Repüljünk vissza az időben úgy harminc évet. 1976-ban berobban a világba William Crowther és Don Woods alkotása, a Colossal Cave Adventure, és ezzel megszületik a számítógépes játékok első nemzedéke, és egyben a kalandműfaj. Ezen felbuzdulva négy lelkes ifjú ember, Tim Anderson, Marc Blank, Bruce Daniels és Dave Lebling, a MIT (massachusettsi kutatóegyetem) komputertudományi laborjában DEC PDP-10-es mainframe-re megír egy kalandjátékot (erősen, láthatóan és bevallottan a Gary Gygax és Dave Arneson nevével fémjelzett, 1974-ben debütált Dungeons and Dragons alapjain építkezve), melynek a Zork nevet adják kezdetben (ez volt az ottani szakzsargonban a befejezetlen projektek neve), és bár a befejezésekor Dungeonra keresztelik át, a Zork már megragad a köztudatban, így végül ezen a néven válik történelemmé.
Igen, történelemmé, több szempontból is: a srácok a siker hatására 1979-ben megalapítják a világ első videojáték-kiadóját Infocom néven (a céget az Activision 1986-ban felvásárolja, majd 1989-ben kinyírja), mely az én generációmat felejthetetlen címekkel ajándékozta meg (és itt az ajándékot szó szerint tessék érteni, ugyanis a cég híres volt a bónusztartalmakról, ez volt az úgynevezett „feelies”, hangulati elem, mely a játék világába rántotta be a játékost; a Sherlock: The Riddle of the Crown Jewels mellé például egy 1887-es London Thames újság, egy térkép a viktoriánus Londonról, és egy Holmes-Watson kulcstartó járt...).
A Zork első része egy hatalmas földalatti birodalomba vezetett minket (innen az alcíme: The Great Underground Empire), ahol mindenféle rút ellenségek (trollok, küklopszok, más rusnyaságok) lestek ránk, és ahol célunk a Zork Tizenkilenc Kincsének összegyűjtése volt, amelyet ha elhelyeztünk a trófeaszekrényben, kaptunk egy térképet, mely a Zork II. startpontjára vezetett minket. Az 1981-es folytatásban Frobozz varázslójának ármánykodásait kellett kicseleznünk, trükkjeit eltanulnunk, és persze itt is összekaparni egy csomó, szám szerint tíz kincset, és ezeket megfelelő módon felhasználnunk. Az 1982-es harmadik epizódban Dungeon Masterré kellett válnunk, összeszedve az ehhez szükséges hacukát, átjutni Zork Őrzőin, majd kiállni a végső, kemény tesztet.
A széria, mint említettem, legendává vált; az első részből 400 ezer példány kelt el, a teljes sorozatból egymilliónál is több, és a valaha létezett összes platformra elkészült -- ezt ma bármely fejlesztő örömmel felvállalná. Aki kíváncsi rá, és ért angolul (elvégre ez egy szöveges játék), ezen a címen belevetheti magát Zork világába (vigyázat – erősen gondolkodni kell benne, és nagyon addiktív...). És hogy miért írtam le mindezt? Mert a legenda feltámad – bár, nekem vannak kétségeim. De haladjunk sorjában...
A dublini Jolt Online Gaming bejelentette, hogy a jogtulajdonos Activisionnel közösen elkészíti a Zork folytatását (a fejlesztés immár hat hónapja tart); a Legends of Zork egy perzisztens, böngésző alapú kaland lesz, úgynevezett „casual MMO”, vagy készítői szavaival „freemium”. Hogy megmagyarázzam: nem a klasszikus értelemben vett MMOG-t tessék elképzelni, azaz itt nincs PvE és PvP, mi vagyunk egyedül, kalandozunk egy világban, melyhez nem kell klienst letöltenünk, csak rácsatlakozni a hivatalos weboldalra, és bolyongani, ezt akár a metrón vagy a suliban is megtehetjük, PC-ről, laptopról, sőt, iPhone-ról is. A technológia mikrotranzakciós, azaz bár a cucc maga ingyenes lesz, prémium tartalmakat (innen a „freemium” szörnyszülött név) lehet vásárolni hozzá pénzért -- bár hogy ez hogy jön össze Zork világával és a kalandműfajjal, azt én elképzelni sem tudom... A fejlesztők még a „casual RPG élményt” is megemlítették, mellyel rendesen összezavartak, és picit meg is rendítették bizalmamat...
Egyelőre én fenntartással kezelem a cuccot; bármi kisülhet belőle, várjuk meg a további információkat, hátha tisztul a kép, és kiderül, örülünk-e, vagy sem. Az mindenképp dicséretes, hogy az új generációt megismertetik ezzel a csodával, kérdés csak az, hogyan lehet összehozni a 3D-s szilíciumsrácokat a szöveges kalandok letűnt korszakával...
Igen, történelemmé, több szempontból is: a srácok a siker hatására 1979-ben megalapítják a világ első videojáték-kiadóját Infocom néven (a céget az Activision 1986-ban felvásárolja, majd 1989-ben kinyírja), mely az én generációmat felejthetetlen címekkel ajándékozta meg (és itt az ajándékot szó szerint tessék érteni, ugyanis a cég híres volt a bónusztartalmakról, ez volt az úgynevezett „feelies”, hangulati elem, mely a játék világába rántotta be a játékost; a Sherlock: The Riddle of the Crown Jewels mellé például egy 1887-es London Thames újság, egy térkép a viktoriánus Londonról, és egy Holmes-Watson kulcstartó járt...).
A Zork első része egy hatalmas földalatti birodalomba vezetett minket (innen az alcíme: The Great Underground Empire), ahol mindenféle rút ellenségek (trollok, küklopszok, más rusnyaságok) lestek ránk, és ahol célunk a Zork Tizenkilenc Kincsének összegyűjtése volt, amelyet ha elhelyeztünk a trófeaszekrényben, kaptunk egy térképet, mely a Zork II. startpontjára vezetett minket. Az 1981-es folytatásban Frobozz varázslójának ármánykodásait kellett kicseleznünk, trükkjeit eltanulnunk, és persze itt is összekaparni egy csomó, szám szerint tíz kincset, és ezeket megfelelő módon felhasználnunk. Az 1982-es harmadik epizódban Dungeon Masterré kellett válnunk, összeszedve az ehhez szükséges hacukát, átjutni Zork Őrzőin, majd kiállni a végső, kemény tesztet.
A széria, mint említettem, legendává vált; az első részből 400 ezer példány kelt el, a teljes sorozatból egymilliónál is több, és a valaha létezett összes platformra elkészült -- ezt ma bármely fejlesztő örömmel felvállalná. Aki kíváncsi rá, és ért angolul (elvégre ez egy szöveges játék), ezen a címen belevetheti magát Zork világába (vigyázat – erősen gondolkodni kell benne, és nagyon addiktív...). És hogy miért írtam le mindezt? Mert a legenda feltámad – bár, nekem vannak kétségeim. De haladjunk sorjában...
A dublini Jolt Online Gaming bejelentette, hogy a jogtulajdonos Activisionnel közösen elkészíti a Zork folytatását (a fejlesztés immár hat hónapja tart); a Legends of Zork egy perzisztens, böngésző alapú kaland lesz, úgynevezett „casual MMO”, vagy készítői szavaival „freemium”. Hogy megmagyarázzam: nem a klasszikus értelemben vett MMOG-t tessék elképzelni, azaz itt nincs PvE és PvP, mi vagyunk egyedül, kalandozunk egy világban, melyhez nem kell klienst letöltenünk, csak rácsatlakozni a hivatalos weboldalra, és bolyongani, ezt akár a metrón vagy a suliban is megtehetjük, PC-ről, laptopról, sőt, iPhone-ról is. A technológia mikrotranzakciós, azaz bár a cucc maga ingyenes lesz, prémium tartalmakat (innen a „freemium” szörnyszülött név) lehet vásárolni hozzá pénzért -- bár hogy ez hogy jön össze Zork világával és a kalandműfajjal, azt én elképzelni sem tudom... A fejlesztők még a „casual RPG élményt” is megemlítették, mellyel rendesen összezavartak, és picit meg is rendítették bizalmamat...
Egyelőre én fenntartással kezelem a cuccot; bármi kisülhet belőle, várjuk meg a további információkat, hátha tisztul a kép, és kiderül, örülünk-e, vagy sem. Az mindenképp dicséretes, hogy az új generációt megismertetik ezzel a csodával, kérdés csak az, hogyan lehet összehozni a 3D-s szilíciumsrácokat a szöveges kalandok letűnt korszakával...
Mászkálni kell, bár tény, hogy nem írja ki az irányokat, de ugye, ezt hívták annak idején "interactive fiction"-nek: ha ott állsz egy háznál, és nem tudsz bemenni, mit csinálsz? Körbejárod a környéket, elindulsz valamerre, hátha találsz valamit, ami segíthet....
De hogy segítsek is: north, north, climb tree, a többi már adja magát
Mászkálni kell, bár tény, hogy nem írja ki az irányokat, de ugye, ezt hívták annak idején "interactive fiction"-nek: ha ott állsz egy háznál, és nem tudsz bemenni, mit csinálsz? Körbejárod a környéket, elindulsz valamerre, hátha találsz valamit, ami segíthet....
De hogy segítsek is: north, north, climb tree, a többi már adja magát
Ez meg ha ingyenes lesz akkor feltétel nélkül kipróbálandó...csak nem ez a Blizzard új, szupertitkos MMO-ja?
Ez meg ha ingyenes lesz akkor feltétel nélkül kipróbálandó...csak nem ez a Blizzard új, szupertitkos MMO-ja?