Bár a név ismerős, J.D. Barkernek semmi köze a horror egyik legnagyobb alakjához, Clive Barkerhez, bár ez lehet, inkább szerencse, hiszen nem kell megfelelnie az embertelen elvárásoknak. Más kérdés, hogy a szerző valószínűleg ezt az akadályt is sikeresen venné, hiszen már korábbi trilógiája is igazi közönségsiker volt, miközben a Dracul sztoriját a Stoker-örökség részeként tartják számon, születése pedig a Stoker-család támogatásával jött létre. De hogy milyen a több mint 700 oldalas legújabb mű, a Szíve helyén sötétség? Egyetlen szóval: lehengerlő.
...találkozott egy fiú egy lány...
A fiatal fiút Jack Thatchnek hívják. Nagynénjével és egyben gondviselőjével rendszeresen kijártak szülei sírjához, akik tisztázatlan körülmények között haltak meg, csak emlékfoszlányokat hagyva. Aztán egy nap minden megváltozik, mikor a temetőben, augusztus 8-án, feltűnik egy gyönyörű leány, Stella. Jack teljesen a rabjává válik, és bár máshol nem találkozhatnak, innentől minden évben, ugyanazon a napon, ugyan annál a padnál találnak egymásra, miközben a lányt fehér autóban rejtőző, fehér ruhás, fegyveres emberek őrzik. A rejtélyek azonban ezzel még nem érnek véget.
Augusztus 8-án ugyanis nemcsak a fiatalok találkoznak, de minden évben, ugyanezen a napon, gyilkosságok is történnek. Az áldozatok mintha megégnének, elfeketednek, ám környezetüknek, ruháiknak semmi baja. Miközben pedig több nyomozó is a hihetetlen ügyön dolgozik, megismerünk egy harmadik gyermeket is, akiről mindössze jelentések képében kapunk infót, és aki a jelek szerint a hangjával, szavaival képes gyilkolni. Vajon mi az összefüggés Jack, Stella és a bezárva tartott David között? Van egyáltalán bármi, ami összeköti őket? Jack képes szabadulni attól a beteljesíthetetlen szerelemtől, ami Stella képében kínozza? Ezek mellett még számos kérdés felmerül a meglehetősen vaskos regényben, ami azonban annyira sodró, lendületes és élettel teli, hogy szinte fel sem tűnik a hossz, csak visz minket magával a történet.
Így kell írni
Barker azt állítja, hogy az íróvilág számára csak kókler, hiszen Kinggel ellentétben például nem vázlatol, nem készül előre. Ha pedig valóban így van, akkor nemhogy nem kókler, de egyenesen kiemelkedik azok közül, akik elviekben többek nála. Eddig sem tett le bármit az asztalra, de a Szíve helyén sötétség végig fenntartja a feszültséget és az izgalmat, zseniális a stílusa, szó szerint olvasatja magát, miközben szereplőit látjuk magunk előtt, egyre közelebb érezzük magunkat hozzájuk. Maga a sztori nem kifejezetten egyedi, számos klasszikus horror-thriller rejlik gyökereiben, kezdve a Tűzgyújtótól a kannibál bébikig, de mindez még nem tűnik másolásnak, inkább csak érződik, mik inspirálhatták az alkotót. Mindettől függetlenül a regény maga csavaros, vannak meglepő vagy éppen kiemelkedő részei, de leginkább összességében működik remekül, már-már elvarázsolva az olvasót.
Éppen ezért a Szíve helyén sötétség gondolkodás nélkül ajánlható mindazoknak, akik Barker korábbi műveit szerették, ahogy azoknak is, akik a korai King és Koontz regényein nőttek fel. És bár a stílus leginkább az említettekhez hasonló, mégis ott van benne az egyedi hang, ami különlegessé teszi. A több mint 700 oldal lényegében letehetetlen, én legalábbis a kezdés után villámgyorsan a végére jutottam, pedig kicsit tartottam tőle a hossza miatt, ezért lényegében húztam-halasztottam, hogy belevágjak. De megérte, a műfaj rajongóinak pedig szívemből ajánlom.
- Regény címe: Szíve helyén sötétség
- Kiadó: Agave Könyvek
- Ára: 4110 forint (akciósan az Agave honlapjáról, egyébként 5480 forint)
