Frank Herbert hagyatéka megújult erővel támadt fel, a gépezet pedig szinte megállíthatatlannak tűnik. Az egyik legismertebb és legnagyobb sci-fi alapvetés immáron minden piaci szegmenst meghódított magának, így a filmiparból és könyvkiadásból a társasjátékok és képregények irányába véve fűszerrel és árulással teli útját. Merthogy a Dűne mindig erről, az intrikáról és a képzeletről szólt, így most is, avagy az előzménytörténet képregényes verziója sem más, mint egy kis betekintés abba, hogyan szúrják egymást hátba a távoli jövő nemesei.
Dűne: Atreides-ház 1-2. kötet
- Író: Brian Herbert és Kevin J. Anderson
- Rajz: Dev Pramanik
- Oldalszám: kötetenként 112
- Ár: kötetenként 4990 Ft (a kiadó webshopjából olcsóbban megvásárolható)
Ahogyan a főmű esetében, az Atreides-ház ezúttal is nagyon fontos a cselekmény szempontjából, ám ezúttal még az ifjú Leto Atreides és édesapja áll a középpontban. Előbbi egy veszélyes utazásra indul, majd barátra lelve tér haza, hogy végül szülője kerüljön egy halálos cselszövés célkeresztjébe. De megismerjük az ekkor még szintén rendkívül fiatal Duncan Idaho-t is, aki szintén az életéért küzd, méghozzá kegyetlen urainak köszönhetően, és a személyes vonalak száma itt még mindig nem ér véget, a szálak pedig nem találkoznak.
A megváltó
Ebben az esetben egy egészen más megváltó kerül elénk, méghozzá a Császár által az Arrakisra küldött planetológus, Pardot Kynes képében, akit eredetileg még halálba kívántak a fremenek, de emberünk végül megtalálja a helyét a helyiek között, hogy új és jobb világot hozzon el számukra. Mindeközben a Császár ellen is merénylet készül, a Nővérek Rendje pedig egy gyermek születését várja, ezért cserébe pedig bármelyikük hajlandó lenne a testét és vérét adni.
Az első két kötet kellően izgalmas és mozgalmas, bedobja karaktereit a mély vízbe, miközben számos árulásnak, cselszövésnek lehetünk tanúi, sőt még lázadást és bérgyilkos kísérletet is láthatunk a szépen rajzolt, kellően jó ritmussal rendelkező oldalakon. Egyetlen komolyabb problémám talán az volt, hogy néhány hasonló karakter is került a felhozatalba, már ami a rajzokat illeti, elsőre kicsit kuszák a felvázolt szálak is, így néhány esetben nem mindig tiszta az első képkockáknál, hogy az éppen aktuális történéseknél kire és milyen helyzetben találtunk rá. Máskülönben a látvány és a sztori is rendben van, Dűne-rajongóknak kifejezetten ajánlott a két kötet. A borító szép, itt-ott lakkozott, extraként a füzetek (1-4. és 5-8.) borítóin felül vázlatokat találhatunk a keményfedeles kiadásban.
