Ismerős által hívták fel a figyelmem Szollár Bence, a 28 éves, gyöngyösi fiatalember munkásságára és novelláskötetére, amely a Pergamen Libro jóvoltából jelenhetett meg, több mint 150 oldalán 25 rövidebb-hosszabb novellát tartalmazva. Manapság ugye semmi sem lehetetlen, így a könyvkiadás lehetősége is nyitott mindenki számára, erre pedig kiváló példa maga a Pergamen Libro, mely láthatóan inkább lelkesedéssel, mintsem hatalmas tapasztalattal és szaktudással áll a hazai szerzők mögé. Ez a borítón és a jellemző dizájnon egyaránt látszik, és nincs is ezzel baj, hiszen valahol el kell indulni, de emellett sem árt észben tartani (ezért is a jelzésértékű megjegyzés), hogy van még hova fejlődni, amihez egy jobb grafikus mindenképpen ajánlott.
Meghökkentő (kísértet)mesék
Na, de novelláskötetet nem azért veszünk, hogy a dizájnban gyönyörködjünk, sokkal inkább az olvasás élményéért, így néhány sötét éjszakán át belevetettem magam a kötet írásaiba, a kellemes borzongás, de legalább elrettentés élményében reménykedve. És bizony ebben kiváló társnak tűnt Bence is, aki egészen remekel az első történetekkel. A Kutyus kellően meglepett, egészen ötletes, talán a kedvencem a sorból, miközben az ezt követő Hóember is frappáns és kellően borzasztó a maga pozitív módján. Az ismerkedés tehát pozitív meglepetésként és élményként indult, ráadásul a novellák pont kellően rövidek ahhoz, hogy esténként az ember 2-3 kis sztorival alapozzon meg a nyugodt, vagy éppen a kívánt hatást tekintve kevésbé nyugodt alváshoz. A stílussal nem volt bajom, nem szépirodalmi minőségről van szó, de a fogalmazás átgondolt, olvasmányos, pont annyira ponyva, ami a műfajnak még kedvez, pláne novellák esetében.
Ami már sokkal inkább problémámmá vált: bár az elején még volt egy kis kriptás és meghökkentő mesék-hangulat, avagy sikerült olyan csavart vinni a sztorikba, amikre nem feltétlen gondolnánk, de utána egyre több olyan kísértet (vagy kísérteties) sztori következik, ami vagy kisebb mértékben hasonlít egy-egy korábbira, vagy már-már konkrét másolatként is értelmezhető. Sőt egy esetben egy korai King-novella is eszembe jutott, amit végül egy apró csavarral sikerült picit gatyába rázni. Szóval túl sok a kísértet, az egymásra hasonlító cselekmény, ami sajnos a saját novellás gyűjtemények egyik jellemző velejárója, pláne, ha nem áll elég idő és tapasztalat (profibb szinten) a szerző háta mögött. Mert egy válogatásba, 10-15 íróval, simán elfért volna Bence egy-egy kiemelten jobb története, de így, együtt, sajnos még úgy sem marad megfelelő minőségű, ha csak naponta párat olvas el az ember.
Persze semmi sincs veszve, elvégre Szollár Bence írói képességét éppen úgy lehet csiszolni, ahogy az esetlegesen felmerülő folytatást, mindössze változatosabb, esetleg néha egy-egy kidolgozottabb, komolyabb háttérrel és terjedelemmel rendelkező írást is be kell iktatni, nem ömlesztve a kicsit hasonlóvá váló szerzeményeket. Szerzői kiadásban ez persze még elmegy, anno magam is írtam hasonlókat, viszont ha a kiadó vagy Bence komolyan gondolja a könyvkiadást és az írást, akkor érdemes lenne legalább egy-két szintet felfelé lépve a nagyobb tömegekhez szólni. Ez inkább csak a hobbi kategória alja-közepe. Ami valóban szórakoztató néhány történet erejéig, de a megsárgult oldalak közül egy idő után már ugyanaz a hullafoltos kéz nyúl ki, hogy a torkunk felé markolászva próbáljon halálra rémíteni, ami azért valljuk be, nem sokáig tartja fenn a feszültséget. Pláne nem ilyen összegért.
- Regény címe: Az emelet (és más horrornovellák)
- Kiadó: Pergamen Libro
- Ára: 2790 forint (akciósan a kiadó honlapjáról, egyébként 3990 forint)
