Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki 2004-et tartja az egyik legerősebb esztendőnek videójátékos termés terén, hiszen olyan instant klasszikusok jelentek meg ebben az évben, mint a DOOM 3, a The Sims 2, a GTA: San Andreas, a World of Warcraft, a Halo 2, a Half-Life 2, a Need for Speed: Underground 2 és a Rome: Total War. Az imént felsorolt címeken túlmenően pedig arról a Far Cry-ról sem szabad elfeledkeznünk, melynek fejlesztőcsapata, a Crytek már az id Software és a Valve előtt megmutatta, hogy mi fán terem a látvány forradalma, a belsős fejlesztésű CryEngine erejét ráadásul trópusi környezettel demonstrálták a srácok-lányok, ami még manapság sem egy gyakran választott közeg. A bravúr bevált, a csapat debütáló alkotása ugyanis hamar utat tört magának az FPS kedvelők szívéhez, mostanra pedig a Ubisoft egyik legmeghatározóbb franchise-a lett belőle az Assassin’s Creed mellett, így elég nehéz lenne megkérdőjelezni az opusz játékiparra gyakorolt hatását. Nekem speciel máig az egyik kedvenc belső nézetű lövöldém a Far Cry (olyannyira, hogy még az Xbox Series X-re is ezt telepítettem fel először), ehhez pedig – bármennyire is meglepő – elég sok köze van a PC Gurunak.

Pontosabban a magazin egyik DVD mellékletének, amire felkerült cikkünk alanyának harmadik, Fort nevet viselő pályája, amely két pillanat alatt elcsavarta a fejem, és egymás után többször is végigszaladtam rajta – bár ezt gyorsan idézőjelbe is tenném, mert akkoriban még annyira sem értettem az FPS-ekhez, mint manapság. A szóban forgó terep leginkább azért sikerült nagyszerűen, mert tökéletesen bemutatta az egész játékra (a lineáris belső területek kivételével) jellemző dizájnt, melynek hála többféle módon (és irányból) is megközelíthettük a célpontunkat, így a Far Cry még azelőtt a kezünkbe adta a szabadság kulcsát, mielőtt az igazán népszerűvé vált volna. Emlékszem, hogy már a Fort legelején található cápatetem vagdosásával (nem, ez nem valami perverzió, szimplán csak lenyűgözött a játék fizikája) is hosszú perceket töltöttem, az igazi mámor azonban a címadó erődben zajló csetepaté során zúdult a nyakamba, amiben ugyan elhaláloztam „párszor”, ám ez mit sem számított abból a szempontból, hogy az egekben repkedett az adrenalin – na meg persze a helikopterek.

Egyébként szinte minden olyan fejezetért odáig voltam a Far Cry-ban, ahol nem kellett szörnyekkel hadakozni (szerintem borzasztóan sikeredett a rémségek implementálása), ám az említett demó miatt messze erről a felvonásról őrzöm a legtöbb kellemes emléket, legyen szó a mesterlövészkedésről, a járművezetésről (bár így visszagondolva az minden volt, csak épp élvezetes nem), az úszkálásról és a rakétavető első kézbevételéről. Titkon még mindig bízom abban, hogy az épp a szakadék szélén táncoló Ubisoft egyszer visszatér az alapkövet lerakó epizódhoz egy remake/remaster erejéig, ám mivel a rajongók többsége a 3. résszel merült el mélyebben ebben a szériában, kötve hiszem, hogy ez valaha is megvalósul.

A rovat korábbi cikkeit INNEN tudjátok elérni!

A borítóképek forrása: ModDB, XR Update