Egy külön cikkben már bemutattam magát a Kockás magazint, ami az idősebbeknek a rendszerváltás előtt maga volt A KÉPREGÉNY, és amin, részben ugyan, de politikai indíttatásból is felnőtt egy generáció. Ebbe a lapba pedig, ahogy akkor, úgy most, újraindítása után is sok minden belefér, a könnyedebb hangvételű, vicces, 1-2 oldalas sorozatoktól a komolyabb, akár drámai vagy erőszakosabb szériákig. Ezek között szerintem mindenki megtalálja a kedvenceit, kisebb számban azt is, ami nem annyira jön be, de most következzen néhány olyan sorozat, ami számomra volt kifejezetten élmény.
Kockás
- Író: változó
- Rajzoló: változó
- Jelenleg a 100. számnál tart, miközben egy 40. jubileumi szám is megjelent
- Ár: jelenleg 1690 forint az újságosoknál (a kiadó webshopjából 1490 forint)
Az, hogy nálam annyira mi nem talált be, nem számít, nem ezzel szeretnék foglalkozni, inkább a pozitív példákat állítanám előre. Mert például maga a Tintin-es stílus nem jön be, ahogy az ‘56-os vagy háborús téma sem, illetve valamiért az Iznogoud fura stílusa sem nyerte el a tetszésem. Annál inkább örültem néha Artúrnak, a szellemnek, annál inkább bírtam a béna szuperhős-másolatokat, a vadnyugat éber kutyáját, netán a Csillagok háborúja előmunkálatait és tervezgetését. Amik pedig a leginkább megfogtak:
Campbellék
Bár a kalózos témáért és magáért a Disney-ért sem kifejezetten vagyok oda, ez a sorozat nagyon betalált. A belga képregényben megismerjük apukát, a nagy kalózt, aki felesége és szerelme halála után két gyermekével keresi a boldogság és a túlélés felé vezető utat. Van, hogy jobb, de van, hogy rosszabb a soruk, mindenesetre mindig számíthatnak egymásra. Ahogy ellenségeikre is, elvégre Répafej, a kétbalkezes kalóz folyton a nyomukban jár, ahogy az ősi nemezis, a törvénybe beépülő, sőtét titkokat rejtegető Infernó is. A Disney-szerű rajzok és karakterek, a mögöttük lévő érzelmi háttérrendszer egyaránt gyorsan a kedvencek közé juttatta Campbelléket, akik számos füzetben visszatérő hősei a Kockás képregényeknek.
Leonard
Egy őrült és kissé istenkomplexusos feltaláló, valamint egy szolga, aki a legszívesebben átaludná a napot. Vagy csak épen és egészségesen túlélné, merthogy gazdája minden esetben, ha valamit feltalál, annak ő issza meg a levét. Van még itt egy jó fej macska is, aki rendre kommentálja az eseményeket, utóbbiak pedig átlagban rendkívül szórakoztatóak, még akkor is, mikor picit fárasztóbbak a kelleténél. Leonard az eredeti Kockásnak is az egyik legjobb összetevője volt, és nincs ez másként manapság sem.
Rahan
Rahan olyan mint Tarzan és Fantom egybegyúrva, avagy az igazság és a korrektség tipikus hősi példája, melyet egy kisfiú képében ismerhetünk meg, akinek aztán egy tragédia által muszáj gyorsan felnőnie, hogy tűzhajúként egyre többen ismerjék meg. Itt ugyan sem a történet nem annyira vicces és könnyed, ahogy a rajzstílus is komolyabb a Kockás átlagosan lazább alkotásaihoz képest, de mint régen, úgy ma is nagyon szerethető sorozatról van szó.
Pif és Herkules
Pif és Herkules itthon lényegében egyet jelent a Kockással, a fura páros nem is hiányozhatott volna az újrakiadásból, ahogy különleges barátjuk, a professzor is kihagyhatatlan a néha egészen elvont történetekből. A két jómadár folyton piszkálja egymást, de azért, ha baj van, mindig számíthatnak a másikra, ahogy az emberiség is arra, hogy elkapják és móresre tanítsák a rosszfiúkat. Talán kicsit gyerekes, talán kicsit elvont, de Pif és Herkules nélkül ma sem lehetne Kockás, és ez így van jól.
Green Manor
Talán a legnagyobb kedvencemmé nőtte ki magát a megszokottól sötétebb hangulatú, de mégsem kifejezetten komor vagy durva, sőt nem is félelmetes Green Manor, mely egy elmegyógyintézeti ápolttól kiindulva hoz el különálló sztorikat, részről részre, kifejezetten izgalmas és okos formában. A legtöbb esetben valamilyen megmagyarázhatatlan bűntény áll a háttérben, vagy éppen a szándék arra, hogy valaki elkövesse azt. A különleges rajzstílus nagyon szerethető formában tálalja a viktoriánus London arisztokráciáját, mely minden történet után egyre inkább úgy tűnik, hogy bármire képes. Remek sorozat, senki se hagyja ki!
Persze számos remek széria fut még a Kockásban, kezdve a sokat gondolkodó kutyustól, Gai-Lurontól Kid Lucky-n át Cosmik Rogerig, ezekkel pedig minden esetben érdemes próbát tenni. Az eddig megjelent számokat köszönjük a kiadónak. Érdemes nem a hivatalos Facebook-oldalon, hanem a honlapon és leginkább a Kockás Facebook-csoportjában keresni a kiadót, illetve megrendelni a korábbi számokat, legyen szó a normál, a fekete-fehér vagy a különszám kiadásokról.
