Kevés olyan horrorklasszikus létezik, mint Bram Stoker 1897-es Drakulája, ami egyszerre lenyomata egy adott kornak, iránymutatása egy misztikus irányzatnak, valamint emellett belefér még a szépirodalmi kategóriába is. Márpedig mindezt sikerült elérni, a vámpír-mítosz kiszélesítésével és a Tepes-mondakör hiedelmeken alapuló torzításával, ami egészen új életet lehelt a gróf rémségekkel teli történetébe. És ez az egész egy utazással kezdődött...
Erdélyi kiruccanás
Merthogy a nyitányt Jonathan Harker viszi, aki átszeli Európát, hogy Drakulával, az ügyféllel találkozhasson, aki egy angliai birtok vásárlására adta a fejét, az ehhez szükséges papírmunka pedig jobb híján a fiatalember feladata. A regény eleje ennek megfelelően egy utiregény, ami napló szerűen mutatja be az eseményeket, amik végig kísérik a gyanútlan karaktert, aki bár furcsállja a helyiek Drakulával és élőhelyével szemben tanúsított viselkedését, azt gondolja, ennek csak az egyszerű emberek elméjét leláncoló babonák az okozói. Nagyobbat nem is tévedhetne.
Mert bár az első találkozás még nem sejteti a további történéseket, a visszahúzódó uraság körül egyre több a furcsaság, egy este az ablakon kitekintve pedig Jonathan kénytelen szembesülni a szörnyű igazsággal. Mindezt csak tetézi, hogy a gróf Angliába érkezve rátalál Minára, Jonathan szerelmére, kivetve hálóját a leányra és környezetére, avagy legjobb barátnőjére, ezzel életveszélybe keverve őket.
Klasszikus, új borítóval
Bár nekem az 1989-es, Jókai Egyesületes kiadás volt meg, ami egyébként nagyon a szívemhez nőtt, a legújabb, a Helikonnál megjelent verzió már a látványával is arra késztetett, hogy újra elolvassam Stoker klasszikusát. A borító gyönyörű a világos háttérbe beépülő, sötétségbe vesző, félelmetes kastéllyal, és bár borító alapján nem ítélünk könyvet, azért itt ez is sokat hozzátett az élményhez és ahhoz az elhatározáshoz, hogy írjak a megjelenésről.
Bár tény, hogy Stoker műve mai szemmel már kicsit lassú és néhol túlságosan kimért, mindig van valami, ami miatt érdekessé válik. Az elején például nagyon élveztem a korrajznak megfelelő utazást, ahol Budapestről indulva Magyarország is említésre kerül, illetve amivel a környező vidékek akkori mindennapjaiba is betekintést nyerhetünk. Jó a naplóregényes stílus, amihez az újságcikkek, táviratok és levelek teszik hozzá a maguk kis fontos információs morzsáit, ezzel is színesítve az összképet, amivel még a női lélek rejtelmeibe is kaphatunk (?) egy kis betekintést. Mindent összevetve a Drakula ma is érdekes és izgalmas olvasmány, ami bár itt-ott kicsit öreges, maníros, de a műfaj kedvelőinek mindenképpen ajánlott, a Helikon új kiadása pedig remek lehetőség a pótlásra vagy az ismétlésre. Nem mellesleg, újra és újra rá lehet jönni, hogy bár Béla bácsit és a Universal klasszikus szörnyfilmjeit nagyon szeretem, de a Hammernek és Christopher Lee-nek azért sokkal több köze volt a regényben lévő ősi gonoszhoz, mint a mi Blaskó Bélánknak. De ez már csak egy kis apróság… ne ezzel foglalkozzatok, hanem az esti sötétség közeledtével helyezkedjetek el kényelmesen, álljatok neki a könyvnek, és miközben az éjszaka gyermekeinek hangjától borzongtok, vesszetek el a több mint egy évszázaddal ezelőtti történetben.
- Regény címe: Drakula
- Kiadó: Helikon Kiadó
- Ára: 3039 forint (akciósan a Helikon Kiadó honlapjáról, egyébként 3799 forint)
