Szeretem a novellákat, novellás köteteket, bár leginkább a különböző stílusú írók műveit tartalmazó antológiákat, hiszen azok többféle szemszögből is képesek egy-egy zsánert tovább éltetni, vagy akár új szintre emelni. És bár hallottam negatív kritikákat, mások már kongatták a vészharangot, kíváncsiságom okán tiszta lappal álltam neki Joe Hill kötetének is, mely az író 2000 körüli novelláit tartalmazza, méghozzá nem is kizárólag a horror zsáneréhez kötődve. Mivel azonban az ifjú alma nem esett messze fájától (avagy Stephen Kingtől), és mind a Lock & Key, mind pedig A szív alakú doboz nagyon jól sikerült, örömmel vetettem bele magam a Fekete telefon filmváltozatának hála felkapott, a Gabo által kiadott könyvbe.
Felfújható baráttól a vámpírokig
A Fekete telefon felhozatala meglehetősen színes és változatos, már csak azért is, mert nemcsak a horrorhoz kapcsolódó sztorik kerültek bele, sőt még csak nem is a Fekete telefon a legjobb része, de ez jelenleg a leginkább felkapott sztori, így a filmnek hála ez alapján jött a címválasztás. De a nyitány a modern horrorsztorival és a különleges ínyencségeket kereső-kutató szerkesztővel már megfelelő, amit egy fura kis szellemhistória követ, mely inkább érdekes, mintsem ijesztő. A harmadik Pop Artot nagyon nehéz hova tenni, teljesen szürreális és a horrorhoz lényegében abszolút nem kapcsolódó történet, mégis az egyik kedvencem a felhozatalból, mert kimondottan aranyos a maga fura bájával (és bajával). Az ezután érkező átalakulás a műfajt is érinti, és bár a szürreális hozzáállás megmarad, itt már horrort is kapunk, noha nem túl egyedit vagy éppen meglepőt. De legalább kellően beteget.
Tovább is van, mondjam még?
És a kötet közel 400 oldala így halad tovább, hol hosszabb, hol rövidebb, hol rosszabb, hol jobb történetekkel, melyek átlagban azért kellően izgalmasak és/vagy érdekesek, emiatt nekem például abszolút nem volt bajom velük. Abraham fiainak bemutatását kifejezetten élveztem, ott a sötét hangulat egészen rámtelepedett, de akár a Fekete telefont vagy A palástot is említhetném, mint pozitív példa. Ezek mellett azért vannak nehezebben értelmezhető vagy értékelhető darabok, akár azért, mert túl elvontak vagy túl… semmitmondóak. De ott a Bobby Conroy-sztori, ami ugyan kurtán-furcsán ér véget, mégis, a Romero-féle, 1978-as Holtak hajnala forgatását felelevenítő sztori már önmagában a téma, Romero és Savini párosának behozása miatt megérdemel egy jó nagy piros pontot. Persze csak annak, aki vonzódik a klasszikus horrorfilmekhez és a műfaj nagy úttörőinek munkásságához.
Szóval Joe Hill kötete kicsit vegyesfelvágott, ami nem minden esetben remekel igazán, nem mindig szerethető annyira, hogy ne húzzuk a szánkat, mégis, összességében véve egyáltalán nem rossz, megéri a 4290 forintos összeget (pláne a kiadónál lévő akciós árat). Igen, ez a szerző korai éveit mutatja be, ezzel együtt megmutatva, mennyit fejlődött az elmúlt húsz esztendő során. És lényegében már ezért megéri elmerülni kicsit a néhol nagyon emberi, itt-ott kellően szürreális, viszonylag ritkán rémisztő, de annál különlegesebb történetek folyamában. Nem kiemelkedő, de messze nem is rossz vagy érdektelen válogatás, ami egy-egy estére kellemes elfoglaltságot jelent.
- A kötet címe: Fekete telefon
- Kiadó: GABO
- Ára: 3647 forint (akciósan a GABO honlapjáról, egyébként 4290 forint)
