb esetben mindig ugyanazt kapják, mint két résszel korábban, csak kicsit más köntösbe bugyolálva.
Mindehhez hozzájön, hogy a játékok fejlesztési költségei az elmúlt harminc évben jelentősen megemelkedtek. Példának okáért a Metal Gear Solid 4 60 milliós büdzsével rendelkezik, a GTA IV pedig -- bár egyelőre egyedi esetként -- 100 millióba került. Összehasonlításul: a Sith-ek bosszúja című 2005-ös Star Wars-film csak 13 millióval került többe. A magas költségvetés miatt természetesen a játékok drágábbak lettek, viszont nagyon sok esetben a tartalmuk nem ér annyit, mint amennyit kérnek érte. Jó példa erre a 2012-es Syndicate-reboot, mely a négyórás játékidejével az Originen jelenleg közel 50 €, míg a Mass Effect 3: Omega DLC alig valamivel kevesebb tartalommal nagyjából 20 €.
Mark Cerny játéktervező szerint -- aki olyan játékokon dolgozott, mint az Uncharted: Drake's Fortune, a Killzone 3 vagy a MotorStorm -- igen nagy probléma az iparban, hogy a fejlesztők több figyelmet fordítanak a háttérmunkálatokra, mint a játékok belső értékére. Mozisztárokat szerződtetnek szinkronokra, kasszasiker filmek zeneszerzőit alkalmazzák, ezzel lőve az egekbe a költségvetést, miközben az iparon belül vannak ugyanolyan jó képességű, de olcsóbban dolgozó szakemberek. Mindemellett a reklámokra is igen sokat költenek. Cerny szerint az lenne a legszerencsésebb, ha a cégek visszatérnének a 2005 előtti felfogáshoz. „Meg kell tanulnunk, hogy mire kell költeni és mire nem,” mondja.
Az Angry Birds termékek egy rakás pénz hoznak
Persze abban az elemzők is egyetértenek, hogy a mobilok nem fognak olyan iramban és mértékben teret hódítani a játékok piacán, mint a '80-as években a számítógép, de jelenlétük hozzájárulhat egy esetleges második válsághoz. Sőt, néhányan úgy vélik, hogy egy jövőbeli harmadik (!) esetén -- figyelembe véve technikai fejlődésük sebességét és népszerűségük növekedését -- akár át is vehetik a vezető játékplatform szerepét.
De akárhogy látják a jövőt, egyvalamiben mindenki egyetért: az az út, amin most halad a játékipar, hosszútávon járhatatlannak fog bizonyulni. A piac igazi urai a játékosok, akik kezdenek elfordulni a megszokott nevektől, és az újat, a tartalmasat, az értékeset keresik. És ha egy dominó felborul, magával ránthatja az egész dominósort.
E.T.: A játék, ami egyesek szerint kis híján megölte a játékipart
Tetézte a dolgot a személyi számítógép, mint játékplatform térnyerése. Ahogy egyre erősödtek a hardverek, úgy kerültek a számítógépek a konzolok fölé, a konkurenciaharc pedig még lejjebb tolta az árakat. Nem kellett sokat várni, és a játékosok tömegével pártoltak át a korai otthoni gépek oldalára.
Az játékvilág csak 1987-re épült fel, hála a Nintendo első konzoljának, a Nintendo Entertaiment Systemnek, ismertebb nevén NES-nek, amely '85-ös debütálásával és növekvő népszerűségével végül stabilizálta az iparágat. A válságnak azonban két jelentős hosszú távú következménye is volt: a konzolgyártás eltolódott Japán felé, és elkezdték szabályozni a fejlesztőket, vagyis csak akkor írhat valaki játékot egy adott platformra, ha azt a gyártó engedélyezi. S bár mindez mára történelem, egyre több szakértő gondolja úgy, hogy a katasztrófa megismétlődhet.
BALJÓS ÁRNYAK
A 2008-2009-es gazdasági világválság a videojáték-piacot sem kímélte, de persze korántsem sújtotta annyira, mint a jármű- vagy építőipart. Mégis, az egyik első jele a második játékválságnak, hogy 2008 óta a piac bevétele folyamatosan csökken. Míg 2008-ban az átlag amerikai vásárlók 21,4 milliárd dollárt költöttek videojátékokra, addig 2011-ben ez a szám már csak 17 milliárd volt (ebben nincsenek benne a digitálisan értékesített és speciális kiadású termékek). Kezdetben a cégek az olyan üzletláncokat hibáztatták, mint például a használt termékeket is forgalmazó GameStop, ám 2010-ben Chris Kohler, a Wired munkatársa GameStop The Scapegoat című cikkében rámutatott arra, hogy bár a másodkézből értékesített játékokból a kiadók és a fejlesztők valóban nem látnak pénzt, de az új játékok eladásából ugyanúgy hasznuk van.A GameStop a nagy kiadók szerint a Sátán földi helytartója
A jelenséget a szakértők inkább azzal magyarázzák, ami a '83-as válságnak is a fő mozgatórugója volt: a játékok minősége. Ezúttal azonban a problémát nem az okozza, hogy sok a botrányosan rossz termék, hanem az, hogy nincs változatosság. Az emberek kezdenek belefásulni a nagy franchise-okba, folytatásokba és rebootokba; a ténybe, hogy a legtöbb esetben mindig ugyanazt kapják, mint két résszel korábban, csak kicsit más köntösbe bugyolálva.
Mindehhez hozzájön, hogy a játékok fejlesztési költségei az elmúlt harminc évben jelentősen megemelkedtek. Példának okáért a Metal Gear Solid 4 60 milliós büdzsével rendelkezik, a GTA IV pedig -- bár egyelőre egyedi esetként -- 100 millióba került. Összehasonlításul: a Sith-ek bosszúja című 2005-ös Star Wars-film csak 13 millióval került többe. A magas költségvetés miatt természetesen a játékok drágábbak lettek, viszont nagyon sok esetben a tartalmuk nem ér annyit, mint amennyit kérnek érte. Jó példa erre a 2012-es Syndicate-reboot, mely a négyórás játékidejével az Originen jelenleg közel 50 €, míg a Mass Effect 3: Omega DLC alig valamivel kevesebb tartalommal nagyjából 20 €.
Mark Cerny játéktervező szerint -- aki olyan játékokon dolgozott, mint az Uncharted: Drake's Fortune, a Killzone 3 vagy a MotorStorm -- igen nagy probléma az iparban, hogy a fejlesztők több figyelmet fordítanak a háttérmunkálatokra, mint a játékok belső értékére. Mozisztárokat szerződtetnek szinkronokra, kasszasiker filmek zeneszerzőit alkalmazzák, ezzel lőve az egekbe a költségvetést, miközben az iparon belül vannak ugyanolyan jó képességű, de olcsóbban dolgozó szakemberek. Mindemellett a reklámokra is igen sokat költenek. Cerny szerint az lenne a legszerencsésebb, ha a cégek visszatérnének a 2005 előtti felfogáshoz. „Meg kell tanulnunk, hogy mire kell költeni és mire nem,” mondja.
A MOBIL AZ ÚJ PC?
A ’83-as válság egyik fontos tényezője volt, hogy a személyi számítógép feltört, mint játékplatform, és a játékosok faképnél hagyták a konzolokat. Bár más módon, hasonló folyamat mostanában is tapasztalható. A telefonok fejlődésével egyre több fejlesztő számol velük. Az olyan címek, mint az Angry Birds vagy a Honey Badger Don't Care, igen egyszerű játékok, így se a fejlesztőknek, se a vevőknek nem kerülnek sokba, viszont igen addiktívak. Emellett könnyen terjeszthetőek és a reklámjuk sem emészt fel horribilis összegeket. Vagyis ezek a játékok amellett, hogy sokkal jobb ár/érték aránnyal bírnak (az Angry Birds például már ingyenes), nagyobb haszonkulccsal rendelkeznek, mint nagy testvéreik, ami a fejlesztőknek és kiadóknak egyaránt kedvező -- még úgy is, hogy olyan sok tiszta hasznot nem termelnek, mint egy-egy AAA-cím, főleg a plüssökre és egyéb materiális tárgyakra fektetik a bevételüket.Az Angry Birds termékek egy rakás pénz hoznak
Persze abban az elemzők is egyetértenek, hogy a mobilok nem fognak olyan iramban és mértékben teret hódítani a játékok piacán, mint a '80-as években a számítógép, de jelenlétük hozzájárulhat egy esetleges második válsághoz. Sőt, néhányan úgy vélik, hogy egy jövőbeli harmadik (!) esetén -- figyelembe véve technikai fejlődésük sebességét és népszerűségük növekedését -- akár át is vehetik a vezető játékplatform szerepét.
VALÓBAN BEKÖVETKEZIK?
Határozott választ egyelőre senki sem tud adni. Az optimistább szakértők szerint még elkerülhető, ezek az emberek a free-to-play és crowd-funding üzletmodellekben látják a megoldást, amelyek javíthatnak az ár/érték arányokon, illetve rákényszeríthetik a fejlesztőket az innovációra. A pesszimisták ezzel szemben úgy vélik, hogy ez sem mentheti meg az elüzletiesedett piacot egy második válságtól, mert a fejlesztők és kiadók nem mernek kockáztatni, vagy nem akarnak elrugaszkodni a bevált, pénztermő metódusoktól. A legborúsabbak szerint pedig éppen ez az oka annak, hogy a válság már el is kezdődött, csak még finoman érezteti a hatását.De akárhogy látják a jövőt, egyvalamiben mindenki egyetért: az az út, amin most halad a játékipar, hosszútávon járhatatlannak fog bizonyulni. A piac igazi urai a játékosok, akik kezdenek elfordulni a megszokott nevektől, és az újat, a tartalmasat, az értékeset keresik. És ha egy dominó felborul, magával ránthatja az egész dominósort.
Ezzel csak az a baj, hogy a játékipar nagy bevételei még mindig a dobozos címekből származnak, konzolokon. Magyarán egy ilyen statisztika az elemzők számára sokkal relevánsabb, mint bármilyen online bolt eladásai -- nem véletlen, hogy azokra sokan tojnak még, hisz a kiadók kevesebb nyers hasznot gombolhatnak le.
Másrészt ebből a jajj nem jön semmi új, csak rókabőr folytatások dologból is kezd elegem lenni, persze én is a kisujjamból kirázok egy csomó ilyen címet, de ugyanakkor: Borderlands 2, Far Cry 3, ME3, Witcher 2, Dishonored, ezek mind olyan gamek, amik még ha folytatások is, igenis nagyon jó dolgok, amikre bűn lenne rá mondani h rókabőr, meg lelegyinteni h "na újabb folytatás, ki se próbálom"
Azért én kipróbálnám azt az fps-t 2003-ból, amiben ME féle fedezék+gyorsvisszatöltésű-pajzs+mindenféle használható kis trükk/skill alkotta harcok vannak.
Hol voltak régen a Portal (főleg a 2 a hihetetlen szövegeivel) From Dust féle gamek?
Még egy utolsó gondolat, ami lehet hülyeség, mert még csak most villant be: Talán, a TI (mint játékmagazin) dolgotok is lenne, hogy nem csak a nagy AAA de mind ugyan-olyan gamekre koncentráltok, hanem aktívan igyekeztek felkeresni az ígéretes nem rókabőr gameket, most így hirtelen rákerestem a pgon pár általam ismert igazi gyöngyszemre, és találjátok ki? eggyikről se semmi hír... (Space Pirates and Zombies, Cortex Command, Endless space)
Még a Kickstarterről is csak akko kapunk kb hírt, ha egy már befutott, lehetőleg AAA kategóriás, nagyöreg indít gyűjtést.
Proper: Hülyeség, mindig jönnek majd a gyerekek és őket érdekelni fogja. Attól, mert te kiöregszel, jön a 12 éves és neki ez az igazi NFS! Ez a játékipar már vagy 2-3 éve haldoklik, tavaly volt egy bomba éve az iparnak, sok jó játék jött ki, de amiről szólt a "semmi éve" cikk (ügye itt), hogy nincs semmi változatosság! Mit fejlődött egy fps 2003 óta? Több a script? Az hogy szebb egy játék, jól néz ki, ez a kornak köszönhető.
A másik, tudtam h jönnek majd a coddal, mert úúú mennyi lóvét hozott. Elmondom, a játékipar mint maga a szenkció, több ezer milliárdos forgalmat termel/csinál / megy át, így rohadt kevés mint egyszem játék. És az az ezer milliárd dollár nem ad pénzt az Ubisoftnak, atarinak, semminek, csak egy cégnek. Az a baj, itt nincs innováció, ott a syndicate-es kép, 50 dollárért. Nem értem, ma ki vesz még játékot, vakon, max a kedvenc címén kívül? Ilyen strongold3 50 euro? Aki megvette gratulálok neki. Nagyon meg kell várni a jövő évet, mert ez az év nem a semmi éve volt, hanem a "szaré" Idén maxmimum a farcry3 volt valamirevaló, meg a dio3. De ez utóbbi is csak max nekem mint rajongónak.
Patchek nélkül algha. Pl.: az AC3-hoz is lesz tonnányi DLC, de a PC-s változat egy hatalmas bug.
EZ
Szerintem a játékipar már kb. olyan 2005-től válságban van. Számomra a Half Life 2 - Far Cry - Doom 3 - Painkiller - Prince of Persia remake stb. volt az utolsó olyan nagy hullám, amikor valóban tudtam örülni annak, hogy jöttek folytatások, mert ezeket felkúrták. Sőt, még az Assassin's Creedre is Messiásként tekintettem. Ma ott tartok, hogy leszarom az Assassin's Creedet.
S nemcsak a Call of Duty-val van a baj, ami persze evidens, hogy ide bekerül. Hanem mindennel. A mainstream nem tud megújulni. Ha egy indie-játék mainstream lesz, az is egyszerűen elsekélyesedik (lásd: mount and blade, minecraft - azért sem nagybetűvel!!!!!!4444).
Reform kéne ide is - de milyen? A játékipar soha nem fog (csak) a művészi invencióról szólni. A játékipar lényege mindig az üzlet lesz. Az üzlet jellege pedig a gazdaság állapotától fog függeni. Ha a világgazdaság általában egy szar állapotban van, akkor az üzletben is a kockázat elkerülése lesz a lényeg. Ezt pedig a kiadók nemcsak a játékiparban, hanem mindenütt így csinálják: olyan címeket nyomatnak, amik beváltak. Aztán persze eljön az idő, mikor bedől az egész. Utána jöhet egy újító jellegű valami, amire ráharapnak sokan, mert van igény rá. Aztán elkezdik azt másolni, és az is csődbe megy, és utána jön a konzervatívabb időszak megint - régi sémák elővétele, újrajátszása.
Szóval sok jóra nem számítok. Ez az ipari termelés dinamikája. Csakis alapvető reformokkal lehetne ezt megváltoztatni. De ahhoz nemcsak a játékiparnak, de az egész gazdasági rendszernek változnia kellene.
Viszont a Far Cry 3 susulyka jó játék. Az efféle sandboxos stílus egy darabig szerintem nagyon szórakoztató. Szóval én azt mondom, minél több ilyen címet, ilyen hibridet. Ezek komplexek, viszonylag megunhatatlanok. Én azt mondom, ezt nyomassák, ne a CoD-féle lineáris semmitmondó vonalat.
A next-genekről meg: a két nagy közötti verseny egészen másmilyennek ígérkezik, tekintve, hogy tanultak a múlt hibáiból (kivéve a microsoftot). De a mobil piaci ereje kétségbevonhatatlan, szóval, ha nem történik valami forradalmi, ( Pl: kiadják az Atarti 2600-as E.T.-t mobilokra) akkor sokáig erősödik majd.
persze meglehet érteni ezt is mert a dolgozókat és programozókat ki kell fizetni meg új projektre félre tenni de ez akkor sem kéne a minőség romlását hozni a magával.
a legutolsó amit megvettem az a trónok harca volt de kiábrándító volt így maradtam a régi kedvelt címeimnélC1,witcher 1-2,beyond good and evil,roma total war,silent hunter sorozat és még sorolhatnám a régi klasszikusokat amikkel eltöltöm az időmet.
ehhez még hozzá jön ,hogy munkanélküli vagyok így örülök ha a busz jegyet megtudom venni a munka nézést miatt.
a klasszikusokhoz még hozzá teszem a crysis 1 és warhead a 2 egy elbaltázott törlésre hivatott fájl és a 3 is ehhez közelit,itt meg kell jegyeznem azért is lehet mert a játék írói mostanában elfelejtik mit találtak ki és helyette logikai hibákkal tarkítják játékaikat és ne ez gyorsan terjedő tendencia.
egyetértek petikeeee most ezzel akarják 4-5x-ösen bevasalni a hiányos játék árát így a kiadásod többszöröse mint a jóval korábbi évek normál teljes verziójú kiadásának.
én ezért ellene vagyok minden nemű dlc-nek mert kizsákmányolás felső fokon inkább csinálták volna meg rendesen és akkor hajlandó lennék annyit fizetni érte.
meg a másik hogy a régi műfajokat teszik tönkre pl dead space ugyebár az túlélő horror erre mit akarnak kivenni a félelmet és benyomni oda is a semmi co-op-ot hollot annak semmi keresni valója ott, a battlefieldben jó de nem illik egy túlélő horror játékba ha ezt a kis gyerekek nem értik meg akkor ne játszanak azzal (itt lehet a szűlöt okolni miért nem figyel arra mit játszik a gyerek azért van ott a 18+ jelzés )akárcsak egy rpg-ben multi és szintén co-op kérdem én minek?
az rpg arról szól ,hogy te vagy és magadnak kell mindent megcsinálni ezért szeretik sokan.
és még ezután csodálkoznak ,hogy elfordulnak vagy érdektelenek lesznek a játékosok mert van olyan rétege ami normális játékra vágyik így sokan vissza térnek a régebbi tényleg jó játékokhoz(köztük én is).
ezért nem nézek új címeket így én is az egyik free to play játékkal töltöm időmet (WoT és még a word of warships amint lehet jelentkezni testernek).
nos én így látom ezt.
Egyébként meg a nyolcvanas években lezajlott krach a játékosok számára hosszabb távon rendkívül pozitív eredményekkel járt abban a tekintetben, hogy a piacról kiszorultak a kizárólag bevételmaximalizálásra koncentráló szargyárosok, helyükön pedig végre megindulhatott az otthoni számítógépekre készített játékok minőségi fejlődése, valamint a SEGA-Nintendo párharc fémjelezte konzolos aranykorszak.
Nagyszülőknek és gyerkőcöknek ideális, de hardcore gamer csak röhög a cuccaikon... bár sajnos rengeteg nyugdíjas illetve óvodás lehet mert elég sokat adtak el belőle...
Ezzel nem értek egyet, évről-évre rekordot dönt az egyre gyengébb CoD, a nem túl régi AC sorozat már 5 részt számlál, stb.
Tehát sajna pontosan a megszokott nevek ész nélküli vásárlása az, ami folyik, szó sincs itt elfordulásról.
És az is tuti hogy ezekkel az xbox360 erejű okostelefonokkal is számolni kell már!
Arról ne is beszéljünk hogy 0 az innováció
Mindenesetre az világosan látszik, hogy túl nagy a kínálat, elég arra gondolnom, hogy mennyi játékot hagyok ki azok közül, amelyekkel szeretnék játszani. Nem is feltétlenül a pénz hiányzik hozzá (más kérdés, hogy nem vagyok hajlandó 5000 Ft-nál többet adni egy játékért), hanem főleg az idő. Ezért erősen szelektálnom kell. Azzal is nagyon egyet értek a cikkben, hogy nincs igazán változatosság, vagy különösebb innováció a nagy kiadók kínálatában.
A DLC-k esetében néha valóban szuper extra tartalmakkal látják el az amúgy is teljes alapjátékot, de sok esetben csak pofátlan áron nyújtják az alapjátékból pofátlan módon kihagyott részeket....
A használt játékok esetében kénytelen vagyok a kiadóknak igazat adni, mert sokan nem csak akkor adják tovább a cuccot ha nem tetszik nekik, hanem akkor is ha amúgy remek szórakozást nyújtott nekik az adott cucc....