Nemrég a Galaxis őrzői mutatkoztak be, majd Loki, avagy Thor sötét lelkű öccse érkezett, utoljára pedig Vasember repült be az ablakon, szerencsére épen hagyva a nyílászárót, ami egyébként nem annyira adja magát, mint gondolnánk. És bár sokan azt hihetik, hogy az 1963 óta létező, először még kimondottan bádogember külsejű hős, aki nemcsak a Bosszúállók egyik tagja, de alapítója is, makulátlan és egomániáján felül támadhatatlan, a Marvel mozifilmjei kicsit árnyalták az eredeti képet. Persze, a Vasember 1-3. során érintve lettek az őt jellemző problémák, a képregények ennél jóval tovább mentek, és több esetben lényegében ő maga a saját legnagyobb ellensége. Ez pedig a Vad Virágok Könyvműhely nagyszerű kötetéből is kiderül.

Én vagyok Vasember

  • Írta: Stan Lee és mások
  • Rajzolta: Don Heck és mások
  • Oldalszám: 320
  • Ár: 10 990 Ft (a kiadó webshopjából 8250 forintért vásárolható)

Az 1963-as, Vasember színre lép! a jól ismert történetet mutatja be, melyben a fogságba esett feltaláló némi segítséggel ugyan, de megalkotja az első páncélt, mely emberfeletti hatalommal ruházza fel, hogy ezzel védje az emberiséget. Ezt követően egy 1967-es, majd egy 1973-as történet következik, melyekben más karakterekkel gyűlik meg a baja (Zúzó, Namor és Holdsárkány), de az 1979-es Démon a palackban (itt már John Romita Jr. rajzaival) egy egészen más Vasembert mutat be. Bob Laytonék itt már Tony Starkot egy sokkal színesebb, emberibb, ezáltal esendőbb karakterként festik le, aki nemcsak hibázik, de elég komolyan rájár a rúd, amiért meggyűlik a baja az alkohollal. Az 1987-es A széttört égbolttal induló történeti szállal ismét a hősies karakterhez térünk vissza, ezúttal az űrben, méghozzá az A.I.M. felbukkanásával, ami egy űrbéli támadással és némi ebből fakadó bosszúval teljesedik ki.

Az 1990-ig tartó időszakból még némi belső párbaj a jussunk, ezután már jön a modern éra, például a Szívügyek, Whilce Portacio egyedi rajzaival, Hulk megjelenésével, miközben látvány terén a 2002-es Bádogember az egyik kedvencem. Michael Ryan rajzai eleve nagyszerűek, de az orosz konfliktust bemutató történet is megér egy misét, melyben Tony szimpla emberként száll szembe a minden életet kioltó diktatúrával. A 2000-es évekből származó képregények közül talán ez a kedvencem, valamint a limitált kötet extrája, ami a normál kiadásban nincs benne. A kaidzsús Ez a nagy ötleted? szintén nagyon jól mutat, kellően izgalmas is, így kimondottan öröm, hogy bekerülhetett a kevesebb példányszámban készült variánsba. Ez utóbbi vörös védőborítója is jobban tetszik, míg érdekes módon a sima kiadás alap (a védő alatti) borítója jobb. De ez egyéni ízlés kérdése.

Újabb szép gyűjtemény 

A normál kiadás 14, valamint a limitált változat 15 füzetes gyűjteménye ismét elég szép, színes képet mutat a karakterről, számos alkotóval, különböző korokból és stílussal, és ahogyan eddig, ezúttal is nagyobb betekintést kapunk a színfalak mögé, avagy rövidebb jegyzetek formájában a történetről és a háttérről is olvashatunk, ami megdobja az összképet. Átlagban nagyon jók a sztorik, nekem majdnem mindegyik éra nagyon tetszik, és persze a milliomos playboy életét mindenképpen azok a történetek mutatják be jobban, melyek személyesebbek, és melyeknél leginkább önmagával és szenvedélybetegségével küzd. Értem én, hogy Lokit miért szeretik annyian, de miután nála szóba került, hogy nem a kedvencem, ez a kötet számtalan alkalommal meg is válaszolja azt a soha fel nem tett kérdést, hogy Tony Stark miért áll közelebb a szívemhez. Bár, ha abszolút őszinte válaszra vagy kíváncsi, még ő sem igazi favorit.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

De minimum a második vonalban áll, olyanok mögé szorulva, mint az X-Men, Amerika kapitány, Fátum Doki, vagy éppen a mindenki által kedvelt, csodálatos Pókember, aki (nem spoiler) májusban fogja tovább gazdagítani a sort, méghozzá egyszerre számos változatával, a Mi vagyunk a Pókemberek kötetben, mely már előrendelhető a Vad Virágoknál, éppen úgy, mint a Pók-punk normál és limitált változata. Azt hiszem, a nemrég máshol megjelent gyűjteményes Pókemberek után ez egy újabb ajándék a hazai rajongóknak, és nyugodtan mondhatjuk, hogy 2024 pókfej éve lesz. A pókösztön legyen veletek, hamarosan egy másik oldalon találkozunk.